Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. december 21-i jelentése a múzeumról

  

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztály                                                245/1956
Budapest

Szóbeli jelentésem után a körlevélre az alábbiakat válaszolom.

  1. Az októberi események következtében épületkár nem volt, ellenben bizonyos emblémák leverése a múzeum tetejéről több cserép „életébe került", és néhány cseréptartó léc is eltört. E tetősérüléseket azonnal megcsináltattam a helyi KTSZ-el, és már ki is fizettem az érte járó 250 Ft összeget.
  2. Örömmel jelentem, hogy a múzeum tudományos anyagában semmiféle kár nem történt. Ami talán annak is tulajdonítható, [hogy] heteken át a múzeumban tartózkodtam, hivatalsegédemmel egyetemben, és a behatolni akarókat felvilágosítottam arról, hogy már nem a pártbizottság keresett épületében járnak, hanem a forradalmár elődünk, Kossuth apánk emlék-múzeumában.
  3. Az anyag biztonsága érdekében a már teljesen készen álló kiállítást mindmáig nem nyitottam meg. Az épületben napközben állandóan benn tartózkodunk, s amikor hazautazom éjszakára, gondosan elzárjuk az ajtókat. Kényszerű távollétem alatt (a harcok néhány napja, anyám temetése) megkértem a volt vezetőt, Sárkány Józsi bácsit, legyen itt a hivatalsegéddel, míg én távol leszek. Így is volt. Baj nem történt.
  4. A további biztonság érdekében úgy vélem, hogy miután csoportosulni úgy sem lehet, tehát a diákok is csak egyenként jöhetnek látogatni, a múzeumot csak január 20-án nyitnám meg. Ez a nap egyébként a ceglédi küldöttség Kossuthnál járásának 80. évfordulója. Tehát csak ekkor nyitnánk hivatalosan, de ha egy-egy látogató esetleg betéved, és itt tartózkodunk, természetesen megtekintheti a kiállítást.
  5. A múzeum két dolgozója: magam és a hivatalsegéd itt tartózkodik, és munkáját - jelenleg csak főként az ügyeletet - ellátja.
  6. A múzeum tervszerű munkáját az országszerte általános nehézségek akadályozzák. Áramszünet van 7-17 óra között. Így a megnyílandó kiállítást csak a déli órákban lehet majd nyitva tartani. Vízszolgáltatás sincs az áramszünet alatt. Nincs megfelelő kályha az irodában, bár reggeltől-délutánig tüzelünk, mégsem bírunk 6-7 foknál több, magasabb hőmérsékletet elérni. Tapasztaltam, ha az utcán 0 fok alá süllyed a hőmérséklet, az irodában 3-4 fok van. Ilyen temperatúrában nemhogy dolgozni, de még üldögélni sem lehet. Ennek megjavítása érdekében megfelelő cserépkályhát rendeltem egy helyi vállalattól, ami remélhetőleg rövidesen elkészül. A munkaidő a fenti nehézségek ellenére 7-8 óra -

Cegléd, 1956. XII. 21.

Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]

MOL XIX-I-3-a-8630-0715-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0715-ös csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő