Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
Nylonharisnya magánimport 1961-ben
Egy volt illegális kommunista csempészügye
„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."
Bevezető
Az Egészségügyi Minisztérium iratai között bukkantunk a következő ügyre, amely egy - saját hibájából vámhatósági, s emiatt pártfegyelmi ügybe keveredett - orvos kálváriáját mutatja be. Az ügy önmagában is érdekes, mivel az „illegális importot" olyan elismert orvos hajtotta végre, akinek a „politikai múltja messzemenően kiemelkedő" volt. Feltehető, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, azonban a mostani különlegességét az adja, hogy a dokumentumokból megismerhetjük a konkrét vádat, az érintett védekezési módszerét, amely sok más esethez hasonlóan jellemző volt az adott korra. Az ügy szereplőjének fiktív nevet adtunk, mivel nem célunk senkit sem pellengérre állítani, csupán az eset és a módszer az, amit láttatni szeretnénk.
A hatvanas évek eleje a Kádár-rendszer megszilárdulásának időszaka, ám a nyugati szellemi és fogyasztói kultúra hatása és terjedése az 1956 előtti zártsághoz képest érezhetően megnövekedett. A hatalom képviselőinek el kellett dönteniük, hogyan kezeljék az új jelenségeket, mi az, ami még elviselhető, és mi az, ami megengedhetetlen a szocialista Magyarországon.
A szocialista gazdaságra jellemző áruhiány miatt a termékek egy részét a hazai ipar megpróbálta helyettesíteni, a nehezen beszerezhető nyugati termékek azonban csempészúton jutottak be az országba. Az áruhiányos időszakban szinte mindenki csempészett, akinek lehetősége volt Nyugatra vagy egyes árucikkek miatt akár a szocialista országokba utazni. A Kádár korszak egyes szakaszaiban - a műszaki fejlődés, a divat, vagy éppen az ország nyitottságától is függően - kimutatható, hogy mikor mi volt a legnépszerűbb és jól eladható csempészáru. Elsősorban ezek az áruk álltak leginkább a csempészek érdeklődésének középpontjában. A legkedveltebb csempészáruk közé tartozott az orkánkabát, a farmer, a rágógumi, a gyógyszerek, márkás nyugati cigaretta, a nylonharisnya, a zseb-és a táskarádió, a bakelit rock and roll, később a rocklemezek, a magnókazetták, a kvarcórák, a zsebszámológépek is. Azok, akik illegálisan akartak árut behozni, kockázatot vállaltak, és a lebukás veszélye állandóan ott lebegett a fejük felett. Akit a vámellenőrzésnél elkaptak, annak az akkori törvények értelmében szembe kellett néznie a következményekkel, ami akár börtönbüntetés is
Forrásközlésünk főszereplője is ezt a büntetést kockáztatta.Az ügy hátteréről, a mozgatórugókról keveset tudunk. Az eldugott árucikkek egy részét vélhetően saját magának, esetleg családtagjainak, rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, munkatársaknak hozta, de a nála megtalált nagy mennyiségű női harisnyanadrágot nyilvánvalóan üzleti célból „importálta". Nem vitás, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, esetünkben azonban nem egy hétköznapi embert vádoltak vámbűncselekménnyel, hanem „a munkásmozgalom régi harcosát".
Történetünk főszereplője egy alig ötvenéves orvos, aki 1961-ben saját gépkocsijával [!] két hónapos tanulmányútra utazott Olaszországba. Ösztöndíja lejárta után a hegyeshalmi
kelt át. A vámvizsgálat során jegyzéket készített mindarról, amit külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott. A jegyzék alján található büntetőnyilatkozatot aláírta, hogy azt a valóságnak megfelelően készítette el. A vámvizsgálat során a vámőr kérdéseire, hogy elrejtett-e valamit a testében vagy a gépkocsijában, tagadólag válaszolt. Valószínűnek tartjuk, hogy az orvos ideges viselkedése kelthette fel a vámőr gyanúját, mert valami ok folytán nem hittek neki, és alapos vizsgálatnak vetették alá gépkocsiját. A vámvizsgálat során a csomagtérben elhelyezett pótkerék felett és mögötte 179 pár gyári csomagolású nylonharisnyát talált a vizsgálatot végző vámtiszt. Ezután a vámőr ismételten megkérdezte az érintettet, hogy van-e még valami a kocsijában. Az orvos, látva szorult helyzetét, bevallott mindent. Elmondta, hogy a szennyes ruhák és a hátsó ülés rugói között is találhatók nylonharisnyák, ám nemcsak a közel négyszáz pár nylonharisnyát próbálta meg becsempészni az országba, hanem a zsebéből két darab 21 köves férfikaróra, a pulóvere zsebéből és a kocsi kesztyűtartójából két különféle típusú tranzisztoros zsebrádió is előkerült, amit a harisnyákkal együtt szintén lefoglaltak. A csempészett áru értékét 30 000 Ft-ra becsülték. Tekintettel arra, hogy a csempész-holmi értéke ötezer forinton felüli összegű volt, az akkori törvények szerint ez már nem szabálysértésnek, hanem bűntettnek minősült. A vámvizsgálat után az árut elkobozták, és az orvos ügyét átadták az illetékes hatóságoknak.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
1905
1910
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
1916
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
1956
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
1956
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő