Az Osztrák–Magyar Monarchia kormánya bejelenti Bosznia-Hercegovina annexióját (bekebelezését).Tovább
„Éljen a király, éljen a haza!”
Források az utolsó magyar királykoronázás történetéhez
„Amidőn az ég kegyelmét és áldását kérném magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfárja leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai; újból meg kívánom népemnek szerezni a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államaimnak és hű szövetségeseimnek létérdeke és ellenségeink dacza megengedi."
Beszámoló a koronázási album céljaira
1917. február
M a g y a r K i r á l y i M i n i s t e r e l n ö k
M.E. 790 szám érkezett 1917 III/25 Ezzel Elintézve
I. ügyosztály
Tárgy:
H i v a t a l b ó l
A képviselőház elnöki osztálytanácsosa félhivatalos megkeresése tárgyában, amelyben a képviselőházi koronázási emlékkönyv czéljaira a rendelkezésre álló adatok közlését kéri.
Az elnöki osztály tanácsosainak a másolatban itt fekvő félhivatalos levél kiséretében megküldetett az ügyirathoz másolatban csatolt összefoglalás.
További intézkedést nem igényelvén
a d a c t a teendő
Budapest, 1917. február hó 25-én
***
Tóth Ferencnek Másolat
Budapest, 1917. február 18.
K e d v e s B a r á t o m !
A kívánt adatokat a hozzátartozó listákkal együtt szives rendelkezésedre bocsátom.
Azt hiszem, felhasználandó anyagot adtam a koronázási album céljaira, szives elnézésedet kérem azonban, hogy formája szerint nyers anyagot küldök, ámde légy jó figyelembe venni azt a körülményt, hogy orvosi szigoru parancsra és utasitásra szanatóriumba vonulok vissza és teljesen kimerült állapotban iparkodtam teljesíteni kívánságodat.
Szivből üdvözöl
igaz hived
Marsovszky s.k.
I.
Királyi biztosok kinevezése.
Ősi szokás szerint a szent koronának és a koronázási jelvényeknek a várpalotából a koronázó templomba való átvitele és visszahozatala körüli teendők ellátása végett biztosok neveztetnek ki.
Az 1916 évi deczember hó 30.-án tartott koronázás alkalmából a m. kir. ministerelnök előterjesztésére Ő Felsége gróf Khuen-Héderváry Károly és gróf Dessewffy Aurél b.t. tanácsost nevezte ki királyi biztossá.
II.
Zászlós-urak helyettesítése.
Az előző koronázások alkalmával is megtörtént, hogy Ő felsége legmagasabb engedélyével egyes zászlósurak, akik magas koruk, illetve egészségi állapotuk fogyatékossága következtében akadályozva voltak a zászlósuri méltóssággal járó teendők ellátásával mások által helyettesitettek.
Ő Felsége IV. Károly megkoronáztatása alkalmából is felmerült a helyettesitések kérdése és pedig olyképpen, hogy egyes zászlósurak egyáltalában képtelenek voltak a szertartáson részt venni, igy tehát ezeknek általános helyettesitéséről történt gondoskodás, voltak pedig olyan esetek is, hogy a zászlósurak a templomi szertartás alatt képesek voltak a méltóságukhoz kötött teendőket ellátni, viszont pedig a lovas menetben helyettesítésükről kellett gondoskodni.
A
jegyzék pontosan ismerteti a helyettesítéseknek személyi vonatkozásait.
III.
Zászlóvivők.
A zászlóvivők kijelölésénél érvényre jutott az a felfogás, hogy IV. Károly király és Zita királyné Ő Felségeik megkoronáztatása alkalmából a hagyománynak megfelelően a koronázási zászlók vitele ugyan azon családoknak biztosittassék, akiknek tagjai az 1867. évi koronázási szertartásoknál hasonló minőségben szerepeltek.
Ugyancsak régi hagyományos szokások szerint a zászlóvivők az általuk vitt országzászlókat örök emlékül ereklye gyanánt megtarthatták.
IV.
Aranysarkantyus vitézek.
Tekintettel arra a körülményre, hogy az 1916. évi koronázás a háboru harmadik esztendejében ment végbe, az aranysarkantyus vitézek kijelölése összefüggésbe hozatott harcztéri érdemekkel, s az aranysarkantyus vitézségre csak olyan férfiak hozattak legfelső helyen javaslatba, akik komoly harcztéri szolgálattal érdemesültek erre a magas kitüntetésre s emiatt szem előtt tartatott az a körülmény is, hogy harcztéri szolgálat által érdemesült olyan egyének üttessenek aranysarkantyús vitézekké, akik az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásukért háborus kitüntetésben részesittettek.
V.
A Diplomácziai testület meghivása
A ministerelnök a magyar kormány nevében felkérte a közös külügyminister urat a Bécsben akkreditált missiók vezetőinek és a külképviseleti diplomáciai testület személyzetének meghivására.
Helyszüke miatt a templomban csak a missiók vezetői dámáikkal együtt voltak elhelyezhetők, a diplomáciának egyéb tagjai pedig a pénzügyministerium palotájába hivattak meg a kormány részéről.
A diplomaták kivétel nélkül meghivót kaptak a koronázási ebédre és ugyanide meghivattak a missiók vezetőinek feleségei.
Meghivattak végül a koronázási szertartásokhoz a Budapesten székelő tényleges főkonsulok és pedig a német birodalmi, a török, a bolgár, az amerikai és az argentinai főkonzulok, akik valamennyien hivatásbeli diplomáciai tisztviselők. Ezeknek a főkonsuloknak nejei meghivót kaptak a pénzügyministerium diszhelyiségeibe, ahonnan végignézték a koronázási szertartásokat.
Megjegyzendő, hogy a tiszteletbeli főkonzulok a koronázási ünnepélyre hivatalos meghivót nem kaptak.
VI.
Az osztrák Reichsrat meghivása.
A ministerelnök félhivatalos levelet intézett az osztrák ministerelnökhöz, közbenjárását kérve, hogy a magyar kormány meghivását közvetitené az urakháza, illetve a képviselőházi elnökséghez.
A meghivásban előrebocsáttatott, hogy a küldöttség tagjai közül házanként csak 10-10-en lesznek a templomban elhelyezhetők, a többiek részére pedig megfelelő elhelyezés helyeztetett kilátásba. Ezeka templomból kiszorult osztrák vendégek a pénzügyministerium palotájához kapcsolt tribünön helyeztettek el.
VII.
A sajtó képviselőinek elhelyezése.
Nagy körültekintést igényelt a sajtó képviselőinek elhelyezése, kiváltképp azon okból, mert a koronázási menet rövid utvonalán aránylag csak kevés nézőközönség volt elhelyezhető.
Mivel tehát a koronázási szertartások lefolyását aránylag nagyon kevesen láthatták, a legmesszebbmenő könnyitéseket kellett a sajtó hivatalos képviselőinek biztositani a hirszolgálatnak pontos ellátása végett.
A legtöbb nehézségek a templomi elhelyezés körül mutatkoztak, sikerült azonban a jogos igényeket kielégiteni azáltal, hogy három különböző helyen helyeztettek el a sajtó képviselői a templomban és pedig: a diplomaták páholya feletti tribünön, ahol elsősorban a külföldi sajtó képviselői, ezenkivül pedig rajzolók helyeztettek el a baptistoriumban, végül pedig az emeleti loggiákban összesen 50 helyet sikerült a sajtó képviselőinek biztosítani a templomban.
A hirszolgálatnak ellátása érdekében a laptudósítók és a képes lapok rajzolói elönyös helyeket kaptak a tribünökön is, továbbá igazolványok a hivatásos fényképészek részére, akik a müvészi albizottság által kiszemelt és megjelőlt pontokról készítettek felvételeket.
VIII.
Az apostoli legátus meghivása.
Ősi szokás szerint a magyar királyok megkoronáztatása a szent szék képviselőjének jelenlétében ment végbe.
A ministerelnök IV. Károly Ő Felsége megkoronáztatása alkalmából érintkezésbe lépett a közös külügyminister urral, aki az apostoli legátus meghivása iránt a szokásos diplomáciai lépéseket megtette.
A pápa őszentsége a bécsi nunciust gróf Valfré bibornokot bizta meg apostoli legatusi minőségben személyes képviseletével.
Jelzet: Magyar Országos Levéltár, Miniszterelnökségi Levéltár K 26 1917-I-2 (790.) (1094.cs.)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 06.
1908
1934
Elindul útjára az első hazai építésű Duna-tengerjáró hajó, a „Budapest”.Tovább
1944
Budapesten kommunista vezetésű partizánok (a Marót-csoport) felrobbantják Gömbös Gyula korábbi magyar miniszterelnök szobrát (az Erzsébet...Tovább
1956
A kivégzett Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András október 6-án tartott temetése, ami egy nagyszabású tüntetés jellegét...Tovább
1956
Ünnepélyesen újratemetik az 1949-ben kivégzett, 1955-ben rehabilitált Rajk Lászlót és mártír társait.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek közül kettő a 20. század első, kettő pedig a második feléhez kapcsolódik. A négy publikáció egymástól eltérő témákat dolgoz fel a bemutatott források alapján, az események pedig az Andok lábaitól a Don-kanyarig zajlanak a szerzők írásaiban.
Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorjelölt), Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.
Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. szeptember 20.
Miklós Dániel
főszerkesztő