Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Nylonharisnya magánimport 1961-ben
Egy volt illegális kommunista csempészügye
„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."
Az esetről több neves szakember véleményét is kikérték,
rektor és Somogyi Endre docens, az egyetem párttitkára azt állították, hogy az orvos „egyetemi magatartása nem volt olyan, hogy mellette különösebben ki tudnának állni", és munkahelyéről is eltanácsolták. klinikaigazgató viszont „feltétlenül kívánatosnak" tartotta, hogy a klinikán maradjon. a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatója azt állította, hogy Magyarországon [Halmi] doktor a legjobb és a legfelkészültebb szakember a radiocirkulographia terén Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében főosztályvezető munkahely cserét javasolt.Az ügyben megszólalt Simonovits István miniszterhelyettes is, akinek véleménye meghatározó lehetett az ügyben. Asztalos Gézának, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság egyik tagjának írt levelében jelezte, hogy az orvos ügyében beszélt „a legilletékesebb, s legjobb elvtársakkal", vagyis Somogyi Endre docenssel, az egyetemi pártbizottság titkárával, Várterész Vilmossal, a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatójával és Gábor György docenssel. Kijelentette, hogy saját véleménye Gábor György véleményéhez áll a legközelebb, mert úgy gondolja, hogy a legsúlyosabb pártbüntetésben kell részesíteni az orvost, ám mentőkörülményként hozta fel, hogy „túl súlyosnak" tartaná a pártból való kizárását, mert meg van győződve arról, hogy „hasonló hibát biztosan nem fog többé elkövetni". Javasolta, hogy a pártbüntetés mellé „súlyos állami büntetést is" kapjon, de jelenlegi munkahelyét ne veszítse el.
Végül a csempészés ügyébe keveredett orvost 1961-ben a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben
", ami egyben azt is jelentette, hogy három évig nem viselhetett választott párttisztséget. A KEB ugyanakkor javasolta, hogy „beosztásában hagyják meg", vagyis nem távolították el a klinikáról.A hároméves pártbüntetés letelte után, 1964-ben, a „Szervezeti Szabályzat értelmében" lefolytatott KEB felülvizsgálatban áttekintették, hogy törölhető-e a pártbüntetés. Az indoklás megállapította, hogy a doktor „a pártbüntetés óta többször volt külföldön" (útlevelét nem vették el, tehát botlását nem egy átlagpolgár ügyeként bírálták el). A későbbiekben sem merült fel vele szemben semmilyen panasz, mivel munkáját jól végezte, sőt az Országos Atomenergia Bizottság Egészségügyi Szakbizottságában társadalmi feladatokat is ellátott. Ezen indokok alapján javasolták, hogy a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetését"
A KEB ennek megfelelően döntött. A törlés megtörtént, ami egyértelműen arra utal, hogy a múltbéli munkásmozgalmi érdemek segítő, enyhítő körülményt jelentettek az ügy megoldásában. Az orvost munkahelyén a későbbiekben sem érte semmilyen hátrányos megkülönböztetés.Az ügyben érintett orvos mindössze egyetlen egyszer szólalt meg a levélváltások során. 1961. augusztus 29-én lakonikus rövidségű levélben közölte Simonovits István egészségügyi miniszterrel, hogy vámügyében a bíróság 5000 Ft pénzbüntetésre ítélte, és mentesítette az ítélet jogügyi hátrányaitól, vagyis büntetlen előéletűnek számított.
Az ügy tanulságát több oldalról is megvilágíthatjuk. Egyrészt a büntetéssel példát kellett statuálni, mert az orvos cselekedete törvénybe ütköző volt, másrészt gyakorlatilag semmilyen hosszú távú következményekkel nem járt a kiszabott büntetés. Munkahelye megmaradt, útlevelét, pontosabban a külföldi utazás jogát nem vonták meg, s 1964-ben a KEB a pártbüntetést is törölte.
A viszonylag kedvező elbírálás mellett azonban valóságos tortúrának lehetett kitéve forrásközlésünk orvosa az eljárás során. Azt, hogy a múltnak milyen szerepe volt a történetben, nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem, hogy az orvos felvette-e a kapcsolatot Münnich Ferenccel, de az is lehet, hogy nevének említése, és az, hogy Münnich harcostársaként a spanyol polgárháborúban harcolt, már elegendő volt ahhoz, hogy enyhítsék büntetését.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő