„Nem tagadjuk, hogy a bíróságnak politikai célt kell betölteni.”

A bíráskodás jellemzői Pest megyében az 1950-es években

„M. elvtárs motorkerékpárján haladva nekiment két rendőrnek, akik az út szabálytalan oldalán mentek. Sérülés nem történt s a rendőrök maguk sem kérik a vádlott megbüntetését.A vádlott két fröccsöt fogyasztott el az esetet megelőzően.
[...] a megyei tanács konkrét kérelme az, hogy a vádlott a másodfokú eljárás során vagy felfüggesztett enyhe szabadságvesztés büntetést, vagy pedig alacsonyabb összegű pénzfőbüntetést kapjon [...]
Magam is arra kérlek Karcsi, légy szíves odahatni, hogy a megyei tanácsunk eme kérelme teljesedésbe menjen."

Házi Árpád belügyminiszter utasítása a tanácsok és az igazságügyi szervek közötti kapcsolat és a „szocialista" törvényesség javítására

1951. július 9.

Belügyminisztérium,
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32. 
Telefon: 126-670

Pf.: 62/354

0629/1951.I/5.

Tárgy: Ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok kapcsolatának további fejlesztése

„Bizalmas"
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.

Népi demokráciánk sikerei, ötéves tervünk eddigi eredményei visszatükrözik azt a hatalmas fejlődést, amelyet a szocializmus építésében már elértünk. Ennek során a reakció erőit szétvertük, de teljesen meg nem semmisítettük. A reakciós maradványok ellenállásának ereje éppen vereségük következtében megnövekedett, ez pedig maga után vonja az osztályharc állandó élesedését. A falun a kulákok mindent elkövetnek, hogy gátolják fejlődésünket, szabotálni igyekeznek kormányzatunk rendelkezéseit, jelenleg halogatják az aratást, cséplést, sok kulák rejteget még ma is fegyvert stb.

A helyi tanácsainknak fel kell ismerniök, hogy az osztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyver és az ügyészségek és bíróságok az osztályharcnak rendkívül fontos szervei. Ha ezek a szervek jól működnek, néhány elrettentő ítélettel példát statuálnak, a tanácsok munkáját nagyban elősegítik, ha pedig munkájukat a tanácsoktól elszakadva végzik, úgy sokat árthatnak és gátolhatják a tanácsok munkáját. (Mint pl. a begyűjtéssel, feketevágással stb. kapcsolatban hozott jó, vagy rossz ítélet.)

A fentiek szem előtt tartásával az ügyészségek, bíróságok, és a helyi tanácsok egymással való kapcsolatát tovább kell fejleszteni, a kapcsolat terén eddig felmerült hibákat ki kell küszöbölni, hogy az igazságszolgáltatás szervei és a tanácsok egymással kapcsolatos munkaterületeiken feladataikat az eddiginél jobban betölthessék. Ennek érdekében az igazságügy-miniszterrel egyetértésben a következőket közlöm.

I.

1./ Az ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok között a kapcsolat a legtöbb helyen csupán a megyei bíróságok elnökének a végrehajtó bizottság ülésén havonta egyszer tartott beszámolójából állt. A kapcsolatnak ez a formája nem elég operatív jellegű, ezért ezen felül szükséges az is, hogy az ügyészség vezetője, bíróság elnöke, és a végrehajtó bizottság elnöke szükség szerint tartsanak megbeszélést, azon ismertessék egymással a végrehajtandó feladatokat, azok helyi vonatkozásait, és tárgyalják meg, hogyan tudják egymás munkáját összehangolt tevékenységgel előbbre vinni.

2./ A kapcsolatot nemcsak megyei, hanem fokozatosan járási viszonylatban is meg kell teremteni úgy a havi beszámolók, mint a megbeszélések tekintetében. A kapcsolatnak a közöltek szerint történő felvételére a kezdeményezést az igazságügyi hatóságok fogják megtenni. Természetesen, ahol a kapcsolat már kialakult, ott azt továbbra is fenn kell tartani, külön kezdeményezés nélkül is. A kapcsolat felvételére, illetve továbbfejlesztésére az igazságügyi hatóságok külön útmutatást kapnak.

3./ Szükségesnek tartom azt is, hogy az igazságügyi szervek vezetőit, továbbá a bírákat, és az ügyészeket is minél nagyobb számban vonják be, - amennyiben tanácstagok - mint tagokat, amennyiben pedig nem tanácstagok, mint aktívákat a helyi tanácsok egyes állandó bizottságaiba. A bírák és ügyészek bevonásánál természetesen ki kell kérni az igazságügyi szervek vezetőinek véleményét is, hogy biztosítva legyen az, hogy a tanácsok állandó bizottságainak aktíva-hálózatába az arra legalkalmasabbak kerüljenek be.

II.

A kapcsolat továbbfejlesztése és az eddigi hibák kiküszöbölése érdekében a következő gyakorlati szempontokra hívom fel a figyelmet:

1./ A bíróságok és az ügyészségek nincsenek alárendelve a helyi tanácsoknak, ezért azokra kötelező határozatot (utasítást) a tanács, vagy a VB nem hozhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tájékoztató megbeszéléseken ne gyakoroljanak egymás munkája felett kölcsönös kritikát, ez azonban elvtársias, építő kritika legyen.

2./ A helyi tanácsokkal való szoros együttműködés hiánya következtében előfordult, hogy az igazságügyi szervek nem mindig ismerték kellően a konkrét helyi problémákat és feladatokat. Az igazságügyi szervek vezetőit ezért a megyék és járások konkrét feladatairól a helyi tanácsok VB-i mindig tájékoztassák és az igazságügyi szervek vezetőivel együtt keressék és találják meg azokat az utakat, amelyeken haladva az igazságügyi szervek a helyi tanácsokat a Párt és a kormány politikájának helyi viszonylatban való érvényesítésében támogatni tudják. (Pl. feketevágások, üzemi lopások, bércsalások, fakivágások stb. elleni küzdelem.)

3./ A helyes működés előmozdítása végett a végrehajtó bizottsági elnökök minden esetben tájékoztassák az igazságügyi szervek vezetőit azokról a bizalmas utasításokról és belső rendeletekről, amelyeket a különböző minisztériumoktól kapnak, ha ezeknek az igazságszolgáltatás szempontjából jelentőségük van. Hasonlóképpen tájékoztatni kell az igazságügyi szerveket arról is, ha nyilvános megjelent rendeletben a meghatározott határidőket (pl. mezőgazdasági munkálatoknál, beszolgáltatásnál stb.) törvényes felhatalmazás alapján a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai helyileg elérően szabályozzák.

4./ Az eddig tapasztalt hibák közül különösen felhívom a figyelmet az egyes helyi tanácsok V.B.-nak arra a rendkívül helytelen felfogására, amelyet egyesek nyíltan is hangoztatnak, hogy a kulák ellen nincs szükség konkrét bűncselekményre a bizonyítékra, enélkül is el kell őket ítélni. A bíróságok senkit sem ítélhetnek el bűncselekmény nélkül, vagy ha a bűncselekményt bebizonyítani nem lehet. A vádlott tagadásával szemben a feljelentés egymagában bizonyítékot nem képezhet. Minden kulák elleni feljelentést alaposan elő kell készíteni és gondosan össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, hogy elejét vehessük a politikailag annyira káros kulák felmentő ítéleteknek és vádelejtéseknek.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.

5./ Gyökeresen változtatni kell azon a helytelen gyakorlaton is, hogy jelentéktelen közellátási bűncselekmények miatt dolgozó parasztok és munkások százait állítsák bíróság elé. Ki kell válogatni a megfelelően súlyos ügyeket és azoknak az ügyeit, akik egyébként is ellenséges magatartásúak, a többi ügyekben pedig erőteljesebben kell igénybe venni a kihágási eljárást.

6./ A feljelentések alapos előkészítése elejét kell, hogy vegye annak a ma még gyakran előforduló helytelen jelenségnek, hogy a feljelentések megtétele után a feljelentést tevő tanácsi szervek mentesítő bizonyítványokat adnak ki a vádlottak részére, illetve, hogy a végrehajtó bizottság tagjai a tárgyaláson a vádlott védekezését igazoló vallomásokat tesznek.

Felhívom Elnök Elvtársat, hogy a jelen rendeletem kézhezvétele után haladéktalanul lépjen érintkezésbe az igazságügyi szervek vezetőivel a konkrét tennivalók megbeszélése végett.

Budapest, 1951. július 9.

Házi Árpád s. k.
belügyminiszter

Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 20. doboz 0099/2/1951.

Ezen a napon történt december 22.

1944

Debrecenben megalakul az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla lesz.Tovább

1946

A Belügyminisztérium kezdeményezésére szigorítják a sajtó ellenőrzését. Nyilvántartást fektetnek fel a büntetett lapokról, hogy a „...Tovább

1989

A román fegyveres erők átállnak a bukaresti tüntetők oldalára, Nicolae Ceaușescu államelnök, pártfőtitkár elmenekül a fővárosból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő