Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. október 27-i jelentése a forradalom alatti eseményekről

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya                                                          231/1956
Budapest

A ceglédi eseményekkel kapcsolatban jelentem. A budapesti harcok egyik szünetében, csütörtökön reggel állomáshelyemre utaztam, és azóta egyfolytában, éjjel-nappal a múzeum épületében vagyok, hogy felvilágosításaimmal megvédjem a tudományos anyagot.
Péntek délig nem is volt semmi baj, ekkor azonban a város dolgozói abbahagyták a munkát, és a város középületeihez vonultak leverni az állami csillagos emblémákat, valamint megsemmisíteni a szovjet emlékműveket. E műveletek során a múzeum is szórásba került, miután azelőtt a pártház volt, a nép idevonult és törni-zúzni kezdett volna. Miután hangadóikat felvilágosítottam arról, hogy innen a párt elköltözött, és mi éppen a 48-as hagyományokat és a márciusi fiatalság emlékét, valamint Kossuth apánk hagyatékát őrizzük, akkor megnyugodtak, és csupán az épületen lévő emblémákat verték le: az épület tornyának csúcsán levő világító és még két másikat, valamint a bejárat fölött lévőt és az épület főút felé levő homlokzatán levő vakolatcsillagot, és az alatta lévő Világ proletárjai... felírást. E munkálatok bizonyos károkat okoztak az épület állagában. Nevezetesen a tetőn mintegy 20-25 cserép és néhány tartófa eltört, és itt most beesik az eső, amit elértem, magam befedtem, de ettől függetlenül meg kell csináltatni, [azonban] miután most itt általános sztrájk van a szovjet csapatok kivonulásáig, nem lehet semmit sem végeztetni.

Ezen felül külön rendkívüli kiadásaim is voltak az eseményekkel kapcsolatban: az említett tömeg felszólított, hogy azonnal tűzzem ki a nemzeti lobogót, sajnos, megfelelő a múzeumban nem volt, és így pénzt véve magamhoz azonnal áruházba mentem és megfelelő anyagot vásároltam, hivatalsegédemmel azonnal megvarrtuk, és mire a csillagok leverésével végzett a nép, a zászló már kinn voltak [!]. Viszont a kiadással elköltöttem a 10-es alrovatot 200 forint híján, és ezért kérem az ügyintézőket, hogy a rend helyreálltával azonnal utalják át az ez évi összes pénzeket a 10-es rovatra (1000-re lenne szükség előreláthatólag). Egyben azonnal megrendeltem a múzeumi címtáblát, és egyéb meglévő hirdetőtáblák átfestését, erre 400, a megnyitásra szóló meghívókkal együtt összesen 600 Ft szükséges, ezt az összeget annak idején megbeszéltem Solymár kartárssal, de az összeg elküldéséig nem alhattam [!], és a munkákat ki kellett adnom, míg a pénz jön, más rovatról fizetek. Ez annál is inkább fontos, mert a múzeumon nem volt semmi jelzés, és az egész éjszaka verték a kaput, mondván, hogy gyüjjön [!] csak ki a párt, nem volt valami vidám éjszaka, másnap a szemétből, míg az új tábla elkészül - előkapartam a múzeum régi címtábláját és kiszögeltem, hogy lássák mi van itt, de miután kifogásolták az állami szót a szövegben, ezt leragasztottam. Az eseményekhez még hozzátartozik, hogy a rendőrség és a katonaság teljes egészében átállt az ifjúsághoz, és az itt lévő szovjet katonák csendben nézték, hogy verik le még az általuk használt házakról is a csillagot, és tűzik ki minden házra a nemzeti zászlót.

A városi tanács, akikkel eddig hivatalosan tárgyaltam, megszűnt. Az új a város régi, tekintélyes polgáraiból alakult meg, velük még nem tudtam érintkezésbe kerülni.

Summázva az elmondottakat, ha a rend helyreáll, nov[ember] 4-én nyitok. De a kért pénzeket is kérem, mihelyt lehet leküldeni.

Cegléd, 1957. [1956!] 10. 27.

Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]

MOL XIX-I-3-a-8630-0714-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0714-es csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 19.

1957

A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő