Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Tájékoztató a Politikai Bizottság részére a Nemzetközi Valuta Alappal folyó tárgyalásokról - 1989. február 7.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
Gazdaság- és Szociálpolitikai Osztály
SZIGORÚAN TITKOS!
Készült: 1 példányban
GSzO/00162/1989.
Látta:

TÁJÉKOZTATÓ
a Politikai Bizottságnak
a Nemzetközi Valuta Alappal folyó tárgyalások állásáról

A Nemzetközi Valuta Alappal (IMF) 1988. májusában ún. készenléti hitel-megállapodást kötöttünk fizetési mérleg-hiány gondjaink enyhítésére 360 millió dollár összegben. A programban - a reformfolyamat továbbvitele mellett - számszerű feltételek teljesítését is vállaltuk, összhangban az éves tervvel. A feltételeket 1988. szeptemberéig folyamatosan teljesítettük és 210 millió dollárt igénybe vettünk. Az utolsó negyedévben azonban felerősödtek az eltérések a számszaki előirányzatoktól: az állami költségvetés hiánya kb. 10 milliárd forinttal, a fizetési mérleg hiánya kb. 100 millió dollárral meghaladja a programban foglaltakat. Mivel a költségvetési hiány pontos teljesítése a további hitellehívás jogi feltétele, ezért - külön procedúra keretében - felmentést kell kérnünk, amihez korrekciós intézkedéseket kell előterjesztenünk az elmaradás pótlására. Ugyanakkor a magasabb fizetési mérleg-hiány következményeként az IMF ügyvezetősége - egy váratlan, informális döntéssel - 1984. után ismét az ún. problematikus országok csoportjába sorolt bennünket, 1989. január közepén.

Az így kialakított helyzet jogilag egyértelmű, nem kifogásolható, egyúttal alkalmas arra, hogy „nyomást gyakoroljanak" ránk lépéseinket illetően. A január 23-29. között Washingtonban folytatott szakértői tárgyalások során az IMF-szakértők az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetési hiányhoz képest 8 milliárd forint megtakarítását, valamint 10%-os forintleértékelést tartottak szükségesnek. A felhatalmazásnak megfelelően a magyar delegáció összesen 6 milliárd forint költségvetési intézkedést mutatott be. A költségvetési intézkedések és az árfolyam-politika kérdésében nem alakult ki egyetértés, de megállapodtak abban, hogy a pótlólagos intézkedések az Országgyűlés által jóváhagyott hiány mértékét nem érintik.

A február közepén, Budapesten folytatandó tárgyalásokon elsődleges feladat a jelenlegi készenléti hitel-megállapodás folyamatos teljesítésének fenntartása. Megállapodás hiányában nem kerülhet sor a február 15-ét követően esedékes hitelrészlet, illetve a Világbankkal fennálló ipari szerkezetátalakítási kölcsön keretében rendelkezésre álló hitelrészlet igénybevételére. A készenléti hitel lehívásának elmaradása vagy jelentősebb késése az ország nemzetközi hitelképességét azonnal és kedvezőtlenül befolyásolja. Az együttműködés megszakadása esetén meghiúsulnának tervezett jelentősebb külföldi hitelfelvételeink. Nem lehet kizárni devizatartalékaink 2-3 hónapon belül végbemenő 500-600 millió dolláros csökkenését, amely fizetőképességünk alapvető veszélyeztetésével járna. Kétoldalú alapon ugyan rendelkezésre állnak bizonyos, a jelenleg ki nem használt hitellehetőségek, ezek mozgósítása azonban időt vesz igénybe.

Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. negyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt. Nem zárható ki, hogy a konvertibilis devizák iránti belföldi kereslet számottevő része a forintleértékeléssel kapcsolatos fokozódó várakozás miatt jelentkezik.

Alapvető érdekünk a folyamatos kapcsolattartás mellett egy középtávra - három évre - szóló készenléti hitel-megállapodás, amely szándékaink szerint a jelenlegi program 1989. májusi kifutását követően lépne érvénybe. Ennek alapvető elemei a következők: a konvertibilis folyó fizetési mérleg kiegyensúlyozása 1991-re, a költségvetési reform kiteljesítése (beleértve a támogatások leépítését és a társadalombiztosítási rendszer reformját), az ár-, bér- és importrendszer liberalizálása, a vállalati szervezeti rendszer reformja, a tőkepiac kifejlesztése, valamint a monetáris politika gyakorlatának és a bankrendszer intézményeinek továbbfejlesztése. A többéves megállapodás esélyei most jobbak, mint egy évvel korábban. A magyar reformkoncepció egyes elemei alapvetően elfogadhatóak az IMF számára (kivéve a társadalombiztosítási reform koncepcióját, amelyet kidolgozatlannak és elhibázottnak tartanak). A reformintézkedésekre alapozott hitel-megállapodás létrehozását döntően az hátráltatja, hogy az általánosságban meglévő koncepció ellenére nem rendelkezünk a megkívánt részletességű végrehajtási programmal. A felkészülési és döntési folyamat a szükségleteknél jóval lassúbb. Ennek a Valuta Alap szakértői tudatában vannak, s a hosszabb távú megállapodás megkötését e körülményre hivatkozva késleltetik, szükséges tehát az előkészítő munka felgyorsítása. A többéves hitel-megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat a világbanki szerkezetkiigazítási kölcsön előkészítésével összhangban kell lebonyolítani. Amennyiben a jelenlegi megállapodás lejárta után a folyamatos átállás a többéves programra nem lehetséges, a jelenlegi megállapodást 1989. december 31-éig kell meghosszabbítani.

Budapest, 1989. február 1.

(Kovács Imre)

MELLÉKLET

A Nemzetközi Valuta Alappal való együttműködésünk rövid áttekintése

Magyarország 1982. májusában csatlakozott a Nemzetközi Valuta Alaphoz (IMF). Felvételi kérelmünk 1981. novemberi benyújtását követően az akkori tagországok egyhangúan csatlakozásunk mellett szavaztak. A csatlakozási kérelemről való szavazás előkészítése közben mindvégig élveztük a vezető tőkés országok - elsősorban az USA - támogatását. Az alaptőkéhez való hozzájárulásunk (kvótánk) összege - amely a szervezeten belül szavazati arányunkat meghatározza - 690 millió dollár, a teljes alaptőke 0,6%-a. Viszonylag szerény tőkerészesedésünk miatt Magyarország Belgiummal, Ausztriával, Törökországgal és Luxemburggal közösen választ egy ügyvezető igazgatót, aki az Igazgatótanácsban az általa képviselt országok érdekeinek szószólója.

Az IMF-hez való csatlakozásunk időben egybeesett a jelenleg is tartó, világméretű nemzetközi adósságválság kialakulásával. 1981-82-ben több latin-amerikai, afrikai és európai ország vált fizetésképtelenné és kérte adósságai átütemezését. Az egyes európai szocialista országok (Jugoszlávia, Lengyelország, Románia) fizetésképtelenségének bekövetkeztét követően megdőlt az a korábbi feltételezés, hogy ilyen esetben a Szovjetunió garantálni fogja szövetségesei fizetőképességét. Ezzel szoros összefüggésben Magyarországgal szemben a hitelezők részéről bizalmi válság alakult ki, amelynek következtében 1981. során és 1982. I. negyedévében a nálunk elhelyezett külföldi betétek tömeges kiáramlására került sor. Ez a folyamat az IMF-hez való csatlakozásunkat követően lefékeződött. Új kereskedelmi banki hiteleket ebben az időszakban nem tudtunk felvenni, ezért az IMF által nyújtott hitel megnyitását megelőzően rövid lejáratú áthidaló hitelt vettünk a Nemzetközi Fizetések Bankjától (BIS) igénybe.

A kereskedelmi banki finanszírozások normális menetének fokozatos visszaállítására azonban csak azt követően kerülhetett sor, hogy az IMF számunkra készenléti hitelt nyújtott egy egyensúlyjavító gazdaságpolitikai program alapján. Helytálló az az értékelés, hogy az akkor kialakult helyzetben az ország fizetőképességének elvesztését egyedül a csatlakozás révén tudtuk elkerülni.

Az IMF által nyújtott hitelek igénybevétele 1982. decemberében vált lehetővé. Ekkor megállapodás jött létre egy egyéves készenléti hitelkeret megnyitásáról 520 millió dollár összegben. Ezzel egyidejűleg lehetővé vált 80 millió dollár hitel igénybevétele az Ún. kompenzációs finanszírozás keretében, amelynek célja a különböző exporttermékeinket sújtó árveszteségek enyhítése volt. 1984. januárjában újabb egyéves készenléti hitelkeret megnyitásáról jött létre megállapodás

A készenléti hitel alapjául szolgáló gazdaságpolitikai program megvalósítása mindkét évben sikerrel zárult. A külső egyensúly számottevően javult, a konvertibilis folyó fizetési mérleg mindkét évben enyhe többlettel zárt. A külgazdasági teljesítmény javulásának nyomán fokozatosan kedvezőbbé vált az országnak a külföldi hitelezők általi megbecsülése.

1984. végén az IMF-el új hitel-megállapodásról kezdtünk tárgyalásokat, amelyben a reformintézkedéseknek a

 Az 1985. évi tervben azonban a vezetés olyan makrogazdasági politika mellett döntött, amelynek az adott teljesítményekhez képest túlzó elosztási céljai lehetetlenné tették az előző években elért külső egyensúlyi állapot fenntartását. Az IMF késznek mutatkozott a gazdaságirányítás reformjának támogatására, a célul kitűzött elosztási koncepciót (a fogyasztás megalapozatlan növelését) azonban a gazdasági egyensúlyra gyakorolt hatása miatt nem fogadta el. Emiatt az 1985. évre szándékolt készenléti hitel-megállapodás nem jött létre.

Az 1985-86-os időszak gazdaságpolitikáját a belföldi felhasználás korlátozásának fellazulása, a reformfolyamat lefékeződése, a piaci típusú szabályozás helyett a szelektív gazdasági ösztönzők előtérbe kerülése jellemezte. A konvertibilis fizetési mérleg folyó egyenlege az előző két évben bekövetkezett kismértékű többletet követően 1985-ben 0,8 milliárd dollár, 1986-ban 1,5 milliárd dollár hiánnyal zárt. Ehhez hasonló arányban növekedett a költségvetési támogatás összege, illetve az állami költségvetés hiánya.

A romló külső egyensúlyi helyzet ellenére megítélésünk a külföldi pénz- és hitelpiacokon hosszabb ideig kedvező maradt. A nemzetközi hitelezők késleltetett reakciójában jelentős szerepe volt az IMF-el változatlanul fenntartott együttműködésnek. Az 1985. évi készenléti hitel-megállapodás meghiúsulása nem járt látványos szakítással. Bár a kétoldalú tárgyalásokon az IMF szakértői folyamatosan bírálták a magyar gazdaságpolitikát, az Igazgatótanács 1986. januári ülésén még viszonylag visszafogott kritika érvényesült.

Az ország hitelképessége 1986. utolsó hónapjaiban és az azt követő időszakban gyors ütemben romlott. A külföldi hitelforrások fokozódó mértékben beszűkültek, devizatartalékaink szintje 1987. során több mint 1 milliárd dollárral mérséklődött. Nemzetközi fizetési kötelezettségeink teljesítése ismét veszélybe került. Fizetőképességünk megőrzése csak alapvető gazdaságpolitikai váltás, átfogó reformprogram és egyensúlyjavító makrogazdasági program meghirdetésével volt lehetséges. Erről az MSZMP Központi Bizottsága 1987. júliusában hozott határozatot, az Országgyűlés pedig szeptemberben elfogadta a kormány hároméves stabilizációs és kibontakozási programját. A program meghirdetése és a végrehajtás megkezdése azonban nem bizonyult elegendőnek a szükségleteknek megfelelő külső finanszírozás megalapozásához. Az ország hitelképessége iránti megrendült bizalmat rövidtávon egyedül az IMF-el való új hitel-megállapodás létrehozása révén tudtuk helyreállítani, mivel banki hitelezőink ezt mintegy feltételül szabták saját hiteleik odaítéléséhez. 1987. októberében tárgyalásokat kezdeményeztünk egy olyan többéves hitel-megállapodásról, amelynek célja a stabilizációs program támogatása volt. A kormány programját elfogadták ugyan egy új hitel-megállapodás alapjául, de szakértői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy többéves elkötelezettséget csak a teljes időszakra kiterjedő, részletesen kidolgozott, a konkrét döntések időrendjét is meghatározó gazdaságpolitikai program alapján tudnak vállalni. Tekintve, hogy ilyen programmal az adott helyzetben nem rendelkeztünk, javasolták egy 1 évre szóló megállapodás megkötését úgy, hogy a program kifutásakor az egy újabb megállapodással helyettesíthető legyen.
1988 januárjában megállapodás jött létre egy egyéves készenléti hitelprogramról. A hitelkeret összege 360 millió dollár, amelyet a gazdasági teljesítmény megfelelő alakulása esetén öt részletben vehetünk igénybe. A program fő célja a konvertibilis viszonylatú folyó fizetési mérleg hiányának 500 millió dollárra való csökkentése, elsősorban az állami költségvetés egyensúlyának javítása és a pénzmennyiség korlátozása révén. Egyidejűleg a program részét képezte az adóreform, az ár- és bérmechanizmus liberalizálása, a társasági törvény bevezetése és a bankrendszer továbbfejlesztése. A megállapodás érvénybe lépését néhány hónapig késleltette az a körülmény, hogy a tárgyalások során elkötelezettséget vállaltunk a forint kismértékű leértékelésére, ez azonban a vállalt időpontban nem következett be. Ezért áprilisban újabb tárgyalásokat kellett folytatni az árfolyamlépés elmaradását kompenzáló intézkedésekről. Végül a megállapodást májusban hagyta jóvá az IMF Igazgatótanácsa.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 1051. ő. e. Géppel írt másolat. -A PB 1987. február 7-ei ülésén tudomásul vette a tájékoztatót.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 03.

1910

Először mutatja be Georges Claude a modern neonvilágítást.Tovább

1917

Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1930

A budapesti Margit-szigeten átadják a Hajós Alfréd tervei alapján elkészült Nemzeti Sportuszodát.Tovább

1989

Befejeződik George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója.Tovább

1992

A távközlés egyik történelmi lépéseként Neil Papworth brit mérnök elküldi az első rövid szöveges üzenetet.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő