Egy gyárüzem leszerelésének kálváriája

„[...] gyártelepünkön az orosz katonaság a leszerelést változatlanul folytatja. Az említett három miniszter úr legmegértőbb támogatása sem érte el az orosz hatóságoknál, hogy a leszerelési munkát beszüntessék, ezért mély tisztelettel felvetjük az a gondolatot, hogy Miniszterelnök Úr magához Sztálin marsallhoz intézzen egy távirati kérést, hogy a május 1-i ünnepségekkel kapcsolatban, ha másként nem lehetséges, ajándékképen adja vissza az ország közgazdasága szempontjából oly mérhetetlen fontosságú kulcsjellegű gyárunkat hazánknak."

A gyár munkavállalóinak levele Dálnoki Miklós Béla miniszterelnökhöz 
1945. május 8.

DÁLNOKI MIKLÓS BÉLA miniszterelnök úrnak

BUDAPEST

Vállalatunk összes munkavállalói nevében tisztelettel jelentjük, hogy bár az iparügyi miniszter, kereskedelemügyi miniszter és külügyminiszter urakkal 10 nap óta állandó érintkezésben vagyunk, gyártelepünkön az orosz katonaság a leszerelést változatlanul folytatja. Az említett három miniszter úr legmegértőbb támogatása sem érte el az orosz hatóságoknál, hogy a leszerelési munkát beszüntessék, ezért mély tisztelettel felvetjük az a gondolatot, hogy Miniszterelnök Úr magához Sztálin marsallhoz intézzen egy távirati kérést, hogy a május 1-i ünnepségekkel kapcsolatban, ha másként nem lehetséges, ajándékképen adja vissza az ország közgazdasága szempontjából oly mérhetetlen fontosságú kulcsjellegű gyárunkat hazánknak.

Miniszterelnök Úrnak nem kívánjuk részletezni, hogy milyen szempontok azok, amelyek gyártelepünk megmentését nemcsak a munkavállalók számára teszik létkérdéssé, hanem az egész magyar újjáépítés sikerének elengedhetetlen feltétele. Mégis meg kívánjuk jegyezni, hogy gyártmányaink nélkül a Posta, a vasutak, városi közlekedési vállalatok, áramszolgáltató telepek és hálózatok helyreállítása megoldhatatlan feladattá válik. A magyar villamos készülék, motor stb. gyárak termékeink nélkül egyszerűen munkaképtelenné válnának. Ezen túlmenőleg a bányák termelése kábelek és bányakábelek nélkül nemhogy nem fejleszthető, de még csak fenn sem tartható. Az ipari jóvátételi szállítások a legnagyobb mértékben kérdésessé válnak, mert úgy a termelő berendezések karbahelyezése, mint azok üzemben tartása állandó utánpótlást igényel a csak általunk gyártott kábelekben és vezetékekben, valamint kötelekben. Összefoglalólag tehát az elkövetkezendő évek, melyek súlyosságával mindnyájan tisztában vagyunk, úgyszólván elviselhetetlenekké válnának, ha gyárunk termelése elveszne az ország közgazdasága számára, miután a mai helyzetben kábelek, vezetékek és kötelek importja sürgősségi és devizapolitikai szempontból is megoldhatatlannak látszik.

Megismételjük az iparügyi miniszter úrnál szóbelileg már felvetett azon gondolatunkat, hogy végső szükség esetén nem volna-e lehetséges a III. Ukrán front zsákmánybizottságától, mely gyárunk leszerelését a Narodna Kommisszariat Moszkva megbízásából végzi, vállalatunk gépi berendezését valamely más szolgáltatás ellenében a magyar kormánynak mintegy visszavásárolni. Ebben az esetben telepünk ismét üzembe helyezhető s a még megállapítandó feltételek mellett, mint részben állami érdekeltség az ország legnagyobb hasznára üzemben tartható lenne.

Kérésünket megismételve és amennyiben arra mód van, annak legsürgősebb elintézését és az általunk javasolt rendkívüli fontosságú lépés megtételét kérve maradunk

mély tisztelettel:
a FELTEN ÉS GUILLEAUME RT.
összes munkavállalói

1945. május 8. [ceruzával]

Jelzet: Magyar Országos Levéltár Z 477 9. tétel. 1. csomó - Az irat néhány helyen javított.


Ezen a napon történt április 09.

1918

Kikiáltják Lettország függetlenségét.Tovább

1924

Közzéteszik a német jóvátételt módosító Dawes–tervet.Tovább

1940

Német csapatok megtámadják Dániát és Norvégiát.Tovább

1957

OSZB megvizsgálta a középiskolás ifjúság helyzetét, a Diákszövetség eddigi munkáját. A javaslat értelmében – mivel a KISZ és a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő