A motalkó és gumifelhasználás korlátozása

Magyarországi pillanatkép 1943 őszéről

1940 közepétől egyre súlyosabb nyersanyag- és energiakorlátozást kellett bevezetni Magyarországon Korlátozott felhasználás, jegyrendszer érvényesült az üzemanyag-ellátás területén, ami a mentőautókra is vonatkozott. A Tolna megyei Szekszárdon, ebben az időben, mindkét szolgálatot teljesítő mentőautó üzemképtelen volt. A megyei tisztikar első embere szomorúan állapította meg, hogy: „ma már ott állunk, hogy a kórházi kezelésre szoruló szülőnőket sem lehet a kórházba beszállítani.” A tűrhetetlen állapotokat a törvényhatósági ülésen több képviselő is igen hevesen bírálta.

Források

Okok 

10356/1943
Kov/I.

Budapest, 1943. szeptember 13.
II. Postafiók 4.

Méltóságos Dr. Szongott Edvin Úrnak, Tolna vármegye alispánja, Szekszárd.

Méltóságod 14950/1943. számú és szekszárdi mentőállomásunk gépkocsijainak üzemképtelenségére vonatkozó panaszok tárgyában írt soraira, az alábbiakban foglaljuk össze azokat az okokat, melyek mentőautóink üzemképtelenségét okozták.

Szekszárdi mentőállomásunk az ország egyik legforgalmasabb állomása és éppen ezért az ott szolgálatot teljesítő két mentőautó karbantartására mindig különös gondot fordítottunk. Így mindkét gépkocsit több ízben felrendeltük felrendeltük Budapestre, hogy az azokon szükséges javításokat elvégezhessük, de vidéki műszaki ellenőrző körútjaink során is mindig gondoskodunk arról, hogy a mentőautók karbantartását biztosítsuk. nagyobb hibáknak a kijavítását természetesen mindig Budapesten kell eszközölnünk és ez az oka annak is, hogy az egyik szekszárdi mentőautót csapágy olvadás miatt felhoztuk és, ha már úgyis fenn van, azon a szükséges egyéb hibákat is kijavítjuk, sőt a karosszérián mutatkozó hiányokat is pótoljuk. A mai idők következménye, hogy egy ilyen javítás elég hosszú időt vesz igénybe és ugyanez az oka annak, hogy a javítás tartamára tartalék kocsit nem tudunk Szekszárdra küldeni. Országunk megnövekedése óta ugyanis 49 új mentőállomást kellett felállítanunk, akkor, amikor új gépkocsit külföldről behoznunk már lehetetlen volt és így tartalék autó készletünket teljes egészében asz új mentőállomások emésztették fel.

A gumiellátás terén mutatkozó nehézségségeink egyre jobban éreztetik hatásukat egyesületünk működésében, mivel ma már nagyon gyakori, hogy több mentőautónk is leáll gumihiány miatt. természetesen a rendelkezésünkre álló készlettel legelsősorban forgalmas állomásainkat látjuk el és így szekszárdi mentőállomásunk gumiigénylését is azonnal teljesítettük, mihelyt arról tudomást szereztünk, illetve megfelelő gumik rendelkezésre álltak és így folyó hó 10-én 1 db és 11-én 2 db gumiabroncsot küldtünk a szekszárdi a szekszárdi mentőautó részére. Így Méltóságod levelének kézhezvételékor már postán is voltak a mentőautó üzembe állításához szükséges gumiabroncsok, melyeknél többet egyelőre nem tudunk, de ha újabb szükség felmerül, mindent meg fogunk tenni, hogy a mentőállomás üzembiztonságát semmi se zavarja.

 

Teljes tisztelettel:
A VÁRMEGYÉK ÉS VÁROSOK
ORSZÁGOS MENTŐEGYESÜLETE
[olvashatatlan aláírás]
m. kir. korm. főtanácsos
ügyvezető igazgató

Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára. Alispáni Iratok. 14950/1943.

  

Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 22.

1906

Az SOS-t hivatalos nemzetközi segélykérő jelzéssé nyilvánítja a Nemzetközi Rádió-távírási Konvenció (International Radio Telegraphic...Tovább

1934

A Népszövetségben Belgrád megvádolja Magyarországot az I. Sándor elleni királygyilkosságban való részvétellel.Tovább

1941

Megalakult a Cserkész Országos Nagytanács, amelyben a jobbratolódás ellenzőinek néhány képviselője is szerepet kapott.Tovább

1942

Sztálingrádnál a szovjet túlerő bekeríti a 6. német hadsereget.Tovább

1943

Libanon függetlenné válik Franciaországtól.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő