Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Az esetről több neves szakember véleményét is kikérték,

rektor és Somogyi Endre docens, az egyetem párttitkára azt állították, hogy az orvos „egyetemi magatartása nem volt olyan, hogy mellette különösebben ki tudnának állni", és munkahelyéről is eltanácsolták. klinikaigazgató viszont „feltétlenül kívánatosnak" tartotta, hogy a klinikán maradjon.

a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatója azt állította, hogy Magyarországon [Halmi] doktor a legjobb és a legfelkészültebb szakember a radiocirkulographia terén Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében főosztályvezető munkahely cserét javasolt.

Az ügyben megszólalt Simonovits István miniszterhelyettes is, akinek véleménye meghatározó lehetett az ügyben. Asztalos Gézának, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság egyik tagjának írt levelében jelezte, hogy az orvos ügyében beszélt „a legilletékesebb, s legjobb elvtársakkal", vagyis Somogyi Endre docenssel, az egyetemi pártbizottság titkárával, Várterész Vilmossal, a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatójával és Gábor György docenssel. Kijelentette, hogy saját véleménye Gábor György véleményéhez áll a legközelebb, mert úgy gondolja, hogy a legsúlyosabb pártbüntetésben kell részesíteni az orvost, ám mentőkörülményként hozta fel, hogy „túl súlyosnak" tartaná a pártból való kizárását, mert meg van győződve arról, hogy „hasonló hibát biztosan nem fog többé elkövetni". Javasolta, hogy a pártbüntetés mellé „súlyos állami büntetést is" kapjon, de jelenlegi munkahelyét ne veszítse el.

Végül a csempészés ügyébe keveredett orvost 1961-ben a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben

", ami egyben azt is jelentette, hogy három évig nem viselhetett választott párttisztséget. A KEB ugyanakkor javasolta, hogy „beosztásában hagyják meg", vagyis nem távolították el a klinikáról.

A hároméves pártbüntetés letelte után, 1964-ben, a „Szervezeti Szabályzat értelmében" lefolytatott KEB felülvizsgálatban áttekintették, hogy törölhető-e a pártbüntetés. Az indoklás megállapította, hogy a doktor „a pártbüntetés óta többször volt külföldön" (útlevelét nem vették el, tehát botlását nem egy átlagpolgár ügyeként bírálták el). A későbbiekben sem merült fel vele szemben semmilyen panasz, mivel munkáját jól végezte, sőt az Országos Atomenergia Bizottság Egészségügyi Szakbizottságában társadalmi feladatokat is ellátott. Ezen indokok alapján javasolták, hogy a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetését"

A KEB ennek megfelelően döntött. A törlés megtörtént, ami egyértelműen arra utal, hogy a múltbéli munkásmozgalmi érdemek segítő, enyhítő körülményt jelentettek az ügy megoldásában. Az orvost munkahelyén a későbbiekben sem érte semmilyen hátrányos megkülönböztetés.

Az ügyben érintett orvos mindössze egyetlen egyszer szólalt meg a levélváltások során. 1961. augusztus 29-én lakonikus rövidségű levélben közölte Simonovits István egészségügyi miniszterrel, hogy vámügyében a bíróság 5000 Ft pénzbüntetésre ítélte, és mentesítette az ítélet jogügyi hátrányaitól, vagyis büntetlen előéletűnek számított.

Az ügy tanulságát több oldalról is megvilágíthatjuk. Egyrészt a büntetéssel példát kellett statuálni, mert az orvos cselekedete törvénybe ütköző volt, másrészt gyakorlatilag semmilyen hosszú távú következményekkel nem járt a kiszabott büntetés. Munkahelye megmaradt, útlevelét, pontosabban a külföldi utazás jogát nem vonták meg, s 1964-ben a KEB a pártbüntetést is törölte.

A viszonylag kedvező elbírálás mellett azonban valóságos tortúrának lehetett kitéve forrásközlésünk orvosa az eljárás során. Azt, hogy a múltnak milyen szerepe volt a történetben, nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem, hogy az orvos felvette-e a kapcsolatot Münnich Ferenccel, de az is lehet, hogy nevének említése, és az, hogy Münnich harcostársaként a spanyol polgárháborúban harcolt, már elegendő volt ahhoz, hogy enyhítsék büntetését.