Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
Jegyzőkönyv a jászberényi Jász Múzeumban történt október-novemberi eseményekről
Jegyzőkönyv,
mely felvétetett a Jászberényi Jász-Múzeum irodahelységében [!], 1957. február 4-én. Jelen vannak: Korek József, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának m[egbízott] vezetője, Budai Gyula miniszt[ériumi] előadó és Erdész Sándor múzeumvezető.
Korek Józsefnek arra a kérdésére, hogy mondja el az október 23-át követő eseményekben való részvételét, Erdész Sándor szó szerint a következőket mondja:
„November [!] 28-án vagy 29-én délben rádiófelhívás hangzott el a Kossuth adóban arra vonatkozóan, hogy a budapesti ifjúsághoz hasonlóan a vidéki ifjúság is alakítsa meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget. E felhívás alapján Jászberényben megalakult november [!] 30-án este a Jászberényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Az Ifjúsági Szövetség november 1-én a Lehel-szálló nagytermében nagygyűlést tartott, ahol engem a vezetőségbe választottak be. Ez a szövetség a DISZ helyébe lépett volna. Ekkor a Dózsa laktanya forradalmi katonatanácsa katonai vezetőt adott az ifjúsághoz. A Szövetségnél mindössze 2 db puska és géppisztoly volt, amivel a honvédtiszt (főhadnagy) az oktatást megkezdte. Tudomásom szerint a honvédség és a Jászberényi Forradalmi Tanács a Járásbíróságra november 3-án délután vitt fegyvereket, de lőszer nélkül. Az ifjúság tagjai nem voltak felfegyverezve. Még november 1-én a nemzetőrség parancsnoka 60 fiatalt kért a nemzetőrséghez. Ezeket a fiatalokat rendfenntartó szolgálatuk idejére a nemzetőrség látta el fegyverrel. November 4-én reggel, mikor meghallottam a Nagy Imre-féle rádiófelhívást, bejöttem a múzeumba, hogy a múzeum értékesebb tárgyait biztonságba helyezzem. Előző este telefondrótot húztak a könyvtár és a múzeum iroda között a honvédség tagjai. November 4-én reggel szerelték volna be a telefont. Mivel a készülék rossz volt, visszavitték. Így telefon összeköttetés nem volt. Ezt honvédtiszt-helyettesek végezték parancsnokaik utasítására. 4-én délelőtt az értéktárgyak biztonságba helyezésével voltam elfoglalva. Délelőtt folyamán honvédtisztek irányításával fegyvereket hoztak a tanácsháza udvarára. A fegyverek egy részét a múzeum udvarán tisztították meg. A körülmények között [!] ez ellen akkor nem tiltakozhattam. 11 órakor - a fegyverkiosztást irányító főhadnagy szerint - Varga honvédőrnagy arra adott parancsot, hogy a fegyvereket le kell adni, mivel megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány. A főhadnagy vezetésével ekkor a Forradalmi Ifjúsághoz tartozó fiatalok a fegyvereiket a Járásbíróság épületébe vitték, és ott leadták. 4-én délben megszűnt a jászberényi ifjúsági szövetség, a fiatalokat haza küldtük. Az itt lévő üres ládákból 3-4-et felvittem a múzeum padlására, mivel deszkaanyagra a múzeumnak polcépítés céljára szüksége volna. A múzeumi tárgyak elásása után 4-én 12 órakor hazamentem azzal a tudattal, hogy az ifjúsági szövetséghez tartozó fiataloknál sem fegyver, sem lőszer nincs kinn, mint ahogy ez valójában is volt. Mint előbb említettem, a nemzetőrök közül [többen] tagjai voltak az ifjúsági szövetségnek, és a nemzetőröket ekkor nem fegyverezték le. A harc idején feleségemmel a Fazekas u[tca] 21. sz[ám] alatti szomszédos házban tartózkodtam. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ellenforradalmi törekvéseink nem voltak, s a szövetséget a nemzeti kormány támogatására akartuk megszervezni. A múzeumba november 6-án délelőtt 9 órakor jöttem be. Semmiféle tárgy nem hiányzott, a múzeum azonban ablaksérülést szenvedett. Az üvegtörmeléket november 5-én [!] Sződi Béla hivatalsegéddel takarítottuk ki. November 7-én délután 2 órakor az ÁVH helyi dolgozói és Oláh János V.B. titkár behatoltak a múzeumba, amikor elvitték a Megyei tanács itt lévő magnetofonját, mellyel néprajzi gyűjtéseket végeztem. November 9-én jöttem be a múzeumba, amikor a bejárati ajtót nyitva, feltörve találtam. Dombai József, a Tanács hivatalsegédje közölte velem, hogy a telefondrót miatt jöttek be a múzeumba, és a rendőrségre vitték a magnetofont. Haladéktalanul átmentem a rendőrségre, hogy a magnetofont visszakérjem. Ott a 15. számú szobában Gergely és Gyimesi nevű ÁVH tisztek és szovjet tisztek voltak. Kérésükre a magnetofon-szalagokat lejátszottam. Mivel megállapították, hogy a szalagokon csak népzenei felvételek vannak, a készüléket visszaadták. November 10-én délután a lakásomról felhívattak, hogy a múzeumot megnézzék. Jelen volt Oláh János V.B. titkár, Fülöp Gyula főhadnagy légolt[almi] városparancsnok, Szabó József városi gondnok, Dombai József hivatalsegéd, egy szovjet tiszt és néhány szovjet katona. A múzeumot átkutatták. Ekkor meglátták az üres ládákat is. Később tudtam meg, hogy ezen a napon felásták Dombai József útmutatása szerint a vasládát, melyben a múzeumi tárgyakat elástam. Ezt azonban Dombai közlése szerint, Oláh János utasítására 12-én nem kaptam vissza. Még november 4-e előtt a múzeum írógépét átvittem a Könyvtárba, ahol leveleket gépeltem rajta. Ez az írógép ott maradt, és 5-én átvitték a rendőrségre. A könyvtárból - ahol az ifjúsági szövetségnek központja volt - más tárgyakat is átvittek a rendőrségre, nyomozás végett. A megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Kádár Gusztáv közvetett úton értesült az itteni eseményekről. Majd ezt követő napok egyikén kijött, és többek között kérte a helyi szerveket, hogy a múzeumnak a tárgyakat adják vissza. Ez meg is történt, a múzeum visszakapta az elásott tárgyakat és az írógépet, s a magnetofont egyenesen Szolnokra szállították. Attól kezdve zavartalanul dolgoztam a Jász Múzeumban.
K. m. f. [Kelt mint fent]
Korek József
Művelődésügyi Minisztérium
m[eg] b[ízott] főoszt[ály] vez[ető]
Budai Gyula
min[isztériumi] előadó
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-1403-063-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-063-as csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
1914
1916
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
1919
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
1919
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
1945
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő