Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.Tovább
Rádió, olvasók, levelek - 1980
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" […] Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen műsor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevű a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, műsort vezet.”
Források
Kedves Győri Elvtárs!
Ne vegye zaklatásnak, de egy botrányos tv-riport és annak körülményei bizonyos dolgok leírására késztetnek. Arról a TV Híradóban közölt anyagról van szó, amely Kádár et. és Lázár et. OMÉK-on tett látogatását lett volna hivatva a nézők el tárni, ám kiállítási reklám-riport volt, és véletlenül két snittben belekerült Kádár et. is. Lázár Györgyöt pedig "likvidált". Sokan megdöbbenve kérdezték már tőlem, hogyan lehetséges ez? Nos én nem nagyon hiszek a véletlenekben, és tudom a következőket:
- Ilyen nagy, protokoll anyagot nem szoktunk az "ügyeletes" stábbal készíteni. Ezen a napon a Belpolitikai Rovat több munkatársa is szabad volt /pl. Moldoványi Á., Pálfy István/. A Belpolitikai Rovat egyetlen tagja sem követte volna el ezt a hibát, ebben bizonyos vagyok.
- Munkarendünk szerint az ilyen fontos anyagok szövegét minden esetben egyeztetni kell az MTI jelentésével. Erre mód lett volna, hiszen az MTI jelentése 18 óra előtt telexen volt.
- Az operatőr által felvett anyagban benne volt Lázár György s, tehát kihagyása kizárólag szerkesztői hiba.
- A szerkesztő, aki a riportot készítette csaknem két évtizede televíziós. Igaz, inkább a kötözködő riportokat szereti, mint a közéleti tudósításokat. Lehetetlen így is, hogy ne ismerje fel Lázár Györgyöt.
- Ha nem hallottam volna saját fülemmel többször a riport szerkesztőjétől kormányfőnkről alkotott becsmérlő véleményét - talán elhinném, hogy pillanatnyi figyelmetlenségről van szó. Ám az a tény, hogy ő többször kifejtette: a kormányfői posztra ebben az országban egy ember illetékes, és ez Huszár István - engem nagyon elgondolkoztat, hogy itt inkább tudatos újságírói vélemény ravasz megfogalmazásáról volt szó, televíziós eszközökkel. Ez pedig politikai, ellenzékieskedő magatartás, amit a televízióban nem először tapasztalok. Ugyanakkor az is tény, hogy a történtek után a haja szála sem görbült meg. Pedig többünket ennél kisebb hibáért is megbüntettek már. Miért lehetnek egyesek teljesen gátlástalanok, és miért nem hibázhatnak mások kicsit sem? Amint hallom most az eredeti nyersanyagból 5-6 perces összeállítás készül a HÉT-nek, és ezért természetesen az ügyeletes stábot még külön díjazzák is. Szóval prémium is jár érte? És a korrekt, tisztességes elvtársakat ne üsse meg a guta?!
| Köszönöm türelmét, és maradok őszinte tisztelője: | |
| Gál Jolán |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 12.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő