Kétnapos szovjet-amerikai csúcstalálkozó Bécsben, Hruscsov és John F. Kennedy között.Tovább
Rádió, olvasók, levelek - 1980
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" […] Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen műsor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevű a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, műsort vezet.”
Kedves Elvtársak!
Magyarország egyik rádiója a Kossuth, sőt központi rádió. Bizonyára állami rádió. Ez egyáltalán nem biztos! 1980 február 28-án szuntelenül ez jallható a musorkezdéstől 8 óráig:
"Pintér Dezső ébreszti és köszönti önöket! Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" "A mikrofonnál Pintér Dezső. Kossuth Rádió Budapest! Híreket mondunk?" "Stefka István lapszemléje következik?!" "A mikrofonnál Pintér Dezső"
Ez így rendkívül egyénies, önmutogató, önreklámozó, és anélkül, hogy valakit is gyanúsítana az ember, rendkívül veszélyes is. Először azért, teljesen elmosódik milyen rádióról lévén szó, milyen musor következik, mert azért még nem Pintér rádió a Kossuth rádió talán, vagy olyan nevu a rádiónk, aki éppen szolgálatot teljesít, musort vezet. Másodszor : Miért ébresztene Pintér Dezső? Ha hallom a hangját, akkor már csak bizonyára fennvagyok, valószínu az ébresztőóra ébresztett. Ha nem hallom, ne akarjon s nem tud felébreszteni.
Harmadszor: A hallgató számára nem az a fontos, hogy ki van ott szolgálatban. Na és az se, ki van "segítségére" őneki. Mert ugye ő a fej, a többiek kismiskák, beosztottak, alárendeltek. S mindez mellett szinte mellékesen kell megemlíteni a Kossuth rádiót, a musort stb.
Ám a legfőbb, ami miatt hangsúlyozottan írok, mert ez már nem egyéni szabadság - hanem szabadosság, amely nem engedhető meg, legalábbis szerintem nem, állambiztonsági okokból, bel- és külpolitikai megfontolásokból. Vallom, és kategórikusan az, hogy a jelen forma visszatetsző, nyálas, negative személyes, tehát józan ésszel itt és most elfogadhatatlan így. Még a kapitalista magánadók sem engednek meg ilyet. Hiszen ilyen alapon minden cipőn rajta kellene lennie a cipőgyár igazgatója neve, a főmérnöké, tervezőé, a munkásé stb. Miért kell a rádióhallgatónak szüntelen, de legalább félóránként azt hallania, hogy a mikrofonnál Pintér Dezső. És azután jön a Kossuth rádió, a musor közlése és így tovább? Lassan odajutunk, nem a rádiónak nyilatkozó szava, személye lesz a fontos, hanem azé aki ennek az orra alá dugja a mikrofont. Pedighát azért ez nem helyes. No nem magyarkodni akarok Kossuth nevével, vagy nézetemet, állításomat önökre oktrojálni.
A Rádió- és Televízióújság musorközlésénél szintén sok helyen ilyen jellegu a musorközlés. Illetve nem a musor, hanem a rádiósszemélyzet propagált. Talán fontosabb pl. egy mu tartalma, írója, jellege stb., mint az, hogy ki indítja el a magnót?
S végezetül visszatérve az állambiztonsági érdekre, természetesen úgy, hogy valakire vagy valamire szentenciát mondanánk ki, ezen már önök gondolkozzanak a gyakorlatban tapasztalható, előforduló tanulságok, valamint a részemről vázoltak kapcsán. - Ugyanis nem akarok mindenkinél okosabb, főleg rosszindulatubb lenni.-
| Elvtársi tisztelettel: |
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő