„Éljen a király, éljen a haza!”

Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez

„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."

6.

Brassó városa felajánlja a törcsvári kastélyt az uralkodónak

Budapest, 1917. évi február hó 19.

M. Kir. Miniszterelnökség

Érk:1917 Már. 17 1011.sz.

Ő császári és apostoli királyi

FELSÉGÉHEZ

hódolatteljes felterjesztés

Gróf Tisza István

magyar királyi ministerelnöknek

a törcsvári kastélynak Brassó rendezett tanácsu város részéről történt felajánlása tárgyában.

Legkegyelmesebb Úr!

Brassó rendezett tanácsu város képviselőtestülete FELSÉGED megkoronáztatásának küszöbén, mult évi deczember hó 28-án az ellenség kiveretése után tartott első képviselőtestületi ülésében legelőször is alattvalói hüséggel megemlékezvén FELSÉGED trónraléptéről, elhatározta, hogy a koronázási ünnepély alkalmából tántorithatatlan hüségének jeléül ajándékul felajánlja a birtokában levő törcsvári kastélyt.

A város képviselőtestületének ezen elhatározása odaadó alattvalói hüségből és rgaszkodásból fakadt és Brassó városa ezen legmélyebb hódolatának legkegyelmesebb elfogadása ugy a városnál, mint országszerte is a legnagyobb örömmel fogadtatnék.

Ezért bátorkodom FELSÉGEDNEK legalázatosabban javasolni, hogy a felajánlott ajándékot elfogadni és az e részben szükséges intézkedések megtételére felhatalmazni méltóztassék.


Ezen javaslat értelmében a Brassó

város képviselőtestülete által megkoronáztatásom alkalmából felajánlott törcsvári kastélyt hüségének és ragaszkodásának jeléül, mint Magyarország mindenkori apostoli királyának szánt ajándékot örömmel és szivélyes köszönettel elfogadom és magyar ministerelnökömet felhatalmazom, hogy az e részben szükséges intézkedéseket első főudvarmesteremmel való egyeztetésben tegye meg.

Kelt Badenben, 1917. évi márczius hó 14-én

Károly


Brassó vármegye főispánjának.

Ő császári és apostoli királyi Felsége folyó évi március hó 14.-én kelt

elhatározásával a megkoronáztatás alkalmából Brassó r.t. város képviselőtestülete által hüségének és ragaszkodásának jeléül felajánlott törcsvári kastélyt, mint Magyarország mindenkori királyának szánt ajándékot örömmel és szívélyes köszönettel elfogadni méltóztatott.

hivatkozással folyó évi január hó 15.-én 106. szám alatt kelt felterjesztésére, felkérem Méltóságodat, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége ezen lf. elhatározását örvendetes tudomásul Brassó r.t. város képviselőtestületével közölni sziveskedjék.

Budapest, 1917. március 21.

Bárczy

Tisza

Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár  K 26 1917-I-2 (1011.) (1094.cs.)

 

Ezen a napon történt április 10.

1941

Horvátország kikiáltja függetlenségét.Tovább

1983

A „Hajnal I” fedőnevű hadművelet során, az iráni csapatoknak sikerül elfoglalniuk az iraki-iráni határ közelében – iraki kézen lévő – Hajj...Tovább

1988

A FIDESZ első összejövetelét tartotta a Kisrabló étteremben.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – II.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg egy másik művében –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának fő témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 6. szám első írásának szerzője, Tóth Judit azt mutatja be Tótkomlós példáján keresztül, hogy miként zajlottak le a Rákosi-korszakban a mezőgazdasági versenyek, és azok milyen szerepet töltöttek be az 1950-es években. Katona Klára rendőrségi iratok segítségével illusztrálja, hogyan élte meg a parasztság a konszolidálódó Kádár-rendszerben a téeszesítés befejezését. Tóth-Bartos András a magyar kormány 1940–1944 közötti észak-erdélyi birtokpolitikáját jellemzi, kiemelve, hogy a fő cél az erdélyi magyarság gazdasági pozíciójának megerősítése volt. Az ArchívNet alapvetően 20. századi, ritkább esetben a 19. század második feléből származó forrásokat közöl, ezúttal azonban kivételt teszünk Hegedűs István 18–19. századi forrásokat feldolgozó írásával. E dokumentumközlés ugyanis rávilágít a 20. századi magyar agrárkérdés történeti előzményeire. Nem kapcsolódik a tematikához, de érdekfeszítő a szám utolsó két írása is: Cseh Valentin a csepeli kikötőkomplexum működésének első időszakát vizsgálja, míg B. Stenge Csaba a Németországot megszálló amerikai csapatok és a menekült magyar nők kapcsolatának 1945 nyarán keletkezett verses emlékét idézi fel.

Budapest, 2019. december 20.

A szerkesztők