1. Jelentés nemzetközi pénzügyi helyzetünk
   alakulásáról
   Előadó: Ballai László elvtárs
   Hozzászóltak: Losonczi Pál, Sarlós István,
   Németh Károly, Havasi Ferenc, Marjai József,
   Lázár György, Méhes Lajos, Maróthy László,
   Aczél György, Faluvégi Lajos és Kádár János
   elvtársak

* * *

SZIGORÚAN BIZALMAS! Készült: 2 pld-ban.

Kádár elvtárs felszólalása és zárszava a „Jelentés nemzetközi pénzügyi helyzetünk alakulásáról" című napirendi pont vitájához.
(Politikai Bizottság ülése, 1982. ápr. 14.)

Hát én is szeretnék egy pár szót szólni, ha megengedik, és aztán folytassuk csak nyugodtan a vitát. Tájékoztatás elvtársak, ez szükséges. Ez a kérdés, amit most tárgyalunk, ez a millió gondunk közül az első számú probléma jelenleg itt a vezetés számára, amiről itt szó van, mert ez a gazdasági életünk alapjait érinti és ugyanakkor már politikai kérdés is, és nemzetközi politikai kérdés. Itt a Politikai Bizottságnak a helyzetet ismernie kell. Szerintem ez a tájékoztatás pontos és korrekt, és a kiegészítéssel együtt azt hiszem világos. Fölmerültek a kérdések során a jövő problémái is, amire szintén kötelesek vagyunk gondolni, hogy a továbbiakban mi lesz. Mégis, ha megengedik, bizonyos mértékig bele kellett, hogy kapcsolódjak ezekbe a dolgokba az utóbbi hónapokban.

Én magam úgy fogtam föl ezt a nemzetközi fizetési helyzetet, hát főleg persze nyugati relációról van szó, ami most abban az értelemben is előbbre való más dolgoknál, még a perspektivikus dolgoknál is, amit nagyon nehéz kiszámítani egyébként. Ez összefügg egyéb dolgokkal is, ezekkel a nemzetközi fizetési bank-tagsággal, meg a Nemzetközi Valutaalap tagsággal is. Amikor a mi Központi Bizottságunk vállalta ezt a döntést, hogy elhatározta, hogy oda belép, hát ezért az jelentős politikai lépés is volt, ami a Szovjetunió, meg a többi szocialista országnál a mi részünkről egy komoly problémát vetett fel. Hát azt én már nem tudom megmondani, hogy utolsó pillanatban történt, vagy nem utolsó pillanatban történt, de tudom, hogy évek óta rágódunk rajta, mégis tavaly ősszel állt elő olyan helyzet, amikor egyrészt mást már nem is tudtunk csinálni, másrészt meg politikailag is megérett rá a helyzet, hogy ezt a lépést megtegyük. Ezt egyébként lemérheti mindenki a partnereink reagálásából. Akkor tudomásul vették ezt a döntést, és nem éreztetik semmiféle szempontból. A politikai döntés ide is kihat.

Ugye itt már idősebb fiúk vannak, ha az új gazdálkodást nem is értjük még olyan nagyon, de a régire talán emlékszünk a kapitalista rendszerben. A szándék-nyilvánítás, hogy be akarunk lépni, ez bizonyos megítélést már jelent, egy pozitívabb megítélést abban a bankvilágban, amivel itt most foglalkozunk. Ez maga egy picit segített. Na most elemi érveink fűződnek ahhoz, hogy ezt a bizonyos napi fizetőképességünket megőrizzük, addig, amíg ez a folyamat még egy lépéssel előbbre jut, mert az bizonyos szempontból megint új helyzetet teremt. Az elvtársak ismerik, hogy még nagyon korai stádiumban vannak azok a spekulációk, hogy mit is akarunk akkor, ha felvesznek bennünket ebbe a két nemzetközi pénzügyi dologba, intézménybe, amit hát nagyon felelősen és nagyon komolyan át kell gondolni majd. Én úgy gondolom, hogy azokat a lehetőségeket, amelyek megnyílnak a tagsággal, amennyire tőlünk ez a helyzetünkből következően lehetséges, minimális mértékben kell kihasználnunk. Nem futhatunk el a szélső határig sokféle okból.

Többek közt nem növelhetjük, nem tudom én meddig az ország adósságállományát nyugat felé, és bizonyos értelemben függését is. Egyrészt emiatt, ugye hát itt látjuk, a ma reggeli anyagok közt láttam ezt a 

Én említettem, már legalábbis itt a PB ülésen, hogy amikor ezt a lépést megtettük, na hát kérjük a felvételünket ezekbe a nemzetközi pénzintézetekbe, ebbe nemcsak tisztán gazdasági meggondolás volt, legalábbis ami engem illet. Én mindig arra gondoltam, hogy most nemzetközi mértékben folyik egy óriási harc a normál kontaktusok fönntartása, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének a megőrzéséért. Nemcsak képzelődünk, hanem tudjuk is, hogy a nyugati világban is vannak valakik, akik nem a háborúra és nem a fegyverkezésre orientálódnak, vagy legalábbis nem azt kívánják. Ilyenek vannak mindenütt, még az Egyesült Államokban is, vannak tényezők üzleti körökben is, és még politikai körökben is. És ez a mi belépési szándékunk bizonyos értelemben ezeknek is adu, hogy valami partnerek mutatkoznak itt Keleten is, hogy akiknek ilyen szándékaik vannak, hogy ezeket megtartsák, megtartsák ezeket a kontaktusokat, ennyiben ez politika volt részünkről. Azt hiszem, akiket mi itt emlegettünk, a Schmidt, meg Kreisky, meg mit tudom, én meg hasonló körök, talán még a franciák is bizonyos értelemben, ugye még az elnök is, és azt még nem is mondtam, hogy a [Margaret] Thatcher asszony is mondta, hogy támogassák azt a dolgot ott a fizetési banknál, mert úgy látszik még nekik is valamiféle meggondolásuk van, hogy nem lehet a Kelet-Nyugat között egy óriási ollóval mindent elvágni. És ilyen szempontból, politikai szempontból még nekik is szükségük van valami ilyesfajta Magyarországra, ami most itt létezik és ezt a politikát képviseli, amit képvisel. Legalábbis a föllépéseiken, mert azért ezek nem idealisták egyik sem, még a Schmidt kancellár sem, meg a Kreisky sem, a [Francois] Mitterand sem, meg a Thatcher asszony sem, ezek nem idealisták és nem szimpatizánsok. Hanem valahogy az ő létükhöz is szükség van erre. És ezért kellett ezt csinálni, hogy még kicsit a politikát is belenyomtuk ebbe a dologba a személyes üzenetek formájában. Ez szükségszerű volt Schmidtnél is, Kreiskynél is, az isten tudja kinél.

Ide tartozik, és itt talán meg lehet mondani, hogy ennek van egy kísérő története ennek az egésznek. Ugye annak idején, amikor beállt egy kritikus helyzet, úgy számunkra világosan mondjuk '74-ben, és elkezdtünk '74 szeptemberében a szovjet elvtársakkal azt a tárgyalást Moszkvában a hivatalos párt- és kormányküldöttséggel, hát mi akkor már felléptünk egy olyasfajta igénnyel, hogy legyenek szívesek adjanak nekünk egy milliárd rubelnyi financiális hitelt, amivel kicsit manőverezni és dolgozni tudunk, és ezek a tárgyalások azóta folytak, és nem tudták adni nekünk, most ezt így mondom, hogy nem tudták adni, hogy miért, hogy mint, ezt én nem tudom. Pl. a legutolsó kis akciónk a szovjet viszonylatban az volt, hogy a már leszállított árunál ugye ne tartsák be azt a szokásos fizetési határidőt, hanem ha az áru beérkezett, átvették, fizessenek érte. Még ez sem sikerült, nem tudták megcsinálni. Hát akkor most előállt egy ilyen helyzet, most mi az ördögöt csináljunk, hát azt mondom, hogy menjünk, és ezeket a nyugati mezőket tapossuk meg, hát már hova az ördögbe tudunk menni.

És ezt is csináltuk. És jó, hogy idáig ki tudtuk húzni. Hát azért mégis a Magyar Népköztársaság akár hol, akár kikkel tárgyal, és fogunk tárgyalni. Most itt van a heti program, az isten tudja ezek a harmincak, vagy mi az atyaisten, vagy bölcsek tanácsa, vagy mi a rosseb, hát az egész kapitalista gazdasági világnak, hát akár hol azt tudjuk mondani, hogy kérem ezideig minden határidős adósságát Magyarország kifizette, hát ezt a hülye is megérti közöttük, hogy ez egy teljesítmény, és ez egy érv, és ezért minden követ meg kellett mozgatnunk, hogy kihúzzuk mostanáig. És a továbbiakban is meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy kihúzzuk most egyelőre úgymond május 3-ig, ez a felvétel talán menni fog, és hát aki ismeri a pénzügyi világ törvényeit már a kapitalistát valamennyire, hát az nagyon jól tudja, hogy a puszta fölvétel maga az az ország hitelképességét növeli. Úgy hogy erre szükség volt, és jó hogy ezideig elvergődtünk, így ahogy elvergődtünk, és ezt folytatnunk kell az erőfeszítéseinket a továbbiakban is. Hát aztán, hogy ezután mi lesz, meg hogy lesz, meg öt, meg tíz év múlva hogy lesz, hát ez olyan ugye, hogy felmerült a KB ülésen is, ugye a Szabó [István] elvtárs felvetette a nagy kérdést, hogy mi lesz, ha úgy lesz? Hát akkor majd úgy lesz, a népnek élni kell akkor is, nem? A Magyar Népköztársaságnak akkor is élni kell más viszonyok között, és más szigorúbb rendben talán, de élni mindenképpen élnie és működnie kell. De mi arra nem orientálódhatunk.

Hát arra mondtam én azt a pár szót a KB ülésén is, igen is nekünk most minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy az eddigi politikát tudjuk folytatni, és ennek a külpolitikai vetületében a Kelet-Nyugat viszonylatában Európában is az eddigi politikánkat kell folytatni, ezzel függ össze ez a 

Hát itt engem sokféle meggondolás mindig visszatart egy bizonyos mértékig. Egyrészt egy dolog, amit ők ott számon tartanak, a másik, ha mi kimondjuk, az már mást jelent. Az egy bizonyos fajta alátámasztása, vagy hitelesítése a nyugati propaganda szólamoknak, amelyek itt-ott azért vannak, de meg kell mondani elvtársak, ha végig követték a nyugati propagandáját ennek a történetnek, hogy mi be szándékozunk lépni ezekbe a nemzetközi pénzintézetekbe, látják, hogy ott rendet tartanak azért, mert ottan nincs semmi, még a Szabad Európa sem okoskodott ebben, mert ott is vannak erők, amelyek azt mondják, hogy csak ezt hagyják békében ezt a kérdést, és ott valahogy irányítani tudják a sajtót is, még a televíziót is.

Na most tovább. A további információ számunkra azt jelenti, hogy mi ugye nem tudom, hogy hányan foglalkozunk ezzel a nyomorult kérdéssel, 30-an, ötvenen, akik kb. tudják, hogy miről van szó. Hát mi vagy kopaszodunk, vagy őszülünk, ki-ki hajlama szerint, vagy mind a kettőt csinálja, hát ezt még kiadhatjuk másoknak is, többek közt olyanoknak, akik így konkrétan ebbe beledolgozni, belesegíteni nem tudnak, csak elkeseredni tudnak. Ezt mindig figyelembe kell venni. Mégis egyfajta tájékoztatás mellett volnék azért, mert ez is szükségszerű. Az első tájékoztatást itt kezdjük meg a PB-tagoknál, vagyis elvtársaim az összes terveknél és elgondolásoknál ebből a helyzetből kell mindenkinek kiindulni. Egy pillanatra erre is gondolni kell, bármiről a világon legyen szó. Erre magyarázza, hogy miért fékezünk egy kicsit azzal a hülye ellenzékkel, nem tudom én mit csináljunk, engem ilyesmik is vezetnek. Hogy csak egy pillanatra lassan a testtel, a nyavalya ott törje ki őket, vannak azok nekünk, még ilyen reklám nekünk pillanatnyilag nem köll. De az igényekre is vonatkozik, meg a nyilvános vitáinkra is vonatkozik, bármiről van szó, egészségügyről, lakásról, kultúráról, beruházásról, stb. Hát ezt itt kezdjük, a helyzet komolyan vételét, s e célból van értelme beszélni másoknak is. Csak én azt mondanám elvtársak, én nem tudom, hogy ezzel az anyaggal mit csináljunk, hát hamis képet ne adjunk (közbeszólás: itt marad).

Tudom, de azt mondjuk, hogy erről akarjuk informálni, most mondták az osztályvezetőket, megyei első titkárokat, és a főszerkesztőket, így mondta a Ballai elvtárs. Erről a helyzetről valami értelmes kis információt kell a valóságnak megfelelően erről vékonyabban, itt az információnak a kiegészítő része volna nagyon fontos, az egyéb, amiben ők tudnak tenni valamit. Úgy hogy én ezt el tudnám képzelni - nem tudom, hogy a formára gondolnak e, vagy papírra, vagy mire - én azt mondom volna értelme a középfokú szervek első titkárait összehívni, az osztályvezetők legyenek jelen és esetleg a főszerkesztők is, és ott élőszóban beszélni velük. De úgy, hogy erről valami keveset, nem sokat, valamit, de az igazságnak megfelelően, és aztán a termelési oldalát és az export oldalát, amiben ők tudnak tenni, és minden más oldalát, amiben tudnak valamit tenni. A legáltalánosabb dolognak szerényebb igényeket, ez volna az első szavam hozzájuk. Ezt értsék meg, és ezt végigvíve egész odáig, hogy a budapesti pártbizottság, a megyei pártbizottság, a KB osztályai a maga ügyeivel foglalkozva erről meg ne feledkezzen, erről a helyzetről, az ezzel kapcsolatos gondokról és megoldásra váró kérdésekről.

A második amit tenni kell a termelés vonalán, az exportképesség növelése vonalán, a beruházások vonalán, akkor még oda is, amit itt félszóval érintettünk, hogy még ha adja isten, vagy ne adja isten a termelést valahol le kell fognunk, és le kell állítanunk, hogy azt is értsék meg, hogy ez szükségszerű. Na most a sajtó igen tisztelt képviselőit azért látnám ebben szívesen, ha ezt propaganda módon tudnák segíteni egy kicsit, de nem úgy hogy ordítoznak, hogy fizetési gondjaink vannak, meg mit tudom én micsoda, a szellemes interjú kedvéért, hanem ebből kiindulva a megfelelő módon lépnek föl, megint csak úgy, hogy az igényekkel, a felelősséggel, a feladatokkal való foglalkozással és nem pesszimista alaphanggal, vagy hangvillával indítani. Az ember végig olvassa, az isten áldja meg, most nem akarok itt semmit külön bírálgatni, de ugye vannak ezek a mi szokásos sablonos tájékoztatásaink ugye az országos tervről, Budapest terveiről, megyei tervekről, ez végig ment a sajtóban, rádióban, mindenütt. Mindegyik a következő szavakkal kezdődik, na a lózung az mindenütt azonos. Az első kérdés a lakáskérdés, stb. a megyei tervekről, meg a budapesti terveknél. Mindegyik azzal kezdődik, hogy persze most kevesebb jut, meg nem tudom én micsoda, de az a kevesebb az nem kevés, hát azért azt is oda kéne valahogy tenni, ha már ragaszkodunk hozzá, hogy odaírjuk, hogy kevesebb, hát én nem tudom mit jelent az, ha azt mondják, hogy ennyi áll rendelkezésre. Miért kell okvetlenül oda írni minden alkalommal, hogy kevesebb, meg kevesebb. Inkább azt húznám alá, hogy nem kevés anyagi eszközök vannak az emberek kezében, és avval meg kellene tanulni egy kicsit jobban élni és dolgozni.

Amit itt a Ballai elvtárs pedzegetett, hogy az egyéb mindenfélét, amit még esetleg kell majd csinálni, azt már tudom én mit jelent, ezek csupa negatívumok, és a politikát terhelő dolgok lesznek majd, amit ők itt jósolnak, ezt is reálisan és nyugodtan kell nézni. Ezekkel a tervekkel mindig találkozunk, tervezni ezeket a viszonyokat figyelembe véve kell és hát legalább a terveket ne azzal kezdjük, hogy szemben a múlt öt évvel, meg a tavalyival, meg az isten tudja mivel, ez a terv, meg kell mondani mi a terv, mert ez a helyzet és ez a szükségszerű terv, és ezt és ezt kell csinálni. A múltkor véletlenül összebotlottam a Tímárral, az rögtön megragadta az alkalmat egy kis beszélgetésre, és mondta, hogy milyen fogyasztási cikk importot kell csökkenteni, vagy haladéktalanul megszüntetni. Hát én nem vonom kétségbe, hogy ilyesmi lépésre is szükség lehet, mert azért nem jelentéktelen a mi nyugati importunk kávéból, meg az isten tudja miből, ami 100 millió dollárokba kerül, s előfordulhat, hogy azt is valamivel redukálni kell, óriási reklám meg mit tudom én mi nélkül, és ésszel azért, mert a jelenlegi közhangulatban, és hogy elfogadják és támogatják a mi terveinket, meg gazdaságpolitikánkat, meg életszínvonal politikánkat, azért benne van az a bizonyos ellátási színvonal is mindig. Hát azt lehet, ha kell csökkenteni, de ilyen drasztikus brutális lépésektől azért óvakodjunk, mert annak esetleg több lesz a kára, mint a haszna. Úgy, hogy szívesebben és erőteljesebben kéne támogatnunk azt a vonalat, hogy legyen már végre a mi gazdaságunk életrevaló, eleven, próbáljunk export-tevékenységet javítani és folytatni, és nem az import-redukcióval fogunk mi boldogulni végső fokon az ország jelenlegi adottságait és nexusait figyelembe véve. Így és ilyen értelemben még a további tájékoztatással is egyetértenék, de én egy mondjuk egy egyszerű szóbeli eligazításra és hasonlóra gondolok, egyébként valahol itt érdemes megemlíteni, már megkezdődtek a beszélgetések, összehívták az összes termelő minisztérium felelő vezetőit, hogy milyen feladatok várnak reájuk és ennek a Budapestre, megyére való vetítését is érdemes megemlíteni, hogy ha ott már valami körvonalak mutatkoznak, hogy mit kell most tenni a gazdasági tárcák vonalán.
Ezt szerettem volna elmondani. Lázár elvtárs kér szót, tessék.

...ja aztán még egy szót, ez már teljesen más és nem is propaganda. Hát megmondom elvtársak, hogy azért a külkerünk is javított a munkáján az utóbbi években, javította a munkáját, és amit ezek a pénzügyi emberek csináltak, az nem mindennapos.
Úgy ha itt a nagyon szűk szoroson túljutunk, én el is határoztam, elmegyek, találkozom velük és megköszönöm az erőfeszítéseiket. Mert itt azt hiszem valamelyik zöld lap leírta, hogy Angliában milyen műhely van a deviza szerzésre, hát nálunk nem rosszabbul dolgozó ugyanolyan műhely van, csak mi nem írjuk azt meg. Ezt még itt megemlíteném, komoly erőfeszítéseket tettek az emberek, ezek a pénzügyiek. Tessék Lázár elvtárs.

* * *

[kézírással:] Zárszó!

Elvtársak! Akkor úgy látszik, a tárgyalást befejeztük, Én javasolnám akkor, hogy a Politikai Bizottság a jelentést vegye tudomásul és arra a teendőkre vonatkozó javaslatokat is erősítse meg.

No most, ami a további munkát illeti, - és azt, ha lehet - talán pontosítsuk egy kicsit. Hát ennek a mostani tárgyalásnak valójában a folytatását két vonalon kell elképzelnünk: az egyiket kormány és állami gazdasági vonalon, a másikat pedig párt- és majd a társadalmi szervezetek vonalán. Talán így lesz helyes, ha külön kezeljük őket. Hát most úgy értem ezt, ez csak egy mondat, most ezt nem kell így programba vennünk, hogy hát a Minisztertanács is kap egy hasonló tájékoztatást, és a Minisztertanács tagjai megfelelő megbízást kapnak a munkára, amit nekik végezniük kell. És ennek a folytatását is majd el kell gondolni abban az értelemben, hogy talán oda kéne csatolni a tanácsszerveket önállóan és nem ehhez az értekezlethez. Hát eddig a tanácsoknál az éves tervük már beindult nekik, ők pillanatnyilag már sokat tenni nem tudnak, és ennek folytatása, hát talán egy hét múlva már odáig is eljutnak, gondolom. Hát így az államunk, a Minisztertanács, az állami gazdasági irányítást a vállalatvezetők és tanácselnökök, gondolom ilyen légkörben kellene tenni. [!] Na most ami a párt- és társadalmi vonalat illeti: hát én is valami bővítésen spekuláltam, ennek a tervezett pártértekezletnek a bővítésén, csak nem a tanácselnökök irányában, hanem valami módon a SZOT és a KISZ legyen ott képviselve azért. Hát ezt nem tudtam, hogy ez hogy értendő. Na most itt van egy probléma: nem egészen világos előttem, amit a Németh [Károly] elvtárs mondott, vagy azt hiszem, hogy nem kivihető. Szóval az, hogy programot adjunk. Hát egy ilyen országos értekezleten országos programot kell adni. Arra szerintem így képtelenek vagyunk. Egy ilyen értekezlet keretében országos cselekvési programot adni, mert ez nagyon szerteágazó tennivalókat kíván meg, amiről itt most tárgyalunk, termelési export, anyagtakarékosság, import észszerűség és a többi, és a többi. Ezt nem fogjuk tudni megadni. Vagy olyan hosszú idő múlva tudnánk a tényekkel operálni, ameddig nem szabad várni szerintem. Nem szabad várnunk, úgy hogy ezt az értekezletet úgy fognám föl, mint egy bizonyos tájékoztatást egy helyzetről, és valamiképpen a fogadó készséget kéne megteremteni, amivel majd találkozni fognak. És valamiféle ilyen célzás, példát, egyet-mást, valamit tudunk említeni, legalábbis a témákból. Az itt e vitában elhangzott témákat mi ráncba-szednénk, az nagyon hasznos eligazítás volna, és a fogadó készségüket teremtené meg, hogy mire odaérnek a konkrét intézkedéshez, ne álmélkodjanak, és ne csodálkozzanak, hanem számoljanak ezekkel, így értem én. És azért én arra gondolnák [!], hát a Minisztertanács formai vonaláért hát a Lázár [György] elvtárs felelős, - ez magától értetődik - meg hát a jelenlévő elvtársak természetesen, és a pártvonalon meg talán a Németh Károly és a Havasi elvtársak vennék kézbe ezt a dolgot. És most ki kéne számolni, hogy mennyi idő múlva tudnánk ráncba szedni a fontosabb elemeit a mai vitánknak.

Én szerintem ez 8-10 nap alatt lehetséges volna és nem veszteni most több időt, mert majd a folyamatában fognak ők találkozni a konkrét lépésekkel. Így akkor talán ebbe kéne maradnunk. Na most, amit az Aczél [György] elvtárs mondott, ugye hát ott két kérdés merült föl: az egyik a tudományos kutatás eredményeinek gyorsabb gyakorlati alkalmazása, valamint a gazdasági vezetésnek a káderhelyzete. Hát ezt már üzemekben, vagy mit tudom én milyen vonalra gondolva. Hát azt hiszem, ottan is téma a tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazása. Valamiképp összefügg ez azzal az istenbántotta újító értekezlettel is bizonyos értelemben, ha az úgy alakul, ahogy mi itt egyszer megvitattuk.

A másik, - a káderdolognál Aczél elvtárs azt mondja - hogy a szemléletet meg kell változtatnunk. Én azt hiszem, arra csak egyetlen receptünk van; elkezdjük a kádercseréket. Elkezdjük a kádercseréket a gazdasági egységek vezetőinél, vagy vezetésében; vagy megjavítani, akkor majd a szemlélet is meg fog változni. Hát ilyen prédikációban ezt napirenden Isten tudja hány éve mondjuk, csak nem mozdulnak a dolgok. Úgyhogy azt hiszem, ez ilyen elvi felhatalmazás kérdést szolgálna. Ki-ki ismeri a maga vonalát, relációját - itt főleg a gazdasági vonalra gondolok - talán leginkább mégis az ipar vonalára kéne gondolnunk, és szépen össze kell szedni egy csokorra való káderkérdést, ami megérett a megoldásra, és meg kell oldani. Akkor majd a szemlélet is változik. És ezt is jelezni kell az értekezleten, hogy ilyesmivel is fognak találkozni, mert nem lehet másképp a szemléleten változtatni, el kell kezdeni, és meg kell csinálni.

Na mostan a vitában elhangzott egyetlen elemet szeretnék megismételni: - amit a Maróthy [László] elvtárs mondott - hogy az iparra koncentráljunk egy kicsit jobban. Nem tudom, hogy ilyet szabad-e mondani hogy nem, de hát már sokszor volt ilyen tapasztalat, hogy százfelé koncentrálni nem tudunk. Hát ezt úgy értjük, hogy nehogy ebből az süljön ki, hogy most már semmivel ne törődjenek a továbbiakban, hát nekik ugyanúgy kell foglalkozni az egészségüggyel, a kultúrával, meg az iskolakérdéssel, meg az Isten tudja mivel mint eddig, csak ott is érvényesüljön ez a szemlélet. Még ha ki sem mondják, de ők, a vezetők erre gondoljanak, amiről mi itt ma tárgyalunk, a munkájuk során. Na mostan a másik, amit mondtam, hogy szabad-e ilyet mondani. Nekem úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság síneken van, síneken van a termelési vonal. Működik most ez a mezőgazdaság, még talán az export tevékenysége is bizonyos értelemben, persze foglalkozni kell vele, de tényleg inkább az iparra kéne koncentrálni. Ennél a témánál is valahogy, ott úgy le vagyunk maradva. Hát ez nem lehet a jelenlegi vezetésnek a problémái, itt sok éves bizonyos elmaradásaink vannak, ahogy az ipar kérdésével nem néztünk még szembe. Ezt úgy értem, hogy mi magunk is. Valahogyan meg kell osztanunk a figyelmet, a mezőgazdaság sem marad ki, persze természetesen csak avval ne filozofáljunk: ha működik, akkor hadd működjék az csak, és koncentráljunk talán inkább az iparban jelentkező problémákra. De ezt csak így mondom, ez nem határozati kérdés. Úgy hogy a határozatunk az, hogy tudomásul vesszük, ennek megfelelő munka induljon be a kormány és a gazdasági vezetés vonalán, tanácsokig bezárólag és párt-, társadalmi vonalon. Itt a fő feladat az, hogy az elvi dolgokat szedjük ráncba, jó? Mivel számoljunk és a fogadó készségeket növeljük. Hát akkor mára végeztünk. Köszönöm szépen, és most szünetet tartunk.

* * *

JELENTÉS

a Politikai Bizottságnak
nemzetközi pénzügyi helyzetünkről

I.

Nemzetközi pénzügyi helyzetünk az utóbbi hónapokban kritikussá vált: a hitelfelvétel lehetőségei szűkek, az arany- és devizatartalékok gyakorlatilag kimerültek. E helyzet kialakulásának főbb tényezői:

• A nettó adósság tőkés valutákban az 1974. év végi 1,3 milliárd dollárról (63 milliárd forint) 1978 végére 6 milliárd dollárra (213 milliárd forint) nőtt. 1979-81-ben az adósság növekedése lelassult, 1981 végén 7,4 milliárd dollár (255 milliárd forint) volt. 1974-78 között a rövidlejáratú adósság aránya emelkedett. Az adósságszolgálat 1978-tól jelentősen nőtt, a közép- és hosszúlejáratú hitelek törlesztései és a kamatok exporthoz viszonyított aránya az 1977. évi alig 20%-ról 1981-82-re 40-42% lett, s ez évben mintegy 2 milliárd dollárt ér el. 1981-85 között törlesztésre közel 200 milliárd forintot (a jelenlegi árfolyamon 5,6 milliárd dollár) és jelenlegi becslés szerint kamatokra mintegy 150 milliárd forintot (4,3 milliárd dollár) kell fordítani.
• Az ismert nemzetközi politikai és gazdasági okok következtében 1981 májusa óta nem tudtunk nagyobb összegű közép- és hosszúlejáratú hitelt felvenni. Az 1981-re tervezett 1,8-1,9 milliárd dollárral szemben csak 1,2 milliárd dollár hitelt kaptunk, és 1982. I. negyedévében is csak mintegy 250 millió dollár felvételére nyílt lehetőség.
• A Magyar Nemzeti Banknál elhelyezett rövidlejáratú külföldi betétek 1981 második felétől jelentős mértékben csökkentek. A betétkivonás 1981-ben és ez év első három hónapjában együttesen 1,4 milliárd dollár volt, egyharmada arab (Irak, Líbia), a többi japán és nyugat-európai tőkés bankok, valamint a szocialista országok bankjai és nyugat-európai fiókjaik részéről. A betétkivonás november második felétől - a két nemzetközi pénzügyi intézményhez való csatlakozási kérelmünk benyújtása után - átmenetileg lelassult. Decemberben a betételhelyezés valamelyest növekedett, ezt azonban ez év január-februárjában vissza kellett fizetni.

A tervezettnél lényegesen alacsonyabb középlejáratú hitelfelvétel és a rövidlejáratú betétkivonás miatt az esedékes fizetési kötelezettségeknek 1981-ben és 1982. I. negyedévében gyors külkereskedelmi akciók és pénzügyi tranzakciók mellett is csak az arany- és devizatartalékok gyakorlatilag teljes felhasználása révén lehetett eleget tenni. Az összes arany- és devizatartalék az 1981. január 1-i 2,2 milliárd dollárról 1982. I. negyedév végére 570 millió dollárra csökkent. Ebből azonban mindössze 100 millió dollár a bármikor felhasználható deviza, ami - egyensúlyban levő áruforgalom mellett is - csak 2-3 napi fizetésre nyújt fedezetet.

II.

Az 1982. év eddig eltelt időszakát a külgazdasági folyamatok oldaláról az jellemzi, hogy:

• tovább tart és a vártnál rosszabb a dekonjunktúrális helyzet főleg a kohászati, a könnyűipari és egyes vegyipari termékeknél; lényeges árveszteség jelentkezik az élelmiszergazdaság legfontosabb export-termékeinél (gabona, hús, baromfi, növényi olajok);
• a szocialista áruforgalom bizonytalanságai növekedtek; szénhidrogénekből az időarányosnál lényegesen kevesebb import valósult meg;
• az eddig fizetőképes fejlődő országok piacai szűkültek és bizonytalanná váltak.

A jelenlegi ismeretek alapján - kedvező esetben - ez évben legfeljebb 1,4 milliárd dollár hitel vehető fel, ami 400 millió dollárral - mintegy 14 milliárd forinttal - kevesebb az előirányzottnál. Ezt figyelembe véve a fizetőképesség fenntartásához, a terv irányvonalának megvalósításához a tervezett 100 millió dollár áruforgalmi hiánnyal szemben 3-400 millió dollár aktívumot, az előirányzotthoz képest 4--500 millió dollár javulást kell elérni.

A fizetőképesség folyamatos fenntartása, a hitelfelvétel biztosítása érdekében a kormányzati szervek és a Bank széles körű lépéseket tettek. Február vége óta folyik egy olyan hitel-megállapodás előkészítése, amely alapján 500 millió dollár értékben - fokozatos lehívással - rövidlejárata finánchitel felvételére kerülhetne sor. (Az első 100 millió dollár már rendelkezésre áll.) Az elgondolások között szerepel 200 millió dollár középlejáratú finánchitel felvétele amerikai bankoktól. Számolunk azzal, hogy ha a Nemzetközi Valuta Alaphoz való csatlakozás május első felére lebonyolódik, az év végén a tőkerészesedés kb. 125%-ának megfelelő, mintegy 500 millió dolláros középlejáratú hitel igénybevételére kerülhet sor. Ezt azonban rövidlejáratú hiteleink visszafizetésére kell fordítani.

A nem rubel elszámolású külkereskedelmi áruforgalmi egyenleg javításának irányába hatnak az 1982. évi terv jóváhagyásakor hozott döntések és a Gazdasági Bizottság megtett intézkedései. Az intézkedések a nem rubel elszámolású export növelésére, az import csökkentésére, halasztására, a belkereskedelmi árualap és a lakossági vásárlóerő egyensúlyi követelményekkel való jobb összhangjának elérésére, a közösségi fogyasztás növekedésének visszafogására, az anyag- és energiafelhasználásban a takarékosság fokozott érvényesítésére, a készletgazdálkodás javítására irányulnak.

Az eddig hozott döntések fegyelmezett végrehajtásán túlmenően az 1982. évi népgazdasági terv irányvonalának megvalósítása, az 1983. évi terv előkészítése, az 1983-85 közötti időszakra való felkészülés érdekében további intézkedések kidolgozására és bevezetésére van szükség. Ennek során abból kell kiindulni, hogy az alapvető népgazdasági folyamatokat az egyensúlyi követelményeknek kell alárendelni; a lakosság életszínvonalát, az áruellátást alapjában fenn kell tartani; a honvédelmi érdekek nem sérthetők; a gazdasági folyamatok irányításának fő módszere változatlanul a közvetett és normatív irányítás legyen; a rubel elszámolású áruforgalomban az exportot az importlehetőségekkel összhangban teljesíteni kell.

Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az azonnali és folyamatosan konkrét eredményt biztosító importtakarékosságon túlmenően a nem rubel elszámolású külkereskedelmi egyenleg javulása döntően az export növeléséből származzék. Ezért a további munkáknak elsősorban az exportnövelés és devizaszerzés lehetőségeinek feltárására és kiaknázására kell irányulnia.
Emellett

• tovább kell mérsékelni a belföldi felhasználást, elsősorban a beruházásokat; csökkenteni a központi és vállalati készleteket, a költségvetési kiadásokat (az intézmények ráfordításai, a támogatások, tanácsi fejlesztések ésszerűsítésével, átcsoportosításával, esetleges zárolásával); ésszerűsíteni a védelmi ráfordításokat;
• alapos felkészüléssel meg kell kezdeni az egyensúlyi követelményeknek meg nem felelő, a hazai ellátásban nélkülözhető, gazdaságtalan termelés, illetve üzemek egy részének leállítását, a munkaerő átcsoportosítását.

A szükségesnek tartott intézkedések kidolgozása és eredményes végrehajtása a központi gazdaságrányitó szervek és a vállalatok között az eddiginél rugalmasabb operatív együttműködést, valamint a végrehajtás rendszeres ellenőrzését, a felelősség maradéktalan érvényesítését, s indokolt esetben - a helyzettől függően - a feladatok célszerű kiegészítését és módosítását feltételezi és igényli.

A Titkárság április 5-i határozata alapján Havasi Ferenc elvtárs a Minisztertanácsnak a külgazdasági egyensúly javításában fontos szerepet betöltő tagjai és a szövetkezetek országos vezetői részvételével megbeszélést tartott a kialakult helyzetről és az abból adódó feladatokról. A megbeszélés résztvevői a külkereskedelmi egyenleg mintegy 500 millió dolláros javításának szükségességét megértették, s megkezdték az ezzel kapcsolatos munkákat.

HATÁROZATI JAVASLAT

A Politikai Bizottság tudomásul veszi a nemzetközi pénzügyi helyzetükről adott jelentést. Egyetért a megtett intézkedésekkel, szükségesnek tartja, hogy a fizetőképesség folyamatos fenntartása, az 1982. évi terv megvalósítása és a jövő évre való felkészülés érdekében a kormányzati szervek a jelentésben javasolt intézkedéseket kidolgozzák, és szükség szerint bevezessék.
Szükségesnek tartja, hogy a Minisztertanács tagjai és a budapesti, megyei pártbizottságok első titkárai megfelelő tájékoztatást kapjanak.

Budapest, 1982. április 13.

Jelzet: MOL M-KS 288. f. 5. cs. 851. ő. e. Eredeti, géppel írt jegyzőkönyv, ill. jelentés.