Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább
Múzeumok és forradalom
A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.
Jegyzőkönyv a jászberényi Jász Múzeumban történt október-novemberi eseményekről
Jegyzőkönyv,
mely felvétetett a Jászberényi Jász-Múzeum irodahelységében [!], 1957. február 4-én. Jelen vannak: Korek József, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának m[egbízott] vezetője, Budai Gyula miniszt[ériumi] előadó és Erdész Sándor múzeumvezető.
Korek Józsefnek arra a kérdésére, hogy mondja el az október 23-át követő eseményekben való részvételét, Erdész Sándor szó szerint a következőket mondja:
„November [!] 28-án vagy 29-én délben rádiófelhívás hangzott el a Kossuth adóban arra vonatkozóan, hogy a budapesti ifjúsághoz hasonlóan a vidéki ifjúság is alakítsa meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget. E felhívás alapján Jászberényben megalakult november [!] 30-án este a Jászberényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Az Ifjúsági Szövetség november 1-én a Lehel-szálló nagytermében nagygyűlést tartott, ahol engem a vezetőségbe választottak be. Ez a szövetség a DISZ helyébe lépett volna. Ekkor a Dózsa laktanya forradalmi katonatanácsa katonai vezetőt adott az ifjúsághoz. A Szövetségnél mindössze 2 db puska és géppisztoly volt, amivel a honvédtiszt (főhadnagy) az oktatást megkezdte. Tudomásom szerint a honvédség és a Jászberényi Forradalmi Tanács a Járásbíróságra november 3-án délután vitt fegyvereket, de lőszer nélkül. Az ifjúság tagjai nem voltak felfegyverezve. Még november 1-én a nemzetőrség parancsnoka 60 fiatalt kért a nemzetőrséghez. Ezeket a fiatalokat rendfenntartó szolgálatuk idejére a nemzetőrség látta el fegyverrel. November 4-én reggel, mikor meghallottam a Nagy Imre-féle rádiófelhívást, bejöttem a múzeumba, hogy a múzeum értékesebb tárgyait biztonságba helyezzem. Előző este telefondrótot húztak a könyvtár és a múzeum iroda között a honvédség tagjai. November 4-én reggel szerelték volna be a telefont. Mivel a készülék rossz volt, visszavitték. Így telefon összeköttetés nem volt. Ezt honvédtiszt-helyettesek végezték parancsnokaik utasítására. 4-én délelőtt az értéktárgyak biztonságba helyezésével voltam elfoglalva. Délelőtt folyamán honvédtisztek irányításával fegyvereket hoztak a tanácsháza udvarára. A fegyverek egy részét a múzeum udvarán tisztították meg. A körülmények között [!] ez ellen akkor nem tiltakozhattam. 11 órakor - a fegyverkiosztást irányító főhadnagy szerint - Varga honvédőrnagy arra adott parancsot, hogy a fegyvereket le kell adni, mivel megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány. A főhadnagy vezetésével ekkor a Forradalmi Ifjúsághoz tartozó fiatalok a fegyvereiket a Járásbíróság épületébe vitték, és ott leadták. 4-én délben megszűnt a jászberényi ifjúsági szövetség, a fiatalokat haza küldtük. Az itt lévő üres ládákból 3-4-et felvittem a múzeum padlására, mivel deszkaanyagra a múzeumnak polcépítés céljára szüksége volna. A múzeumi tárgyak elásása után 4-én 12 órakor hazamentem azzal a tudattal, hogy az ifjúsági szövetséghez tartozó fiataloknál sem fegyver, sem lőszer nincs kinn, mint ahogy ez valójában is volt. Mint előbb említettem, a nemzetőrök közül [többen] tagjai voltak az ifjúsági szövetségnek, és a nemzetőröket ekkor nem fegyverezték le. A harc idején feleségemmel a Fazekas u[tca] 21. sz[ám] alatti szomszédos házban tartózkodtam. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ellenforradalmi törekvéseink nem voltak, s a szövetséget a nemzeti kormány támogatására akartuk megszervezni. A múzeumba november 6-án délelőtt 9 órakor jöttem be. Semmiféle tárgy nem hiányzott, a múzeum azonban ablaksérülést szenvedett. Az üvegtörmeléket november 5-én [!] Sződi Béla hivatalsegéddel takarítottuk ki. November 7-én délután 2 órakor az ÁVH helyi dolgozói és Oláh János V.B. titkár behatoltak a múzeumba, amikor elvitték a Megyei tanács itt lévő magnetofonját, mellyel néprajzi gyűjtéseket végeztem. November 9-én jöttem be a múzeumba, amikor a bejárati ajtót nyitva, feltörve találtam. Dombai József, a Tanács hivatalsegédje közölte velem, hogy a telefondrót miatt jöttek be a múzeumba, és a rendőrségre vitték a magnetofont. Haladéktalanul átmentem a rendőrségre, hogy a magnetofont visszakérjem. Ott a 15. számú szobában Gergely és Gyimesi nevű ÁVH tisztek és szovjet tisztek voltak. Kérésükre a magnetofon-szalagokat lejátszottam. Mivel megállapították, hogy a szalagokon csak népzenei felvételek vannak, a készüléket visszaadták. November 10-én délután a lakásomról felhívattak, hogy a múzeumot megnézzék. Jelen volt Oláh János V.B. titkár, Fülöp Gyula főhadnagy légolt[almi] városparancsnok, Szabó József városi gondnok, Dombai József hivatalsegéd, egy szovjet tiszt és néhány szovjet katona. A múzeumot átkutatták. Ekkor meglátták az üres ládákat is. Később tudtam meg, hogy ezen a napon felásták Dombai József útmutatása szerint a vasládát, melyben a múzeumi tárgyakat elástam. Ezt azonban Dombai közlése szerint, Oláh János utasítására 12-én nem kaptam vissza. Még november 4-e előtt a múzeum írógépét átvittem a Könyvtárba, ahol leveleket gépeltem rajta. Ez az írógép ott maradt, és 5-én átvitték a rendőrségre. A könyvtárból - ahol az ifjúsági szövetségnek központja volt - más tárgyakat is átvittek a rendőrségre, nyomozás végett. A megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Kádár Gusztáv közvetett úton értesült az itteni eseményekről. Majd ezt követő napok egyikén kijött, és többek között kérte a helyi szerveket, hogy a múzeumnak a tárgyakat adják vissza. Ez meg is történt, a múzeum visszakapta az elásott tárgyakat és az írógépet, s a magnetofont egyenesen Szolnokra szállították. Attól kezdve zavartalanul dolgoztam a Jász Múzeumban.
K. m. f. [Kelt mint fent]
Korek József
Művelődésügyi Minisztérium
m[eg] b[ízott] főoszt[ály] vez[ető]
Budai Gyula
min[isztériumi] előadó
múzeumvezető
MOL XIX-I-3-a-1403-063-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-063-as csoportszám). Tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 28.
A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább
Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább
Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább
Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő
