Németország hadat üzen Franciaországnak.Tovább
Két tűz között
Kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956–1957
Az 1956 őszén nagyszámú 18. életévét be nem töltött magyar fiatal hagyta el családja nélkül Magyarországot. Ausztria földjére lépve ők is megkapták a politikai menekültjogot. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek problematikája az osztrák és a magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált. Magyarország a család egységére hivatkozva kérte az egyedülálló gyermekek visszatérését. A probléma megoldása több éven át elhúzódott, időközben azonban a gyermekek felnőttek, s önállóan hozhatták meg döntésüket arról, hogy vissza kívánnak-e térni Magyarországra.
Uszítás beszüntetése
KÜLFÖLDI MAGYAROK
ÖNÁLLÓ REFERATÚRÁJA
Szigorúan titkos
1. Osztrák ref.-nak
2. saját
Feljegyzés
részlet
...
Közben valószínűleg az osztrákok és a táborokat látogató nyugati megbízottak is rádöbbentek a fenti helyzet tarthatatlanságára és 1957 tavaszán a különböző államok és szervezetek patronálása alatt külön otthonokba, intézményekbe, iskolákba helyezték el a kiskorúakat. Ezzel azt is elérték, hogy a különleges elhelyezéssel, tanulási lehetőségek biztosításával leszerelték az ebben az időben egyre inkább megnyilvánuló hazatérési vágyat. Az előbbi közvetett módszerek mellett az egyházi személyek, szervezetek és a régi jobboldali emigráció soraiból kikerült tolmácsok, nevelők közvetlen lelki kényszert, rémhírterjesztést, erőszakos fenyítő módszereit is előszeretettel alkalmazták a hazatérés megakadályozására. Példa erre a következő eset:
Hazatért Magyarországra Ausztriából egy 15 éves középiskolai tanuló. Elmondta, hogy Bad-Iselbergben járt gimnáziumba. A pedagógiai személyzet általában gátolta a gyerekek hazatérését. Ezt természetesen elsősorban olyan lelki hatással érték el, hogy a gyerekek között terjesztett különböző megfélemlítéseket felhasználták a hazatérés megakadályozására. Az intézetben egy páter Szőke János nevezetű pap volt. Ez különösen nagy hatást igyekezett gyakorolni a gyerekekre a hazatérés ellen. Általában mindent tiltott, még a hazai levelezést is, a diákságnak csak egyet volt szabad: állandóan templomba járni. Az iskolába sok gyerek járt, akiknek szülei Magyarországon élnek, és akik szeretnének hazatérni. Véleménye szerint erre a jövőben talán nagyobb lehetőség lesz, mert az igazgatót a diákok kérésére elmozdították helyéről.
Jellemző még az az eset is, ami 1957 októberében egy judenaui magyar tanítónő leveléből nyert értesülés szerint történt. Az iskolából több gyerek is haza szeretne térni, de az iskola igazgatója élelem-elvonással, órákig tartó térdeléssel bünteti ezeket a gyerekeket.
...
Budapest, 1958. Április 24.
MOL-XIX-J-1-j- Ausztr.-20/f-24/E/1958. 41. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 46. doboz).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 03.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő