Források 

A gólyabál műsora és a „pamflet"

Műsor
az 1954. október 9-i Gólyabálon

1. Énekkar előadásában:

Kodály: Jelige Régi dalocska

2. Hej páva, hej páva .... Székely néprománc. Szavalja: Molnár Margit

3. Szentistváni leánytánc. Előadja a kispesti Rózsa Ferenc kultúrotthon népi tánccsoportja.

4. Karinthy Frigyes: Nagy drámaíró.

Előadják:

Pfeiffer Pál III. évf[olyam] Katz Miklós IV. évf[olyam] Jajcai Judit II. évf[olyam]

5. Bolgár tánc. Előadja a Rózsa Ferenc kultúrotthon tánccsoportja.

6. Magyar népdalfeldolgozások az énekkar előadásában.

7. Pam[f]lett. Írták:

Gyenes László IV. é[vfolyam], Kecskeméti Károly IV. é[vfolyam] és Molnár József tanársegéd Előadja: Molnár József tanársegéd.

Kis Katalin a Történettudományi Kar DISZ kultúrfelelőse

* * *

I. A TEREMTÉS KÖNYVE

Kezdetben nem vala semmi. Csak a Minisztérium vala. És mondá a Minisztérium: Legyen világosság! Én nem lőn világosság, sem akkor, sem soha ezután. És mondá az Úr: Ez nem jó.

Az ország pedig kietlen és puszta vala. És szólott az Úr: Teremtsünk a mi képünkre és hasonlatosságunkra egyetemeket, akadémiákat, főiskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat. És nevezé az Úr ezeket felsőoktatásnak. És ez lőn.

Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és 

mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó.

És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken 

És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket." Szólott pedig az Úr Noénak és az ő Bizottságának, hogy csak hetet-hetet vegyen fel és kétszakosítaná őket. A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé ezt az Úr átcsoportosításnak.

II. A TÍZPARANCSOLAT

Felméne ekkor Mózes Andor a Gellértnek hegyére, mely néz Kőbánya felé. És látá, hogy valami lángol a bokorban és hangokat halla. És mondá az Úr néki: „Menj le a Gellértnek hegyéről, és intsd meg a te népedet." Az Úr pedig mondá ezeket az igéket:

1. Én vagyok az Úr, az Istened, aki kivezettelek onnan és behoztalak ide!
2. Ne csinálj magadnak idegen isteneket, mert én vagyok az Atyaúristen, aki elhelyezlek téged!
3. A 
   klasszikusokból 

   	[X] A munkásmozgalom felkent idoljairól, azaz a Marxizmus–Leninizmus klasszikusairól van szó: Karl Marx, Friedrich Engels, Vlagyimir Iljics Lenin és akkor még Sztálin is annak számított.

   idézeteket hiába ajkadra ne végy, mert az személyi kultusz!
4. Megemlékezzél a szabadnapról - ha van - hogy megszenteljed azt!
5. Tisztelt atyádat és 
   nyanyádat,

   	[X] Az atyád lényegében az egyetemre, ill. magára az oktatási rendszerre utal, míg a nyanyád a minisztériumra, de azt kimondatlanul is Andics Erzsébet személyesítette meg, aki ekkor a minisztérium felsőoktatásért felelős miniszterhelyettese volt. A pamflet szerzői azonban igyekeztek ügyelni arra, hogy politikai vezetőt ne pellengérezzenek ki, mert az könnyen az egyetemről való eltávolítást jelenthette volna.

   különben hosszú életed lészen az egyetemen, mert prolongáltatol!
6. Tanársegédeket ne fojtogass!
7. Ne paráználkodj!
8. Tudományos munkáidba egész fejezeteket ne lopj!
9. Órákról lógó felebarátod mellett ne tégy hamis tanúbizonyságot!
10. Ne kívánd feljebbvalóidnak se fizetését, se ökrét, se szamarát, se feleségét, mert az avantgardizmus!

 

III. ÉNEKEK ÉNEKE

És beméne az ifjú a könyvtárba és szólt:
Ímé a hónap elmúlt és
eljött az ösztöndíj ideje.
Jertek velem egyetemnek ifjai,
mint a mezőknek szarvasi, és mint a vadkecskéknek nyája,
mely leszáll a forráshoz inni.
És leszálltak az ifjak a

mint a gyapjas juhoknak nyája,
mely a Gileád hegyéről száll alá.
És lőn este és reggel első nap.
És lőn ismét este és ismét reggel másodnap.
És ők örvendezének és vigadozának
a Mátyásnak pincéjében benne.
És evének és ivának, és ivának és ivának és lerészegedének
és néztek Sáron rózsája felé.
És lőn hetednap reggel, s a Főúr mondá nékik:
Adjátok meg a Főúrnak, ami a Főúré, és fizessétek a czehheteket,
mely hatalmas, mint a Dávidnak tornya, és
rettenetes, mint a
Ímé kijöttek az ifjak
s hasonlatosak voltak a megnyírt juhoknak nyájához,
mely néz a zálogház felé.

Ímé, kiméne a leány a víznek partjára és
színmézet csöpögtek az ő ajkai:
Kényszerítelek titeket, egyetemnek ifjai,
a vadkecskékre és a mezőknek szarvasira,
szökelljetek el az órákról, és kövessetek engem,
mint a zergéknek csapata, mely a

Mert ímé, elmúlt a tél,
és kizöldült a Gellértnek hegye.
Az ifjak pedig szökellének,
hiába inté őket az Úr.
Szép vagy te szigetnek lilioma.
Ritka a te szépséged, miként menzán a hús,
a te hajad hosszú és sötét, mint egy referátum,
és jóillatokban bővelkedő.
A te szemed fényes, mint a Salamon tekintete
és a te beszéded, mint a
Megsebesítéd ímé az én szívemet, mint a
csizma a lábomat.

És felgerjede az Úrnak haragja,
és felkelt rettenetesen, miként a 

 férfiú.

IV. AZ APOKALIPSZIS KÖNYVE

Akiknek fülük van, hallják. Az Úr pedig ismét és ismét megfeddé a kiválasztott népet:
„Bizony, bizony mondom néktek, tanuljatok és oszlasságot [oszlassátok] elmétek sűrű homályát. Járjatok a ti heti negyven órátokra, és készítsétek a referátumok sokaságát, mert ímé, kétszakosítottalak titeket, hogy hasonlatosak legyetek a vadkecskékhez, melyek mind kettős fiakat ellenek. Tanuljatok, mert megmérettek. Aki pedig közületek könnyűnek találtatik, elhúzattatik."

Az Úr szava pedig pusztába kiáltott szó maradt, miként a falrahányt újság. És ők megmaradának az ő nagy restségükben.
Támada pedig egy férfiú,

ki ekként szóla a „Látok egy rettenetes szörnyet, melynek számtalan szarva vagyon és mindenik szarv egy vizsgát jelent. A szörny pedig közelg, és hallani fogainak csattogását. Akiknek fülük van, hallják."

De ők leszavazák a prófétát a gyülekezetben. És megmaradának az ő nagy restségükben.
Eljött pedig a szörny, de liberális vala. És ők megmaradának az ő tunyaságukban.
Az Úrnak haragja rettenetes lőn. Rájuk bocsátá az utolsó ítéletet, melyet neveze államvizsgának. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Beteljesedék ím a próféta szava.

Maga elé állítá őket ekkor az Úr. A nyomorultak pedig imádkozának, hogy világítaná meg az ő fejüket. De világosság nem lőn, hanem lőn az agyakban egyiptomi sötétség. Megmérettek és könnyűnek találtattak.
Állítá az Úr ekkor a gyengéket a balkeze felől és a még gyengébbeket pedig a másik balkeze felől.

V. A HEGYI BESZÉD

Felméne pedig a hegyre és ekként vigasztalá az egybegyűlt sokaságot:

• Boldogok a lelki szegények, mert ők legalább háromszor húzódnak el.
• Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert övék a menza.
• Boldogok az újságírók és levéltárosok, mert ők
  városba kerülnek.

  	[X] A tanár szakon végzettek zömét, mint említettük, az ország legkülönbözőbb helységeibe, falvaiba helyezték el.

   Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
  
• Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen. És mondá mindezekre a sokaság:
  „Engedjetek engem a kisdedekhez."

Amen

* * *

Eredeti szöveg: [X] A minisztériumi kísérőlevélhez mellékelték. Ezt a változatot közöljük.	Előadott szöveg: [X] A DISZ IB 1954. november 26-i anyagához mellékelték.
És nem lőn világosság, sem akkor, soha ezután.	És nem lőn világosság, sem akkor, sem ezután.
És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket."	És agyában gondolatok gerjedtek, és mondá: „Bánom, hogy túlterveztelek titeket."
A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé az Úr ezt átcsoportosításnak.	(Kimaradt.)
Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek középiskolába helyeztetni.	Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen.	(Kimaradt.)
Amen.	(Kimaradt.)

Jelzet: PIL 287. f. 1060. ő. e. 355-357., 354/a lapot Gosztonyi János titkársági iratai. Másolat aláírás nélkül - Közlésünk az eredeti változatot tartalmazza, az elhangzott szöveg stencilezett változata került a DISZ Intéző Bizottsági ülése elé. (PIL 287. f. 845. ő. e. 126-129. l.)