A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
Az Iparművészeti Múzeum 1956. december 28-i kérelme a Népművelési Minisztériumhoz a vele egy épületben elhelyezett Iparművészeti Főiskola elköltöztetésére
3-01-379/956
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály
Budapest
Az Iparművészeti Múzeum épületét az ez év októberi-novemberi események folyamán igen súlyos kár érte. A károkat több beadványokban részleteztem, ezúttal csak röviden jelzem azokat, melyek a raktározás biztonságát, ma is, a megindult helyreállítási munkálatok ellenére is veszélyeztetik.
A múzeum tetőzete - a cserepek, faszerkezet és esőlevezető csatornák, - kb. 90%-ban megsérült. Kupolájának cserép burkolata teljesen megsemmisült, vasszerkezete részben hasznavehetetlenné vált. Az üvegcsarnok üvegteteje teljesen beomlott. Az épület falai öt nagy és sok kisebb belövést kaptak. Ablakai, ablaktokok és keretek szintén nagy részben megsemmisültek.
Nem is említve ezúttal az egyéb károkat, a fentiek is súlyos beázást és beázási veszélyt eredményeztek. Pl. egyik legértékesebb raktárunk, a szőnyeg raktár, már az első esőzések alkalmával teljesen beázott (és ha a szőnyegeket nem szállítjuk a biztonságos földszinti helyiségbe, felmérhetetlen kár keletkezik). Az ablaktalan és belövéses helyiségek nedvesség ellen természetesen akkor sem nyújtanak védelmet, ha majd a tető felettük elkészül. Hosszú ideig nyitva álltak, s így annyira átnedvesedtek, hogy helyreállításuk után is legalább egy évre kell becsülnünk a kiszáradás időtartamát. Ugyanez a helyzet a Kerámiaművesség története című kiállítás belövéses helyiségeivel, valamint az üvegcsarnokhoz csatlakozó kiállítási helyiségekkel, holott múzeumunkat mielőbb át kívánnánk adni népművelő rendeltetésének, és kiállításainkat, ha csökkentett terjedelemben is, de mielőbb szeretnénk ismét megnyitni a már egyre gyakrabban jelentkező látogatók számára. Statikailag és nedvesség tekintetében veszélyeztetett helyiségben azonban sem raktárat, sem kiállítást nem helyezhetünk el.
[...]
A Múzeumon keresztül való ellenőrizhetetlen közlekedés mindig nagy problémát jelentett számunkra, különösen súlyos következményekkel járt legutóbb az októberi-novemberi harci események folyamán, mikor a Múzeum bejáratain behatolni nem tudó elemek az épületet megkerülve a Főiskola bejáratán át léptek be az épületbe, amely részben ennek és a bent folyó harcoknak következtében vált rommá. Ez is intő példa arra nézve, hogy épületünk és múzeális [!] anyagunk biztonsága csak úgy érhető el, ha az összes bejáratok a Múzeum kezében vannak, s az épületben lehetőleg nem foglal helyet idegen szerv.
[...]
1956. december 28.
Dr. Dobrovits Aladár
főigazgató
MOL XIX-I-3-a-8630-18112-1956. (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-18112-es csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő