Feljegyzés a kormány gazdasági vezetői részére az importkorlátozásokról - 1984. április 2.

KÜLKERESKEDELMI MINISZTÉRIUM	SZOLGÁLATI HASZNÁLATRA!
Vámpolitika és Nemzetközi Szervezetek Főosztálya Szám: 0266/6/84	Készült: 1 pld.+14 fotó 2. sz. pld. 3 lap
	Tárgy: Importkorlátozások bejelentése az IMF-nek

Az IMF-fel áprilisban kezdődő tárgyalások során abból indulok ki, hogy amint azt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről szóló központi dokumentum is kimondja, három területen továbbra is fennmaradnak importkorlátozások, mégpedig a gépek, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások területén. Világos, hogy ilyen importkorlátozásokat nem lehet titokban tartott „egyéb intézkedésekkel" végrehajtani, ezért ezek felszámolására nem szabad semmiféle ígéretet tenni.

Az a körülmény, hogy importkorlátozásainkat 1982-ben, likviditási nehézségeinkre hivatkozással a GATT-ban bejelentettük, és hogy ezt követően a GATT Fizetési Mérleg Bizottságában annak rendje és módja szerint megtárgyaltuk, nemzetközi tekintélyünket, szavahihetőségünket, hitelünket rendkívül megerősítette. Ezt semmiféle álcázott intézkedéssel kockáztatni nem szabad.

Az IMF-fel és csak az IMF-fel szemben a készenléti hitel keretében vállaltunk olyan kötelezettséget, hogy új korlátozásokat nem vezetünk be.

Az un. „fogyasztási cikkek"-re vonatkozó importkorlátozásokat csatlakozási tárgyalásunk alkalmából bejelentettük a GATT-nak, fokozatos felszámolásukra csupán a 

végén tettünk ígéretet az USA-nak, ami természetesen a legnagyobb kedvezményes kikötés alapján minden viszonylatban érvényes lett volna. Az 1982-ben fizetési mérleg okokból bevezetett korlátozások között ezt is fenntartottuk, és továbbra nyilvánosan alkalmaztuk. A közületi beruházások tekintetében a GATT bizonyos szabadságot enged abban, hogy ott nem vagyunk kötelesek ezekre, az ún. „nemzeti elbánást" alkalmazni, azaz az importból származó beszerzések korlátozása viszonylag könnyebben képviselhető.

Ezen kívül ezeket az IMF-nek is bejelentettük. Új, azaz 1982. óta bevezetett korlátozásnak tekinthető a gépimportok korlátozása. Néhány annak idején bevezetett korlátozás azonban a gépszektorra is vonatkozott.

Az itt ismertetett körülményekre hivatkozva javaslom, hogy az IMF-fel fogadtassuk el hogy:
Eltörlünk minden kontingenst, helyre állítjuk az 1982. előtt bevezetett „automatikus engedélyezési rendszert", fenntartjuk viszont a gépimportok, a fogyasztási cikkek és a közületi beruházások korlátozását, kontingensek formájában, ügyelve arra, hogy azok ne vonatkozzanak nagyobb forgalomra, mint a korább érvényben volt, most megszüntetett kontingensek.

A gépimport korlátozás egyik indokaként felhozható, hogy ez a hazai keresletszabályozás egyik átmenetileg szükséges eszközének tekinthető. A kontingens nagyságát meghatározhatjuk az 1983. évi tényleges behozatal szintjén, azzal, hogy azt évenként bizonyos összeggel hajlandók lennénk megemelni, amíg a kontingens teljes felszámolására nem lesz módunk. Szükséges, hogy vámtarifaszámok mélységéig meghatározzuk, hogy milyen cikkek esnek a kontingens alá, de a kontingens globális jellegét meg kell őriznünk, szabad kezet biztosítva egyes cikkekre vonatkozó importdöntéseknek. A kontingenst nem kívánatos származási országok szerint felosztani.

A fogyasztási importcikkeknél ugyanez az eljárás követendő azzal, hogy itt az eddiginél nagyobb összeget jelenthetünk be, úgy, hogy a fogyasztási keretben eddig fel nem tüntetett cikkeket (déligyümölcs, kávé, kakaó, stb.) idesoroljuk.

A közületi beszerzési kontingens is globális jellegű legyen. Itt nem szükséges vámtarifa szerinti bontás, megjelölhetők viszont azok az intézmények, amelyek ezen beszerzési kontingens címzettjei. Fontos feltétele ilyen kontingensek törvényesítésének, hogy az importált árut a címzett saját céljaira használja fel, azt nem értékesítheti a hazai piacon.

Genf, 1984. április 2.

Nyerges János

Jelzet: MOL XIX-G-3-c 27. doboz. Másolat, géppel írt levél.