Hindenburg köztársasági elnök Adolf Hitlert nevezi ki Németország kancellárjává.Tovább
Nylonharisnya magánimport 1961-ben
Egy volt illegális kommunista csempészügye
„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."
Források
1. Jegyzőkönyv a hegyeshalmi határállomás vámhivatalán
JEGYZŐKÖNYV
Felvéve: a hegyeshalomi vámhivatal közúti kirendeltségén
1961. évi április hó 15-[é]n 21 órakor a megrövidített, illetve a megrövidítés veszélyének kitett vám- és más köztartozás megállapítása tárgyában.
[...]
1961. február 3-án saját gépkocsimmal utaztam Olaszországba tanulmányútra. 1961. április 15-én jöttem haza szintén gépkocsival. A vámvizsgálatra való felszólításkor átadtam a kiutazásamkor kapott Jegyzéket azzal, hogy arra minden olyan áruféleséget felírtam a kisebb apróságokon kívül, amit külföldön vásároltam, illetve kaptam ajándékba. A Jegyzék alján lévő büntetőjogi nyilatkozatot aláírtam. Megfelel a valóságnak, hogy a vizsgálat előtt a vámőr elvtárs megkérdezte, hogy a Jegyzékre felírt áruféleségen kívül nincs-e valami elrejtve a testemben vagy a gépkocsiban. Én tagadólag válaszoltam. A vizsgálat során a gépkocsimban a gumival lefedett csomagtérben, a pótkerék felett és mögött 179 pár
nylonharisnyát talált a vizsgálatot végző vámőr elvtárs. Az ismételt kérdésére, hogy ezen kívül van-e még valami elrejtve, én beismertem, hogy van, és megmondtam, hogy a hátsó ülés rugói között és csomagjaimban is rejtettem el. Megfelel a valóságnak, hogy a fent említett ülés rugói között 161 pár orig. nylonharisnyát rejtettem el, melyek gyűrött állapotban kerültek onnan elő. A csomagjaimban a vizsgálat során a használt szennyes ruhák között 42 pár orig. nylonharisnyát adtam elő, továbbá zsebemből 2 db Zheut 21 köves f[ér]fi, fémkarórát, pulóverem zsebéből Globál tranzisztoros zsebrádiót, a kocsim kesztyűtartójából 1 db Standard tranzisztoros zsebrádiót adtam elő az ismételt felszólításra. Beismerem, hogy fent említett árukról a vizsgálat előtt tett felszólítás ellenére sem tettem sem szóbeli, sem írásbeli nyilatkozatot. Az árukat azért rejtettem el, mert tudomásom volt arról, hogy ilyen mennyiségű áru kereskedelmi jellegű, és nem akartam utánnuk [!] a vámot megfizetni. Az árukkal kapcsolatosan célom az volt, hogy nagy részét elajándékozom, „hosszabb időn keresztül (karácsony, húsvét stb.)" Ezekért az árukért cserében semmit nem vittem ki külföldre, a kint kapott ösztöndíjamból és Ausztráliában élő húgomtól küldött pénzből vásároltam. A fenti áruk lefoglalását tudomásul veszem, és azokról egy példányú átvételi elismervényt átvettem. Az általam a Jegyzékre felírt áruféleségeket az 1000 Ft-os kedvezmény megvonásával a vám közlése után megkaptam. A jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően van felvéve, mást az üggyel kapcsolatosan előadni nem kívánok, csak annyit „hogy megbántam", hogy nem vallottam be, és kérem az üggyel kapcsolatosan a vámigazgatás méltányos elbírálását. A jegyzőkönyvről másolatot nem kérek. A jegyzőkönyvet elolvasásom után jóváhagyólag aláírom.
Jegyzőkönyv lezárva!
[olvashatatlan aláírások]
Jelzet: MOL M-KS 932. f. 1964/13. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt - Központi Ellenőrző Bizottság)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 30.
1933
1945
A Margit híd budai szakaszát is fölrobbantják a németek. (A pesti szakasz hiba folytán, idő előtt, 1944. november 4-én robbant fel, teljes...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő