Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész
„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”
Kádár János levele Gustav Husaknak
1981. november 24.
Gustav Husak elvtársnak
- Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkárának
- PRÁGA
Tisztelt Husak elvtárs!
November 4-én ügyvivőjük útján - sürgős továbbítást kérve - tájékoztattuk Önöket azokról a meggondolásokról, amelyekből kiindulva kértük Magyarország felvételét az ENSZ szakosított pénzügyi intézményeibe. Ezen túl indíttatva érzem magam, hogy személyesen, levélben is tájékoztassam Önt e lépésünk okairól.
Mint Ön előtt is ismeretes, a Magyar Népköztársaság, természeti és gazdasági adottságai miatt, nagyarányú külkereskedelmi forgalomra utalt ország. Nemzeti jövedelmünk 50 százalékát a külkereskedelmi forgalomban realizáljuk úgy, hogy forgalmunk mintegy 50 százalékát a nem szocialista országokkal bonyolítjuk. Népgazdaságunk működéséhez ennek megfelelő arányban kell a nem szocialista országokkal az importot, az exportot és természetesen a pénzügyi tranzakciókat is lebonyolítani.
Ebből kiindulva, legfelső vezető szerveink mintegy 8-10 éve foglalkoznak már azzal a gondolattal, hogy be kell kapcsolódnunk az ENSZ szakosított pénzügyi szerveinek munkájába. Ez alatt az idő alatt ismételten konzultáltunk e kérdésben a szovjet elvtársakkal, akik véleményüket kifejtve, minden esetben hangsúlyozták, hogy a döntés a mi dolgunk.
Az ismert világgazdasági fejlemények (az energiahordozók és nyersanyagárak robbanásszerű emelkedése) mintegy nyolc éve hallatlan terhet jelentenek népgazdaságukra. (Ma ugyanezért az importért 20 százalékkal többet kell exportálnunk, mint nyolc évvel ezelőtt.) Az utóbbi időben a korábbiakhoz járultak az értékesítési nehézségek, a hitelfeltételek nagyarányú romlása a nyugati piacon és a többi hasonlók. Mindezekhez tartozik a KGST-országok közötti gazdasági együttműködés feltételeinek - Önök előtt ismert - változása.
A múlt év decemberében országgyűlésünk elfogadta és nyilvánosan is meghirdettük jelenlegi VI. ötéves tervünket, amely a nemzeti jövedelem csekély növelését, az ország pénzügyi egyensúlyi helyzetének javítását, az eddig elért életszínvonalunk megőrzését tűzte ki célul. Ez rendkívül szerény, s egyben szigorú program, amit feltétlenül teljesítenünk kell. E célból mozgósítunk minden belső erőforrást, s változatlan törekvésünk, hogy felhasználjuk a KGST országok együttműködése bővítésének minden lehetőségét. A probléma minden oldalát mérlegelve, mégis úgy kellett döntenünk, hogy kérjük felvételünket az ENSZ két pénzügyi szervezetébe, hogy a nem szocialista világgal fennálló, és jelenleg nélkülözhetetlen, gazdasági és pénzügyi tevékenységhez jobb munkafeltételeket biztosítsunk magunk számára.
Erről van szó és nem másról. Nincsenek illúzióink, nem akarjuk nyugati adósságainkat növelni, nem változott semmiféle tekintetben sem politikánk, sem gazdaságpolitikánk. Mi a szóban forgó nemzetközi pénzügyi szervek vezetőivel is közöltük - Önök előtt talán felesleges hangsúlyozni - hogy a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap tagállamaként is, ha felvesznek bennünket, szocialista országként, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaként fogunk eljárni.
Befejezem. Megragadva az alkalmat, minden jót, sikereket kívánok önnek, csehszlovák barátainknak. Kérjük, értsenek meg bennünket. Biztosíthatom Önöket, hogy mi a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal ezután is minden területen, a gazdasági együttműködés területén is, kapcsolataink, együttműködésünk bővítésére és elmélyítésére törekszünk.
Budapest, 1981. november 23.
Elvtársi üdvözlettel:
| (Kádár János) első titkár |
Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 841. ő. e.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
1911
1916
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő