Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább
Két tűz között
Kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956–1957
Az 1956 őszén nagyszámú 18. életévét be nem töltött magyar fiatal hagyta el családja nélkül Magyarországot. Ausztria földjére lépve ők is megkapták a politikai menekültjogot. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek problematikája az osztrák és a magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált. Magyarország a család egységére hivatkozva kérte az egyedülálló gyermekek visszatérését. A probléma megoldása több éven át elhúzódott, időközben azonban a gyermekek felnőttek, s önállóan hozhatták meg döntésüket arról, hogy vissza kívánnak-e térni Magyarországra.
Források
Szülődelegáció
MAGYAR VÖRÖSKERESZT
Szarka Károly miniszterhelyettes elvtárs
4523/1957
Budapest. VIII. Baross utca
Budapest
Külügyminisztérium
A Magyar nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt kezdeményezésére és szervezésében a közeljövőben szülődelegáció indul Ausztriába lévő disszidens kiskorúak meglátogatására és hazahozatalára. A delegáció közjegyzőileg hitelesített megbízólevelet visz magával azoktól a szülőktől, akik gyermeküket haza akarják hozatni.
A delegáció tagjai: dr. Réczei László egyetemi tanár, mint jogi szakértő, a Magyar Vöröskereszt részéről Székely Melánia elvtársnő alosztályvezető és hét olyan szülő, akiknek Ausztriában van, vagy legalább is a közel múltban Ausztriában volt a gyermeke. A delegációhoz csatlakozik Kovács Judit, a Nők Lapja szerkesztője.
A küldöttség tagjainak útleveleit a mai napon adják be vízumkérés céljából a budapesti osztrák követségre. Az osztrák kormány már a múlt héten nyilatkozott oly értelemben, hogy nem támaszt akadályt a szülőküldöttség ausztriai útja elé.
A delegációt igyekszünk idehaza ellátni megfelelő instrukciókkal és némi propagandaanyaggal. Azonban nem ismerjük sem az Ausztriában lévő gyermekek számát, nevét, hollétét, sem pedig azokat az illetékes politikai, hatósági, illetékes társadalmi szervezeteket és azok felelős vezetőit, akikhez a delegációnak fordulnia kell. ennél fogva idehaza nem tudjuk a megfelelő programot és utitervet kidolgozni a delegáció számára.
Így tehát a delegáció útjának megfelelő megszervezése, politikai irányítása teljesen a követségre marad.
Első elvtárssal való megbeszélés értelmében számítunk arra, hogy a Külügyminisztérium a küldöttség utiköltségének és egyéb közös kiadásainak rendezésére 5-6000 Schillinget rendelkezésre bocsát, valamint szállást biztosít a küldöttség tagjainak. Ugyancsak kérjük, hogy a követség gondoskodjon a küldöttség által remélhetőleg összeszedhető gyermekek ellátásáról és elszállásolásáról, azok csoportos hazaindításáig.
Kérem Szarka elvtársat, utasítsa bécsi követségünket, hogy a szülőküldöttséggel különös gondoskodással törődjön és munkája legaprólékosabb megszervezésével, politikai irányításával biztosítsa annak eredményességét.
Budapest, 1957. július 25.
Elvtársi üdvözlettel:
Kárpáti József
A Magyar Vöröskereszt főtitkára
Magyar Vöröskereszt Külügyi osztálya
MOL-XIX-J-1-j-Ausztr.-30/d-31/X/513/1957. 46. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 46. doboz).
KÜLFÖLDI MAGYAROK
ÖNÁLLÓ REFERATÚRÁJA
1./ Bojti elvtárs
2./ saját
Feljegyzés
A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt kezdeményezésére és szervezésében szülői delegáció indul Ausztriába az ott lévő szökevény kiskorúak hazahozatalára. A Külügyminisztérium támogatja, és elő kívánja segíteni a tevékenységét ennek a delegációnak.
A Vöröskereszttel való megbeszélés értelmében Szarka elvtárs jóváhagyásával kérem Bojti elvtársat, hogy a párizsi követségünk gyűjtéséből eredő mint egy 2 millió Frankból 8000 Schillinget engedélyezzen a delegáció részére, hivatalos és a gyermekek hazatérésével kapcsolatos kiadások fedezésére.
Tájékoztatásul megjegyzem, hogy a fenti szöveg a Vöröskereszttel való megbeszélés értelmében kiskorú szökevények hazatérésének előkészítésére használható fel. Az összeg felett a Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája diszponál és felhasználásáról a Vöröskeresztnek vagyunk kötelesek elszámolni. Párizsi követségünk ezideig ebből az összegből kb. félmillió Frankot használt fel szintén kiskorú szökevények hazasegítésével kapcsolatos kiadások fedezésére.
Budapest, 1957. július 26.
MOL-XIX-J-1-j-Ausztr.-30/d-31/X/513/1957. 46. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 46. doboz).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 03.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő