Felrobbantják az Újpesti vasúti hidat.Tovább
Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”
Jenő nagybátyám az első világháború előtt fölbirtokot bérelt Torontálban, Nagyzsámon, de a szerb megszállás után feljött Bp-re, ahol az infláció alatt tönkrement. Mint számtartó dolgozott előbb Nyírbátorban, majd Bükkösdön. Mikor a nyilasok 1944-ben gettóba akarták vinni, feleségével együtt öngyilkos lett. Ő meghalt, feleségét nehezen életre keltették. Fiai közül E. Pál a szérumkísérleti intézetnek a vezetője Bp-n, András fiát a nyilasok agyonlőtték, mint munkaszolgálatost, Péter fia Oroszországban van, mint politikai fogoly. Téves bejelentés folytán fogták el, és internálták a szovjet hatóságok. Bebizonyíthatóan több alkalommal ártalmatlanná tette a pesti hidakra szerelt aknákat, és mint képzett tűzszerész sok pokolgépet készített az ellenállási mozgalom részére, melyekkel német g[ép]k[ocsi]kat robbantottak fel. A negyedik testvér, István Lengyelországba került, mint hadifogoly, jó magaviselete folytán szabadult, és elvett egy lengyel lányt. Jelenleg, mint okleveles kertész, Lengyelországban dolgozik.
Édesanyám negyedik testvére, dr. Elek Ákos ügyvéd, jelenleg a Gruber János-féle vegyiszer és kátrány fedőlemez cég jogtanácsosaként él Pesten, a Kálmán utcában. A nyilas világban az ügyvédi kamarából származása miatt kizárták.
Bátyám: Kende György a felszabadulás előtt OTI-, Mabi-, OTBA- volt. A nyilas érában bujkálnia kellett, mert munkaszolgálatos sz[ázad]dtól megszökött. A felszabadulás után belekapcsolódott a politikai életbe. Mint SZDP párttag, a IX. ker. elöljáróságon dolgozott, majd visszatért eredeti foglalkozásához. Házbizalmi és tömbbizalmi volt a felszabadulás óta. Feleségével együtt aktívan részt vesznek az MDP pártmunkájában. A legutóbbi, 1949-es választásokkor képviselőjelölt is volt. Jelenleg a fővárosi Köztisztasági Hivatal helyettes vezetője. Sógornőm az Óragyárban dolgozik, mint könyvelő és pénztáros. Laknak: Bp., IX. Ernő u. 5.
Nővérem: dr. Tima Tiborné férjétől még a háború előtt elvált. A 72-es postahivatalnál dolgozott, legutóbb történt nyugdíjazásáig. Egészségi állapota megromlott, és kénytelen volt nyugállományba menni. A nyilas világban sok zsidót bújtatott, hamis papírokat szerzett nekik. Felszabaduláskor házmegbízott lett, és ezt a szerepét egészen nyugdíjazásáig lelkesen ellátta. Jelenleg Hévízen egy falatozót vezet. Lakása Budapest VII Hernád utca 56/b.
Édesanyámnak volt egy nagynénje: dr. Gombos Gyuláné, aki mikor a nyilas pártszolgálatosok gettóba akarták vinni, megmérgezte magát, és a kórházban meg is halt.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő