Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Egy volt illegális kommunista csempészügye

„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."

Bevezető 

Az Egészségügyi Minisztérium iratai között bukkantunk a következő ügyre, amely egy - saját hibájából vámhatósági, s emiatt pártfegyelmi ügybe keveredett - orvos kálváriáját mutatja be. Az ügy önmagában is érdekes, mivel az „illegális importot" olyan elismert orvos hajtotta végre, akinek a „politikai múltja messzemenően kiemelkedő" volt. Feltehető, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, azonban a mostani különlegességét az adja, hogy a dokumentumokból megismerhetjük a konkrét vádat, az érintett védekezési módszerét, amely sok más esethez hasonlóan jellemző volt az adott korra. Az ügy szereplőjének fiktív nevet adtunk, mivel nem célunk senkit sem pellengérre állítani, csupán az eset és a módszer az, amit láttatni szeretnénk.

A hatvanas évek eleje a Kádár-rendszer megszilárdulásának időszaka, ám a nyugati szellemi és fogyasztói kultúra hatása és terjedése az 1956 előtti zártsághoz képest érezhetően megnövekedett. A hatalom képviselőinek el kellett dönteniük, hogyan kezeljék az új jelenségeket, mi az, ami még elviselhető, és mi az, ami megengedhetetlen a szocialista Magyarországon.

A szocialista gazdaságra jellemző áruhiány miatt a termékek egy részét a hazai ipar megpróbálta helyettesíteni, a nehezen beszerezhető nyugati termékek azonban csempészúton jutottak be az országba. Az áruhiányos időszakban szinte mindenki csempészett, akinek lehetősége volt Nyugatra vagy egyes árucikkek miatt akár a szocialista országokba utazni. A Kádár korszak egyes szakaszaiban - a műszaki fejlődés, a divat, vagy éppen az ország nyitottságától is függően - kimutatható, hogy mikor mi volt a legnépszerűbb és jól eladható csempészáru. Elsősorban ezek az áruk álltak leginkább a csempészek érdeklődésének középpontjában. A legkedveltebb csempészáruk közé tartozott az orkánkabát, a farmer, a rágógumi, a gyógyszerek, márkás nyugati cigaretta, a nylonharisnya, a zseb-és a táskarádió, a bakelit rock and roll, később a rocklemezek, a magnókazetták, a kvarcórák, a zsebszámológépek is. Azok, akik illegálisan akartak árut behozni, kockázatot vállaltak, és a lebukás veszélye állandóan ott lebegett a fejük felett. Akit a vámellenőrzésnél elkaptak, annak az akkori törvények értelmében szembe kellett néznie a következményekkel, ami akár börtönbüntetés is

Forrásközlésünk főszereplője is ezt a büntetést kockáztatta.

Hegyeshalom az 1960-as években

www.retronom.hu

Az ügy hátteréről, a mozgatórugókról keveset tudunk. Az eldugott árucikkek egy részét vélhetően saját magának, esetleg családtagjainak, rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, munkatársaknak hozta, de a nála megtalált nagy mennyiségű női harisnyanadrágot nyilvánvalóan üzleti célból „importálta". Nem vitás, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, esetünkben azonban nem egy hétköznapi embert vádoltak vámbűncselekménnyel, hanem „a munkásmozgalom régi harcosát".

Történetünk főszereplője egy alig ötvenéves orvos, aki 1961-ben saját gépkocsijával [!] két hónapos tanulmányútra utazott Olaszországba. Ösztöndíja lejárta után a hegyeshalmi

kelt át. A vámvizsgálat során jegyzéket készített mindarról, amit külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott. A jegyzék alján található büntetőnyilatkozatot aláírta, hogy azt a valóságnak megfelelően készítette el. A vámvizsgálat során a vámőr kérdéseire, hogy elrejtett-e valamit a testében vagy a gépkocsijában, tagadólag válaszolt. Valószínűnek tartjuk, hogy az orvos ideges viselkedése kelthette fel a vámőr gyanúját, mert valami ok folytán nem hittek neki, és alapos vizsgálatnak vetették alá gépkocsiját. A vámvizsgálat során a csomagtérben elhelyezett pótkerék felett és mögötte 179 pár gyári csomagolású nylonharisnyát talált a vizsgálatot végző vámtiszt. Ezután a vámőr ismételten megkérdezte az érintettet, hogy van-e még valami a kocsijában. Az orvos, látva szorult helyzetét, bevallott mindent. Elmondta, hogy a szennyes ruhák és a hátsó ülés rugói között is találhatók nylonharisnyák, ám nemcsak a közel négyszáz pár nylonharisnyát próbálta meg becsempészni az országba, hanem a zsebéből két darab 21 köves férfikaróra, a pulóvere zsebéből és a kocsi kesztyűtartójából két különféle típusú tranzisztoros zsebrádió is előkerült, amit a harisnyákkal együtt szintén lefoglaltak. A csempészett áru értékét 30 000 Ft-ra becsülték. Tekintettel arra, hogy a csempész-holmi értéke ötezer forinton felüli összegű volt, az akkori törvények szerint ez már nem szabálysértésnek, hanem bűntettnek minősült. A vámvizsgálat után az árut elkobozták, és az orvos ügyét átadták az illetékes hatóságoknak.

Ezen a napon történt május 18.

1956

Rákosi Mátyás a Nemzeti Sportcsarnokban tartott beszédet, melyben „izzadó homlokkal” volt kénytelen elismerni felelősségét a koncepciós...Tovább

1958

Országos KISZ-mozgalom indult a Hanság lecsapolására. A fiatalok első csoportja június 15-én érkezett meg a Hanságba.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő