Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. október 27-i jelentése a forradalom alatti eseményekről
Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya 231/1956
Budapest
A ceglédi eseményekkel kapcsolatban jelentem. A budapesti harcok egyik szünetében, csütörtökön reggel állomáshelyemre utaztam, és azóta egyfolytában, éjjel-nappal a múzeum épületében vagyok, hogy felvilágosításaimmal megvédjem a tudományos anyagot.
Péntek délig nem is volt semmi baj, ekkor azonban a város dolgozói abbahagyták a munkát, és a város középületeihez vonultak leverni az állami csillagos emblémákat, valamint megsemmisíteni a szovjet emlékműveket. E műveletek során a múzeum is szórásba került, miután azelőtt a pártház volt, a nép idevonult és törni-zúzni kezdett volna. Miután hangadóikat felvilágosítottam arról, hogy innen a párt elköltözött, és mi éppen a 48-as hagyományokat és a márciusi fiatalság emlékét, valamint Kossuth apánk hagyatékát őrizzük, akkor megnyugodtak, és csupán az épületen lévő emblémákat verték le: az épület tornyának csúcsán levő világító és még két másikat, valamint a bejárat fölött lévőt és az épület főút felé levő homlokzatán levő vakolatcsillagot, és az alatta lévő Világ proletárjai... felírást. E munkálatok bizonyos károkat okoztak az épület állagában. Nevezetesen a tetőn mintegy 20-25 cserép és néhány tartófa eltört, és itt most beesik az eső, amit elértem, magam befedtem, de ettől függetlenül meg kell csináltatni, [azonban] miután most itt általános sztrájk van a szovjet csapatok kivonulásáig, nem lehet semmit sem végeztetni.
Ezen felül külön rendkívüli kiadásaim is voltak az eseményekkel kapcsolatban: az említett tömeg felszólított, hogy azonnal tűzzem ki a nemzeti lobogót, sajnos, megfelelő a múzeumban nem volt, és így pénzt véve magamhoz azonnal áruházba mentem és megfelelő anyagot vásároltam, hivatalsegédemmel azonnal megvarrtuk, és mire a csillagok leverésével végzett a nép, a zászló már kinn voltak [!]. Viszont a kiadással elköltöttem a 10-es alrovatot 200 forint híján, és ezért kérem az ügyintézőket, hogy a rend helyreálltával azonnal utalják át az ez évi összes pénzeket a 10-es rovatra (1000-re lenne szükség előreláthatólag). Egyben azonnal megrendeltem a múzeumi címtáblát, és egyéb meglévő hirdetőtáblák átfestését, erre 400, a megnyitásra szóló meghívókkal együtt összesen 600 Ft szükséges, ezt az összeget annak idején megbeszéltem Solymár kartárssal, de az összeg elküldéséig nem alhattam [!], és a munkákat ki kellett adnom, míg a pénz jön, más rovatról fizetek. Ez annál is inkább fontos, mert a múzeumon nem volt semmi jelzés, és az egész éjszaka verték a kaput, mondván, hogy gyüjjön [!] csak ki a párt, nem volt valami vidám éjszaka, másnap a szemétből, míg az új tábla elkészül - előkapartam a múzeum régi címtábláját és kiszögeltem, hogy lássák mi van itt, de miután kifogásolták az állami szót a szövegben, ezt leragasztottam. Az eseményekhez még hozzátartozik, hogy a rendőrség és a katonaság teljes egészében átállt az ifjúsághoz, és az itt lévő szovjet katonák csendben nézték, hogy verik le még az általuk használt házakról is a csillagot, és tűzik ki minden házra a nemzeti zászlót.
A városi tanács, akikkel eddig hivatalosan tárgyaltam, megszűnt. Az új a város régi, tekintélyes polgáraiból alakult meg, velük még nem tudtam érintkezésbe kerülni.
Summázva az elmondottakat, ha a rend helyreáll, nov[ember] 4-én nyitok. De a kért pénzeket is kérem, mihelyt lehet leküldeni.
Cegléd, 1957. [1956!] 10. 27.
Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]
MOL XIX-I-3-a-8630-0714-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0714-es csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 22.
A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább
Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább
Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább
Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő