Vissza az iskolapadba?

A politikai rendőrség megjelenése az iskolákban

„A pestszenterzsébeti áll. fiúgimnáziumban éppen személyesen vezettem magánvizsgálatot, amikor az igazgató jelentette, hogy a politikai rendőrség két kiküldötte be akar menni a tanórákra. Az illetőket hozzám utasította. Két feltűnően fiatal férfi jelent meg előttem s kijelentette, hogy a politikai rendőrség nyomozói és a tanórákat ellenőrizni jöttek. Kérdésemre, hogy milyen célból, azt válaszolták, hogy a reakciót kell nyomozniuk. Figyelmükbe ajánlottam, hogy az iskolai tanórákon csak a tanügyi hatóság kiküldöttei jelenhetnek meg. Erre eltávoztak és írásbeli paranccsal jöttek vissza.”

Karóczkai Sándor rny. fhdgy. igazoló jelentése

MAGYAR ÁLLAMRENDŐRSÉG BUDAPESTI F?KAPITÁNYSÁGÁNAK
POLITIKAI RENDÉSZETI OSZTÁLYA
VI/k. csoport

299/eln./1946. Sz-hozTárgy: Karóczkai Sándor
rny. fhdgy. igazoló jelentése

Jelentés
Budapest, 1946. Február 15.

Jelentem, hogy a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium átiratában foglaltak megfelelnek a valóságnak. Mint a Pesterzsébeti pol. csop. vezetőjének bizalmas értesülése alapján tudomásomra jutott, hogy a pesterzsébeti polgári fiúiskola tanárai a tanulókat nem olyan szellemben tanítják, amelyet a demokratikus fejlődésünk megkövetel. A történelemórákon rendszerellenes hangot ütnek meg, és az ifjúságnak azt az óhaját, hogy a többi szervezetekhez hasonlóan demokratikus harci eszközüket e Fali Újságot meg akarják szerkeszteni, csírájában elfojtották. Ebben az antidemokratikus támadásban főképpen az iskola katolikus hitoktatója járt elöl.

E bizalmas jelentésből ügyiratot nem készítettem, hanem az átiratban megjelölt napokon a megjelölt nyomozókat küldtem az iskolába, azzal, hogy nézzenek utána, hogy a fenti dolgok megfelelnek-e a valóságnak. Megbíztam őket azzal, hogy nemcsak a tanárok véleményét, hanem az értelmesebb ifjúság véleményét is hallgassák meg.

Ezzel kapcsolatban feladatom volt még ebben az ügyben mivel ugyanebben az időben a csoport munkájához tartozott még az is, hogy a város területén defenzív munkát végezve B. hálózatot építsek ki, és ezért az elküldött nyomozókat megbíztam azzal is, hogy szerezzék meg valamilyen úton ha másképp nem, legálisan a tanárok névsorát, érdeklődjenek a tanulóktól lehetőleg az iskolán kívül a tanárok politikai beállítottsága felől, és szervezzenek maguk köré egy pár olyan embert, akik akár tudtukkal, akár tudatuk alatt értesítik a rendőrséget az esetleges jobboldali politikai szervezkedésrő.

Ugyanis ebben az időben a választások alkalmával erős pártagitáció folyt a kisgazdapárt részéről az iskolában, amelynek hangjai a revizionista és irredenta uszítások felé hajlottak. Szükséges volt tehát az ifjúság közé beépülve egy olyan hállózatott (!) megteremteni, amely gyökerében el bírja folytani az ezirányú szervezkedéseket.

Konkrétan arra, hogy az iskolákban is építsem ki a B. hállózatott (!), utasítást nem kaptam, csak az akkori külsőcsoport főnökség azt a feladatot bízta a csoportra, hogy Pesterzsébet területén minden szervezetben, egyesületben, gyárban stb. épüljön be. Ezen munkáról emlékezetem szerint írásbeli jelentést nyomozóimtól abban az időben nem kértem, mivel az ügy egész kezdeti stádiumban volt és ebben az időben történt áthelyezésem a VI/k. csoporthoz. Határozottan nem emlékszem arra, hogy az iskolában történt ellenőrzésekről tettem volna jelentést a külsőcsoport főnökségnek, ha tettem, csak szóbelileg Horváth Sándor rny. alezr. úrnak.

Kmft.

Karóczkay S.
Karóczkay Sándor rny. fhdgy.
ker. csop. vez.

MOL XIX - B - 1 - r - 224297 - 1946. (Magyar Országos Levéltár - Az államigazgatás fels?bb szervei - Belügyminisztérium - Elnöki f?osztály - 224297/1946. számú ügyirat.)

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők