Adolf Hitlert kiengedik a Landsberg börtönből.Tovább
Vissza az iskolapadba?
A politikai rendőrség megjelenése az iskolákban
„A pestszenterzsébeti áll. fiúgimnáziumban éppen személyesen vezettem magánvizsgálatot, amikor az igazgató jelentette, hogy a politikai rendőrség két kiküldötte be akar menni a tanórákra. Az illetőket hozzám utasította. Két feltűnően fiatal férfi jelent meg előttem s kijelentette, hogy a politikai rendőrség nyomozói és a tanórákat ellenőrizni jöttek. Kérdésemre, hogy milyen célból, azt válaszolták, hogy a reakciót kell nyomozniuk. Figyelmükbe ajánlottam, hogy az iskolai tanórákon csak a tanügyi hatóság kiküldöttei jelenhetnek meg. Erre eltávoztak és írásbeli paranccsal jöttek vissza.”
Források
Felterjesztés
Budapestvidéki Tankerület Főigazgatója
| 3369/1945-46.sz. | Tárgy: politikai rendőrség megjelenése az Mell. sz.: 1 drb. |
Miniszter Úr!
A pestszenterzsébeti áll. polg. fiúisk. igazgatója folyó évi nov. 6-án a következőket jelentette:
Folyó hó 5-én az iskolatörténeti naplóba ezt írtam: "A helyi politikai rendőrségtől J. József és P. Márton politikai nyomozók a tantestület névsorát kérték, az igazgató IV/b. történelmi óráját végighallgatták s kérték a "Fali Újság" megindítását." A bejegyzés a két megjelent személy előtt történt. Ezzel kapcsolatban tisztelettel az alábbiakat jelentem: A két közeg - megítélésem szerint 18-24 évesek - felszólításomra igazolták magukat, majd politikai pártállásomat kérdezték. "Ez nem tartozik magukra ... ehhez önöknek semmi közük" kijelentésemre a kérdést tovább nem feszegették. - Van-e az iskolában fali újság? - kérdésükre közöltem, hogy nincs, mert egyrészt ezt az ifjúság soha nem is említette, másrészt szerintem az nem 10-14 éves gyermekeknek való. - Bejöhetnek-e az órámra? - kérdésükre szíves meghívással válaszoltam. Egész órámat végighallgatták s jegyezgettek.
November hó 7-én a pestszenterzsébeti állami fiúgimnázium igazgatójától kaptam a következő jelentést: "Jelentem, hogy hivatalomban másodízben jelentek meg a helybeli rendőrség politikai nyomozói és a történelmi órák látogatására kértek engedélyt. Első alkalommal ezt a kérést elhárítottam azzal a megokolással, hogy az előadásokat csak főigazgatói engedéllyel látogathatják idegen, nem tanügyi hatóságok képviselői. Ma azonban szolgálati jeggyel jelent meg két politikai nyomozó s az éppen magánvizsgálatokon elnöklő Főigazgató Úrnak is bemutatták a mellékelt szolgálati jegyet, utána pedig a harmadik a. oszt.-ba be is mentek és az órát végig is hallgatták."
November hó 8-án a pestszenterzsébeti állami polgári leányiskola igazgatója a következőkről értesített: "Jelentem, hogy nov. 6-án a rendőrségtől megjelentek J. és K. Ferenc politikai nyomozók az iskolában. Kérdezősködtek, hogy milyen nehézségek vannak a tanítás körül, hogy állunk tankönyvek, tüzelő dolgában, készítenek-e a tanárok óravázlatot? -Ajánlották, hogy a Fali Újságot vezessük be. -Kérték, hogy egy történelem órát meghallgassanak. Dr. Ujj Ida történelem óráját látogatták meg a III. B. osztályban, ahova én vezettem be őket."
Amikor ezeket a Miniszter Úrnak jelentem, egyben hozzáfuzöm saját tapasztalataimat is.
Folyó hó 7-én a pestszenterzsébeti áll. fiúgimnáziumban éppen személyesen vezettem magánvizsgálatot, amikor az igazgató jelentette, hogy a politikai rendőrség két kiküldötte be akar menni a tanórákra. Az illetőket hozzám utasította. Két feltűnően fiatal férfi jelent meg előttem s kijelentette, hogy a politikai rendőrség nyomozói és a tanórákat ellenőrizni jöttek. Kérdésemre, hogy milyen célból, azt válaszolták, hogy a reakciót kell nyomozniuk. Figyelmükbe ajánlottam, hogy az iskolai tanórákon csak a tanügyi hatóság kiküldöttei jelenhetnek meg. Erre eltávoztak és írásbeli paranccsal jöttek vissza. Tudomásul vettem azzal, hogy nincs módomban megakadályozni őket szándékukban. Az írásbeli parancsot mellékelem.
A fenti adatok alapján tisztelettel kérem Miniszter Urat, Hogy a kérdést a Belügyminiszetr Úrral egyetértőleg méltóztassék tisztázni, mert ezek a sorozatos esetek, amelyeknek folytatására másutt is kilátások vannak, igen nagy nyugtalanságot és félelmet keltettek a tanárokban. Attól tartanak, hogy minden óvatosságuk ellenére és igazolt voltuk ellenére is kellemetlenségeknek lesznek kitéve, vagy pedig a fiatalkorú rendőrségi kiküldöttek esetleg beleavatkoznak a tanóra menetébe.
Amennyiben Miniszter Úr a Belügyminiszter Úrral a kérdést olyan módon rendezi, hogy a politikai rendőrség iskolai látogatásra jogosult, ezt kérem sürgős körrendeletben tudatni az iskolákkal, mert különben attól lehet tartani, hogy az iskolai igazgatók és a politikai rendőrség között nem kívánatos nézeteltérések támadnak. Ellenkező esetben a politikai rendőrség volna értesítendő a Belügyminiszter Úr által, hogy az iskolalátogatásait szüntesse be.
Budapest, 1945. november hó 9-én.
| Dr. Fodor Ferenc |
MOL XIX I 4 f 2-9 tétel 73385 1945. (Magyar Országos Levéltár Az államigazgatás felsőbb szervei Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanfelügyelőségek külső tanügyigazgatóságok 73385/1945. számú ügyirat)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő