Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

Kádár János levele Gustav Husaknak
1981. november 24.

Gustav Husak elvtársnak

Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkárának
PRÁGA

Tisztelt Husak elvtárs!

November 4-én ügyvivőjük útján - sürgős továbbítást kérve - tájékoztattuk Önöket azokról a meggondolásokról, amelyekből kiindulva kértük Magyarország felvételét az ENSZ szakosított pénzügyi intézményeibe. Ezen túl indíttatva érzem magam, hogy személyesen, levélben is tájékoztassam Önt e lépésünk okairól.

Mint Ön előtt is ismeretes, a Magyar Népköztársaság, természeti és gazdasági adottságai miatt, nagyarányú külkereskedelmi forgalomra utalt ország. Nemzeti jövedelmünk 50 százalékát a külkereskedelmi forgalomban realizáljuk úgy, hogy forgalmunk mintegy 50 százalékát a nem szocialista országokkal bonyolítjuk. Népgazdaságunk működéséhez ennek megfelelő arányban kell a nem szocialista országokkal az importot, az exportot és természetesen a pénzügyi tranzakciókat is lebonyolítani.
Ebből kiindulva, legfelső vezető szerveink mintegy 8-10 éve foglalkoznak már azzal a gondolattal, hogy be kell kapcsolódnunk az ENSZ szakosított pénzügyi szerveinek munkájába. Ez alatt az idő alatt ismételten konzultáltunk e kérdésben a szovjet elvtársakkal, akik véleményüket kifejtve, minden esetben hangsúlyozták, hogy a döntés a mi dolgunk.

Az ismert világgazdasági fejlemények (az energiahordozók és nyersanyagárak robbanásszerű emelkedése) mintegy nyolc éve hallatlan terhet jelentenek népgazdaságukra. (Ma ugyanezért az importért 20 százalékkal többet kell exportálnunk, mint nyolc évvel ezelőtt.) Az utóbbi időben a korábbiakhoz járultak az értékesítési nehézségek, a hitelfeltételek nagyarányú romlása a nyugati piacon és a többi hasonlók. Mindezekhez tartozik a KGST-országok közötti gazdasági együttműködés feltételeinek - Önök előtt ismert - változása.

A múlt év decemberében országgyűlésünk elfogadta és nyilvánosan is meghirdettük jelenlegi VI. ötéves tervünket, amely a nemzeti jövedelem csekély növelését, az ország pénzügyi egyensúlyi helyzetének javítását, az eddig elért életszínvonalunk megőrzését tűzte ki célul. Ez rendkívül szerény, s egyben szigorú program, amit feltétlenül teljesítenünk kell. E célból mozgósítunk minden belső erőforrást, s változatlan törekvésünk, hogy felhasználjuk a KGST országok együttműködése bővítésének minden lehetőségét. A probléma minden oldalát mérlegelve, mégis úgy kellett döntenünk, hogy kérjük felvételünket az ENSZ két pénzügyi szervezetébe, hogy a nem szocialista világgal fennálló, és jelenleg nélkülözhetetlen, gazdasági és pénzügyi tevékenységhez jobb munkafeltételeket biztosítsunk magunk számára.

Erről van szó és nem másról. Nincsenek illúzióink, nem akarjuk nyugati adósságainkat növelni, nem változott semmiféle tekintetben sem politikánk, sem gazdaságpolitikánk. Mi a szóban forgó nemzetközi pénzügyi szervek vezetőivel is közöltük - Önök előtt talán felesleges hangsúlyozni - hogy a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap tagállamaként is, ha felvesznek bennünket, szocialista országként, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaként fogunk eljárni.
Befejezem. Megragadva az alkalmat, minden jót, sikereket kívánok önnek, csehszlovák barátainknak. Kérjük, értsenek meg bennünket. Biztosíthatom Önöket, hogy mi a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal ezután is minden területen, a gazdasági együttműködés területén is, kapcsolataink, együttműködésünk bővítésére és elmélyítésére törekszünk.

Budapest, 1981. november 23.

Elvtársi üdvözlettel:

(Kádár János)
első titkár

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 841. ő. e.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 25.

1919

Vavro Šrobár miniszter a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia területén rendkívüli állapotot hirdet ki.Tovább

1942

Megkezdődik a szlovákiai zsidók deportálása a lengyelországi haláltáborokba (október 20-áig 58 000 zsidót deportálnak).Tovább

1942

Aretha Franklin tizenhatszoros Grammy-díjas amerikai énekesnőTovább

1947

Elton John angol zeneszerző, előadóművészTovább

1948

Magyarországon államosítják a száznál több főt foglalkoztató üzemeket.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő