Jegyzék

Követ Úr!

Van szerencsém csatoltan megküldeni "A magyarság helyzete a második Csehszlovákiában" című memorandumot.

Magyarország a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójával, az Egyesült Brit Királysággal, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal 1945. évi január hó 20. napján aláírt fegyverszüneti szerződés 2. pontjában "kötelezte magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia általa megszállt területeiről visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat, Magyarország 1937. december 31-én fennállott határai mögé, úgyszintén hatályon kívül helyez minden törvényhozási és közigazgatási intézkedést, amely csehszlovák, jugoszláv és román területek Magyarországhoz való csatolására vagy bekebelezésére vonatkozik.

A magyar kormány felfogása szerint a fegyverszüneti szerződéssel Magyarországhoz a háború folyamán visszacsatolt területek tekintetében, a fegyverszünet tartamára, az 1937. évi december 31-én fennállott területi és jogi helyzet állt helyre. A magyar kormány a maga részéről a fegyverszüneti szerződés rendelkezéseiből folyó, ilyen irányú kötelezettségeinek eleget tett.

A csehszlovák kormány, a fegyverszüneti szerződés rendelkezéseivel összhangban, szintén köteles lett volna a magyar kisebbséggel szemben az 1937. december 31-én fennállott jogállapotot helyre állítani. A magyar kormány tudomása szerint ennek a kisebbségnek jogi helyzetét sem a potsdami határozatok, sem más nemzetközi megállapodás nem érintette.

Annál inkább kötelessége lett volna a csehszlovák kormánynak, mert az I. világháborút követő békekonferencián a zárt magyar települési területekkel összefüggő magyarlakta területeknek sztrarégiai(!) és közlekedésügyi indokok alapján való elnyerésekor, a csehszlovák delegátus azt a kijelentést tette, hogy Csehszlovákia keleti Svájc-szerűen fogja biztosítania kisebbségek jogait. Ezen az általános természetű ígéreten kívül azonban Csehszlovákiát kötelezi a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en-Laye-ben kötött kisebbségvédelmi szerződés is, amelyet a magyar kisebbséggel szemben semmiféle nemzetközi egyezmény sem helyezett hatályon kívül.

Még sajnálatosabb körülmény azonban, hogy a csehszlovák kormány nemcsak a kisebbségvédelmi szerződésben kifejezetten biztosított jogokat tagadta meg Csehszlovákia magyar lakóitól, hanem ezen jóval túlmenően, a nemzetközi jog általánosan elismert elveibe és a kultúrállamok mindenütt elfogadott emberi alapjogokba is beleütköznek intézkedései. A csatolt memorandumban ismertetett tényekből kitűnik, hogy Csehszlovákiában a természetjogban gyökerező legelemibb emberi jogokat is megtagadják a magyaroktól és úgyszólván a fizikai lét biztosításához szükséges eszközöktől is megfosztják őket. Ilyen kormányzati intézkedésre a náci Németországnak a zsidókkal való bánásmódjától eltekintve nem volt példa a civilizált népek történetében.

A magyar kormány kötelességének tartja hangsúlyozni, hogy a magyar demokrácia megszilárdulását nagymértékben akadályozza a csehszlovák kormánynak a magyar kisebbségekkel szemben alkalmazott embertelen politikája. A szlovákiai magyarsággal való bánásmód valóban olyan súlyos sérelme az egész magyar népnek, amely, a dolog természeténél fogva, Magyarországon is szükségképpen a nacionalizmus felfokozására és esetleg súlyos kitörésekre vezethet.

A szlovákiai eseményekkel kapcsolatban érthetetlennek tűnik fel a magyar közvélemény előtt különösen az a körülmény, hogy Csehszlovákia, amely az Egyesült Nemzetek tagja és amelynek képviselői nemzetközi fórumok előtt elöljárnak a nemzetközi együttműködésre való készségük, valamint az emberiesség magasztos eszméinek és elveinek hangoztatásában, szabadon hajthat végre százezres ártatlan tömegek ellen a kultúrnépek történetében példátlanul álló brutalitásokat. A náci ideológia emlőin nagyra növelt és ma is náci módszereket alkalmazó szlovák sovinizmusnak az egész világ szeme láttára történő féktelen garázdálkodása alkalmas arra, hogy a sok megpróbáltatáson keresztülment magyar közvéleményben eszközül szolgáljon a reakciós magyar körök propagandájának az új demokrata világrend ellen. Ez annál könnyebben lehetséges, mert közismert tény, hogy az 1918-ban létrejött magyar demokráciát a szomszédállamok és ezen belül Csehszlovákia sovinizmusa buktatta meg.

A magyar kormány különös nyomatékkal kíván arra is rámutatni, hogy a szomszéd államok demokráciájának nagy előnye az, hogy a belső demokratikus államrendük létrejöttével egyidejűleg nemzeti igényüket is megvalósíthatták mind az első, mind a második világháború után. Magyarországon azonban az új demokratikus kormányzatnak kell a vesztes háború összes súlyos következményeit viselni. Szerfölött megnehezíti a kormányzat amúgy is súlyos helyzetét a belföldi közvélemény előtt az a körülmény, hogy a vesztes háború természetes következményein kívül, a magyarságnak olyan megpróbáltatásokon is keresztül kell mennie, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a győző hatalmak között létrejött megállapodásokkal és az általuk proklamált elvekkel.

A magyar kormány 1945. szeptember 13-án 61/res.Be.-1945. szám alatt kelt jegyzékében azt kérte, hogy a csehszlovák kormány által Magyarországgal szemben felvetett vitás kérdések összes vonatkozásait az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában állandó képviselettel bíró hatalmak, azaz Szovjetoroszország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország kiküldötteiből álló nemzetközi bizottság vizsgálja meg.

Tekintettel arra, hogy a szlovákiai magyarság helyzetében a jegyzék óta is jelentékeny rosszabbodás következett be, a magyar kormány megújítja a nemzetközi vizsgálóbizottság kiküldésére irányuló kérelmét.

Addig is azonban, amíg e bizottság kiküldése megtörténik, a magyar kormány, utalással a[z 1945. február 13-án tartott] krími értekezletnek a fasiszta uralom alól felszabadított Európáról szóló kiáltványában proklamált elvekre, tisztelettel kéri Szlovákia magyarlakta területeinek nemzetközi ellenőrzés alá való helyezését. Csak ebben az esetben lehet remény arra, hogy a szlovákiai magyar paraszt- és munkástömegek előrehaladást tehetnek az Atlanti Chartaban, valamint a san franciscoi alapokmányban körvonalazott és az egész emberiségnek boldogabb jövőt ígérő életviszonyok felé, és hogy megvalósulhat számukra a félelemtől és nyomortól mentes élet.

E területek igazgatásának nemzetközi ellenőrzés alá való helyezése már csak azért is sürgős volna, mert amióta a magyar kormány kijelentette, hogy a szlovákiai magyarság kérdésében a prágai kormánnyal informatív jellegű közvetlen tárgyalásokat hajlandó folytatni, azóta a szlovák sajtó soviniszta túlzásai és magyarellenes izgatásai nem ismerik a határt. Olyan légkör és viszonyok pedig, amelyek teljesen megszüntetik a szlovákiai magyarság vagyon-, jog- és életbiztonságát és megtagadják tőle a még itt-ott megmaradt legelemibb emberi jogokat, nem lehetnek alkalmasak nemzetközi tárgyalások eredményes lefolytatására.

Budapest, 1945. november 16.

MOL XIX-J-1-a-120/res.Be. (Magyar Országos Levéltár Az államigazgatás felsőbb szervei Külügyminisztérium Békeelőkészítő osztály 120/res/Be. számú ügyirat.