a.
Áttelepülésre váró magyarországi szlovákok propagandisztikus panaszlevele

A Magyar Miniszterelnöknek

Budapest

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mi, alulírott csehek és szlovákok, a Magyarország és Csehszlovákia között 1946. február 27-én aláírt megegyezés szerint, jelentkeztünk áttelepülésre a Csehszlovák köztársaságba. Áttelepülésre jelentkeztünk a megállapodásban kikötött határidőn belül, azaz 1946. június 27-ig, és így a megállapodás szerint jogunk van az áttelepülésre.

Már hosszú ideje, jelentkezésünk óta türelmetlenül várjuk áttelepítésünk megvalósulását, hogy minél hamarabb hazatérhessünk Csehszlovákiába, régi hazánkba. Ezzel szemben fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a magyar helyi hatóságok vagy a nekik alárendelt szervek megsértik emberi és polgári jogainkat, sőt sok esetben teljesen megfosztanak tőlük. Még az is megtörténik, hogy megfosztanak bennünket a megállapodásban lefektetett lakhely-változtatási jogunktól. Más részről azt is észrevettük, hogy a magyar kormány is akadályokat gördít áttelepülésünk elé, nem hozza meg az áttelepülésünket meggyorsító szükséges rendeleteket és intézkedéseket.

A fenti sorokban foglalt panaszunkat közölve, arra kérjük a magyar kormányt, hogy mielőbb szüntesse meg ezt a helyzetet, amely ellentétben áll a megállapodással, és nyilvánvalóan sérti az emberiesség alapelveit s ezen keresztül, az igazi demokráciát! Mi önként jelentkeztünk áttelepülésre és ezt az elhatározást a szláv összetartozás érzése diktálta nekünk, és az a jogunk, hogy mi a szláv földhöz tartozunk. Ma is megismételjük: el akarunk jutni szlovák és cseh testvéreinkhez és a sokféle akadály ellenére, amelyet utunkba gördítenek - igenis áttelepülünk. Az akadályok halmozása, akárki csinálja is, teljesen hiábavaló kísérlet. A magyar kormány, ha igazán demokratikus, nem tűrheti tovább, hogy bennünket megakadályozzanak elhatározásunk keresztülvitelében, amelyet teljesen szabadon, az emberi jogok és az államközi megállapodás alapján tettünk, mivel a jelenlegi állapot a demokratikus elvek megsértését jelentené és meg vagyunk róla győződve, hogy ezt a helyzetet megvetéssel szemlélné és ítélné el valamennyi szabad és demokratikus nép.

Áttelepülésünk magyar részről történő halogatását érthetetlennek találjuk. Még a fent említett megállapodás megkötése előtt kijelentette nekünk egy magas állású magyar államférfi, hogy a szlovák kérdés csupán vagyonkérdés. Kérdezzük: hát most, amikor a magyar föld olyan könnyen megszabadulhat tőlünk, miért gördítenek akadályokat áttelepülésünk elé?

Miért nem adják meg a lehetőséget, hogy mi, akik csupán „megtűrt személyek" voltunk és „buta tótnak" csúfoltak, meg azt mondták: „tót nem ember" - végre elmehessünk testvéreinkhez és elmenetelünk után a magyarok szintén üdvözölhessék rokonaikat saját földjükön, akik Csehszlovákiából térnek vissza hazájukba és elfoglalják a mi helyünket.

Áttelepítésünk halogatása sérti az emberiesség törvényeit és a nemzetközi jogot. A szabad elhatározásnak, amely nem mond ellent a törvénynek, a demokrácia elvei szerint érvényesülnie kell, az államok közötti szerződéseket pedig, amelyek a nemzetközi jog szerint törvénynek számítanak, teljesíteni kell. A mi esetünkben már csak azért sem szabad tűrni az emberiesség törvényeinek és a nemzetközi jognak megkerülését, mivel az ilyen eljárás rendesen a nemzetek közötti nyugtalanság forrásává lesz. Ilyen helyzetnek nem szabad létrejönnie Magyarország és Csehszlovákia - két szomszédos állam - között.

Miniszterelnök Úr! Áttelepülésünk halogatása már kezd az idegeinkre menni! Egyidejűleg azt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy lelkünkben nem halványult el a vágyódás ősi hazánk, a Csehszlovák Köztársaság után - sőt ellenkezőleg: erősödött, mivel itt Magyarországon, amelyet el akarunk hagyni, csupán olyan tapasztalatokat szereztünk, amelyek megerősítették bennünk azt a meggyőződést, hogy létérdekeinket egyedül a Csehszlovák Köztársaság képes megvédeni, amelyet vér szerinti testvéreink vezetnek. Át fogunk települni Csehszlovákiába! Ha átköltözésünk még tovább húzódnék, kénytelenek leszünk saját szekereinken, vagy batyunkkal gyalog útnak eredni csehszlovák hazánk felé. Ha saját erőnkből is, de mindenképpen átmegyünk.

Miniszterelnök Úr! Az igazi demokrácia nevében kérjük a magyar kormányt: adjon utasítást valamennyi felsőbb hatóságnak, hatósági szervnek és tisztviselőnek, hogy mindenképpen támogassák áttelepülésünket. Önt magát pedig kérjük, intézkedjék, hogy mihamarabb elutazhassunk Csehszlovákiába. A mi helyünkre hadd térjenek haza Csehszlovákiából mihamarabb a magyarok. Bízunk benne, hogy ezen elhatározás gyors keresztülvitele - az eredménytelen várakozás után - mindkét részt ki fogja elégíteni és az eredmény csupán megerősíti majd a csehszlovák és a magyar kormány nemzetközi együttműködését.

Közöljük, hogy e memorandum egy példányát megküldjük a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak, egyet az Egyesült Nemzeteknek /New Yorkba/ és egyet a Csehszlovák Kormánynak.

Abban a reményben, hogy kérésünk teljesül, maradtunk tisztelettel.

Budapest. [1946. december 16.?]

MOL XIX-A-1-j-1947-XXXIV-186. Gépelt, aláírás nélküli tisztázat.

A Miniszterelnökség iratai között több hasonló, aláírásokkal ellátott beadvány is található. Ezekkel kapcsolatban a Miniszterelnökségen leszögezték, hogy a magyar kormány az áttelepülések letiltását azonnal feloldja, mihelyst megszűnik a szlovákiai magyarság deportálása, addig azonban nem hajlandó engedékenységre. „Merészségnek kell tekintenünk a humánumra való hivatkozást azok részéről, akik tétlenül nézik a szlovákiai magyarság felszámolását. A magyar politika talán először helyezkedett a reciprocitás elvére és távolról sem olyan mértékben, amely arányban állna a szlovákiai magyarság embertelen sérelmeivel. Nagyon jól tudjuk, hogy a protektor szerepét vállaló Antifasiszta Front a legközvetlenebb összeköttetésben áll a csehszlovák politikusokkal. Itt az alkalom, hogy ne a hazai szlovákság érdekében lépjenek fel Budapesten, hanem győzzék meg a csehszlovák politikusokat arról, mennyire helytelen úton járnak, amikor tiltakozásunk ellenére tovább folytatják a magyarság deportálását." MOL XIX-A-1-j-1947-XXXIV-65.

b.
A Miniszterelnökség részére készített magyar nyelvű tájékoztató a magyarországi szlovák propagandáról.

Szlovák lapszemle.
Budapesti szlovák lap.

SLOBODA, 1947. január 30.
Áttelepítési hírek.

Beszámoló a csehszlovák áttelepítési bizottság egyéves munkájáról.

Makkos Péter dr. négyhasábos cikkben számol be a csehszlovák áttelepítési bizottság egyéves munkájáról és kiemeli, hogy az áttelepítési bizottság minden lehetőt elkövetett a szlovákok áttelepítése érdekében. 1946 a magyarországi összes szlovákok szempontjából nagy jelentőségű év. Hathatós támogatást nyújtott a magyarországi szlovákok kultúrtörekvései terén a csehszlovák áttelepítési bizottság. Pozsonyból lángoló szívvel indultak útnak 1946 márciusában az áttelepítési bizottság emberei. Valamennyien tudták, hogy Magyarországon emberfeletti munkát kell kifejteniük. Valamennyien hitték, hogy sikerül, ha nem is egyszerre, de kitartó munkával és szeretettel néhány hónap alatt azt a sok sérelmet megszüntetni, amelyet évszázadokon keresztül követtek el Magyarországon a szlovákokkal szemben.

„Ne üldözzétek nemzetemet!" c. vezércikkben, melyet a stílusból ítélve, valószínűleg Horák Sándor, az

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A lapszemle kihagyott részei a budapesti szlovákok szervezkedéséről, szlovák gyermekek szülői értekezletéről, Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkárról, a magyarországi „összeesküvési” ügyről, más gazdasági vonatkozású hírekről szólnak. "]

A magyar hatóságok az utolsó falat kenyértől is meg akarják fosztani az áttelepülő szlovákokat.
Egész oldalt betöltő cikkben számol be a Sloboda azokról a jogtalanságokról, melyeket a magyar hatóságok az áttelepülő szlovákokkal szemben elkövetnek. Bevezetőjében a cikk hangoztatja, hogy az áttelepülés ellen irányuló agitáció, melynek soviniszta jellege van, nem szűnt meg. A továbbiakban kiemeli, hogy Oroszlán községben Bálint Imre jegyző Szeibert Zsuzsannától, akinek férje orosz fogságban van, és két gyermekével a legnagyobb nyomorban sínylődik, a segély folyósítását megtagadta azzal az indokolással, hogy felsőbb hatóságától kapott arra utasítást, hogy áttelepülésre jelentkezett szlováknak segély nem jár. Az Aszód melletti Erdőkürt községben Csudik István szlovák nemzetiségű lakostól a földreform során kapott földet azért vették el, mert áttelepülésre jelentkezett. Püspökhatvan községben Blazsek Veronika 40 Ft havi segélyét ugyancsak azért vonták meg, mert áttelepülésre jelentkezett. Gasparik András püspökhatvani lakos Budapesten dolgozott egy gyárban. Munkájából azzal az indokolással bocsátották el, hogy elárulta a hazát. Franyik János vácbottyáni lakosnak a földreform során 7 és fél hol földet juttattak. Mivel áttelepülésre jelentkezett, elvették tőle, de ugyanakkor a földreformbizottság újabb 10 hold földet ajánlott fel neki abban az esetben, ha visszavonja áttelepülési jelentkezését. Franyik az ajánlatot nem fogadta el.

A nyíregyházai „Magyar Nép" izgat az áttelepülés ellen.
A Nyíregyházán megjelenő „Magyar Nép" c. újság 1947. január 21-i számában: „Bár még egyszer visszamehetnék a mi drága, jó szülőföldünkre, Nyíregyházára" c. cikket ír, melyben egy Nyíregyházáról Szlovákiába áttelepült szlovák leveléből idézi a fenti mondatot, továbbá azt is, hogy az áttelepültek csalódtak. Ezzel szemben a Sloboda több áttelepülő levélből közöl cáfolatként szemelvényeket. A Slobodához érkezett levelek szerint a Nyíregyházáról áttelepült szlovákoknak nagyon jó dolguk van Szlovákiában. [...]

BELPOLITIKA

A magyar rendőrők ismét két szlovákot gyilkoltak meg.
Vezető helyen kéthasábos cikkben a Sloboda feltűnő szedéssel arról számol be, hogy ismét szlovák vér folyt Magyarországon. Csabacsűdön, Szarvas mellett, két rendőr agyonlőtt két szlovákot. A Sloboda kiemeli, hogy a demokratikus Magyarországon terror, ütlegelés, bebörtönzés és rendőrsortűz a szlovákok osztályrésze. A szlovákok ellen irányuló terrornak és üldözésnek a gyökere felsőbb fórumokban keresendő. Ugyanis onnan indulnak ki a kezdeményezések az atrocitásokra. Csabacsűdön András György és Paluska János szlovákokat lőtték agyon a rendőrök. A vizsgálat megállapította, hogy az áttelepülésre jelentkezett szlovákokkal szemben megnyilvánuló rendőrbosszú idézte elő a halált. Kíváncsiak vagyunk, - fejezte be cikkét a Sloboda, - mikor tisztítja meg a Belügyminisztérium a rendőrtestületet, és meddig akarnak a rendőrurak játszani a szlovákok türelmével. Egy másik cikkében ugyancsak feltűnő formában arról ír a Sloboda, hogy Felsőpetényben a csehszlovák áttelepítési bizottság kirendeltségének ottani tisztviselői közül a rendőrség megpofozta Dombay Gézát és Vrádel Jánost. A rendőrpofon - írja a Sloboda - akkorát csattant, hogy annak hallatára a környék lakosai kirohantak házaikból.
Külön megemlékezik a Sloboda Maly Rudolf pilisszántói szlovák meggyilkolásáról, és emlékeztet arra, hogy a magyar rendőrök által meggyilkolt pilisszántói szlovákot január 26-án temették el. Ezzel kapcsolatban közli a Sloboda Dr. Zsurik János budapesti ügyvéd arcképét a következő megjegyzéssel: Maly Rudolf özvegyét és árváit a rendőrgyilkosok ellen indított perben Zsurik fogja képviselni.

A magyarországi szlovákok tiltakozása a szlovákiai magyarok deportálása ellen.
A felsőpetényi szlovákok - a Sloboda jelentése szerint - gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a szlovákiai magyar üldözés és deportálás ellen. A lap szerint Felsőpetény tiszta szlovák község, és a szlovák határ közelében fekszik. A községben jó szlovákok mellett az összes politikai pártok bevonásával, tiltakozó gyűlést rendezett az embertelen szlovákiai magyar üldözés és a magyarok deportálása ellen. A gyűlésre - a tudósítás szerint - kivezényelték nemcsak Felsőpetényből, hanem a környező községekből is az összes áttelepülésre nem jelentkezett szlovákokat [!]. A gyűlés szónoka Antus János, a helybeli Nemzeti Tanács elnöke volt, aki hangoztatta, hogy a Kárpátoktól az Adriáig mindenütt élnek magyarok, de ezeket a szlávok gyökerestől ki akarják irtani. Felszólaltak még Dinnyés István, Bujáki Mihály, Lánsky Pál és mások. A szónokok minden második szavukban gyalázták Csehszlovákiát és hangsúlyozták, hogy rájár még majd a rúd a „büdös tót"-okra és a szlovákiai magyarok deportálásáért sokszorosan fognak fizetni.

[...]

MOL XIX-A-1-j 1947-XXXIV-5841. Gépelt karbonpapírral készített egykorú másolat.