Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

A ceglédi múzeum vezetőjének 1956. október 27-i jelentése a forradalom alatti eseményekről

Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya                                                          231/1956
Budapest

A ceglédi eseményekkel kapcsolatban jelentem. A budapesti harcok egyik szünetében, csütörtökön reggel állomáshelyemre utaztam, és azóta egyfolytában, éjjel-nappal a múzeum épületében vagyok, hogy felvilágosításaimmal megvédjem a tudományos anyagot.
Péntek délig nem is volt semmi baj, ekkor azonban a város dolgozói abbahagyták a munkát, és a város középületeihez vonultak leverni az állami csillagos emblémákat, valamint megsemmisíteni a szovjet emlékműveket. E műveletek során a múzeum is szórásba került, miután azelőtt a pártház volt, a nép idevonult és törni-zúzni kezdett volna. Miután hangadóikat felvilágosítottam arról, hogy innen a párt elköltözött, és mi éppen a 48-as hagyományokat és a márciusi fiatalság emlékét, valamint Kossuth apánk hagyatékát őrizzük, akkor megnyugodtak, és csupán az épületen lévő emblémákat verték le: az épület tornyának csúcsán levő világító és még két másikat, valamint a bejárat fölött lévőt és az épület főút felé levő homlokzatán levő vakolatcsillagot, és az alatta lévő Világ proletárjai... felírást. E munkálatok bizonyos károkat okoztak az épület állagában. Nevezetesen a tetőn mintegy 20-25 cserép és néhány tartófa eltört, és itt most beesik az eső, amit elértem, magam befedtem, de ettől függetlenül meg kell csináltatni, [azonban] miután most itt általános sztrájk van a szovjet csapatok kivonulásáig, nem lehet semmit sem végeztetni.

Ezen felül külön rendkívüli kiadásaim is voltak az eseményekkel kapcsolatban: az említett tömeg felszólított, hogy azonnal tűzzem ki a nemzeti lobogót, sajnos, megfelelő a múzeumban nem volt, és így pénzt véve magamhoz azonnal áruházba mentem és megfelelő anyagot vásároltam, hivatalsegédemmel azonnal megvarrtuk, és mire a csillagok leverésével végzett a nép, a zászló már kinn voltak [!]. Viszont a kiadással elköltöttem a 10-es alrovatot 200 forint híján, és ezért kérem az ügyintézőket, hogy a rend helyreálltával azonnal utalják át az ez évi összes pénzeket a 10-es rovatra (1000-re lenne szükség előreláthatólag). Egyben azonnal megrendeltem a múzeumi címtáblát, és egyéb meglévő hirdetőtáblák átfestését, erre 400, a megnyitásra szóló meghívókkal együtt összesen 600 Ft szükséges, ezt az összeget annak idején megbeszéltem Solymár kartárssal, de az összeg elküldéséig nem alhattam [!], és a munkákat ki kellett adnom, míg a pénz jön, más rovatról fizetek. Ez annál is inkább fontos, mert a múzeumon nem volt semmi jelzés, és az egész éjszaka verték a kaput, mondván, hogy gyüjjön [!] csak ki a párt, nem volt valami vidám éjszaka, másnap a szemétből, míg az új tábla elkészül - előkapartam a múzeum régi címtábláját és kiszögeltem, hogy lássák mi van itt, de miután kifogásolták az állami szót a szövegben, ezt leragasztottam. Az eseményekhez még hozzátartozik, hogy a rendőrség és a katonaság teljes egészében átállt az ifjúsághoz, és az itt lévő szovjet katonák csendben nézték, hogy verik le még az általuk használt házakról is a csillagot, és tűzik ki minden házra a nemzeti zászlót.

A városi tanács, akikkel eddig hivatalosan tárgyaltam, megszűnt. Az új a város régi, tekintélyes polgáraiból alakult meg, velük még nem tudtam érintkezésbe kerülni.

Summázva az elmondottakat, ha a rend helyreáll, nov[ember] 4-én nyitok. De a kért pénzeket is kérem, mihelyt lehet leküldeni.

Cegléd, 1957. [1956!] 10. 27.

Nagy Dezső
múz[eum] vez[ető]

MOL XIX-I-3-a-8630-0714-1956 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1956. évi 8630-0714-es csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő