Megjelent a kormány 1087/1957. (XI. 21.) számú határozata a Magyar Közlönyben az ifjúság körében végzendő munkáról: Eszerint a „A Kormány...Tovább
Nylonharisnya magánimport 1961-ben
Egy volt illegális kommunista csempészügye
„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."
Az esetről több neves szakember véleményét is kikérték,
rektor és Somogyi Endre docens, az egyetem párttitkára azt állították, hogy az orvos „egyetemi magatartása nem volt olyan, hogy mellette különösebben ki tudnának állni", és munkahelyéről is eltanácsolták. klinikaigazgató viszont „feltétlenül kívánatosnak" tartotta, hogy a klinikán maradjon. a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatója azt állította, hogy Magyarországon [Halmi] doktor a legjobb és a legfelkészültebb szakember a radiocirkulographia terén Az Egészségügyi Minisztérium képviseletében főosztályvezető munkahely cserét javasolt.Az ügyben megszólalt Simonovits István miniszterhelyettes is, akinek véleménye meghatározó lehetett az ügyben. Asztalos Gézának, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottság egyik tagjának írt levelében jelezte, hogy az orvos ügyében beszélt „a legilletékesebb, s legjobb elvtársakkal", vagyis Somogyi Endre docenssel, az egyetemi pártbizottság titkárával, Várterész Vilmossal, a Joliot-Curie Sugárbiológiai Intézet igazgatójával és Gábor György docenssel. Kijelentette, hogy saját véleménye Gábor György véleményéhez áll a legközelebb, mert úgy gondolja, hogy a legsúlyosabb pártbüntetésben kell részesíteni az orvost, ám mentőkörülményként hozta fel, hogy „túl súlyosnak" tartaná a pártból való kizárását, mert meg van győződve arról, hogy „hasonló hibát biztosan nem fog többé elkövetni". Javasolta, hogy a pártbüntetés mellé „súlyos állami büntetést is" kapjon, de jelenlegi munkahelyét ne veszítse el.
Végül a csempészés ügyébe keveredett orvost 1961-ben a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetés pártbüntetésben
", ami egyben azt is jelentette, hogy három évig nem viselhetett választott párttisztséget. A KEB ugyanakkor javasolta, hogy „beosztásában hagyják meg", vagyis nem távolították el a klinikáról.A hároméves pártbüntetés letelte után, 1964-ben, a „Szervezeti Szabályzat értelmében" lefolytatott KEB felülvizsgálatban áttekintették, hogy törölhető-e a pártbüntetés. Az indoklás megállapította, hogy a doktor „a pártbüntetés óta többször volt külföldön" (útlevelét nem vették el, tehát botlását nem egy átlagpolgár ügyeként bírálták el). A későbbiekben sem merült fel vele szemben semmilyen panasz, mivel munkáját jól végezte, sőt az Országos Atomenergia Bizottság Egészségügyi Szakbizottságában társadalmi feladatokat is ellátott. Ezen indokok alapján javasolták, hogy a KEB „szigorú megrovás végső figyelmeztetéssel pártbüntetését"
A KEB ennek megfelelően döntött. A törlés megtörtént, ami egyértelműen arra utal, hogy a múltbéli munkásmozgalmi érdemek segítő, enyhítő körülményt jelentettek az ügy megoldásában. Az orvost munkahelyén a későbbiekben sem érte semmilyen hátrányos megkülönböztetés.Az ügyben érintett orvos mindössze egyetlen egyszer szólalt meg a levélváltások során. 1961. augusztus 29-én lakonikus rövidségű levélben közölte Simonovits István egészségügyi miniszterrel, hogy vámügyében a bíróság 5000 Ft pénzbüntetésre ítélte, és mentesítette az ítélet jogügyi hátrányaitól, vagyis büntetlen előéletűnek számított.
Az ügy tanulságát több oldalról is megvilágíthatjuk. Egyrészt a büntetéssel példát kellett statuálni, mert az orvos cselekedete törvénybe ütköző volt, másrészt gyakorlatilag semmilyen hosszú távú következményekkel nem járt a kiszabott büntetés. Munkahelye megmaradt, útlevelét, pontosabban a külföldi utazás jogát nem vonták meg, s 1964-ben a KEB a pártbüntetést is törölte.
A viszonylag kedvező elbírálás mellett azonban valóságos tortúrának lehetett kitéve forrásközlésünk orvosa az eljárás során. Azt, hogy a múltnak milyen szerepe volt a történetben, nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem, hogy az orvos felvette-e a kapcsolatot Münnich Ferenccel, de az is lehet, hogy nevének említése, és az, hogy Münnich harcostársaként a spanyol polgárháborúban harcolt, már elegendő volt ahhoz, hogy enyhítsék büntetését.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő