Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Egy volt illegális kommunista csempészügye

„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."

Források

  

1. Jegyzőkönyv a hegyeshalmi határállomás vámhivatalán

 

JEGYZŐKÖNYV

 

Felvéve: a hegyeshalomi vámhivatal közúti kirendeltségén

1961. évi április hó 15-[é]n 21 órakor a megrövidített, illetve a megrövidítés veszélyének kitett vám- és más köztartozás megállapítása tárgyában.

[...]

 

1961. február 3-án saját gépkocsimmal utaztam Olaszországba tanulmányútra. 1961. április 15-én jöttem haza szintén gépkocsival. A vámvizsgálatra való felszólításkor átadtam a kiutazásamkor kapott Jegyzéket azzal, hogy arra minden olyan áruféleséget felírtam a kisebb apróságokon kívül, amit külföldön vásároltam, illetve kaptam ajándékba. A Jegyzék alján lévő büntetőjogi nyilatkozatot aláírtam. Megfelel a valóságnak, hogy a vizsgálat előtt a vámőr elvtárs megkérdezte, hogy a Jegyzékre felírt áruféleségen kívül nincs-e valami elrejtve a testemben vagy a gépkocsiban. Én tagadólag válaszoltam. A vizsgálat során a gépkocsimban a gumival lefedett csomagtérben, a pótkerék felett és mögött 179 pár

nylonharisnyát talált a vizsgálatot végző vámőr elvtárs. Az ismételt kérdésére, hogy ezen kívül van-e még valami elrejtve, én beismertem, hogy van, és megmondtam, hogy a hátsó ülés rugói között és csomagjaimban is rejtettem el. Megfelel a valóságnak, hogy a fent említett ülés rugói között 161 pár orig. nylonharisnyát rejtettem el, melyek gyűrött állapotban kerültek onnan elő. A csomagjaimban a vizsgálat során a használt szennyes ruhák között 42 pár orig. nylonharisnyát adtam elő, továbbá zsebemből 2 db Zheut 21 köves f[ér]fi, fémkarórát, pulóverem zsebéből Globál tranzisztoros zsebrádiót, a kocsim kesztyűtartójából 1 db Standard tranzisztoros zsebrádiót adtam elő az ismételt felszólításra. Beismerem, hogy fent említett árukról a vizsgálat előtt tett felszólítás ellenére sem tettem sem szóbeli, sem írásbeli nyilatkozatot. Az árukat azért rejtettem el, mert tudomásom volt arról, hogy ilyen mennyiségű áru kereskedelmi jellegű, és nem akartam utánnuk [!] a vámot megfizetni. Az árukkal kapcsolatosan célom az volt, hogy nagy részét elajándékozom, „hosszabb időn keresztül (karácsony, húsvét stb.)" Ezekért az árukért cserében semmit nem vittem ki külföldre, a kint kapott ösztöndíjamból és Ausztráliában élő húgomtól küldött pénzből vásároltam. A fenti áruk lefoglalását tudomásul veszem, és azokról egy példányú átvételi elismervényt átvettem. Az általam a Jegyzékre felírt áruféleségeket az 1000 Ft-os kedvezmény megvonásával a vám közlése után megkaptam. A jegyzőkönyv a valóságnak megfelelően van felvéve, mást az üggyel kapcsolatosan előadni nem kívánok, csak annyit „hogy megbántam", hogy nem vallottam be, és kérem az üggyel kapcsolatosan a vámigazgatás méltányos elbírálását. A jegyzőkönyvről másolatot nem kérek. A jegyzőkönyvet elolvasásom után jóváhagyólag aláírom.

 

 

Jegyzőkönyv lezárva!

 

                                                                            [olvashatatlan aláírások]

 

Jelzet: MOL M-KS 932. f. 1964/13. (Magyar Országos Levéltár - Magyar Szocialista Munkáspárt - Központi Ellenőrző Bizottság)

Ezen a napon történt április 19.

1957

A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő