A közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901:XXI. törvénycikket az uralkodó szentesítette, majd augusztus 10-én...Tovább
A kubai rakétaválság
A világ egy nukleáris háború küszöbén
„A háborús félelem azonban főleg a nők között erős. Szentesen arról beszélnek, hogy 16-18 éves fiúkat behívják katonának, elviszik Szovjetunióba, ott kiképzik őket, és onnan viszik Kubába. A hatvani járásban elterjedt, hogy már sok fiatalt be is hívtak katonának. Elszórtan találkozni a munkafegyelem lazulásával. Csomós és Pusztaföldvár községekben a tsz-tagság mintegy fele nem dolgozott, mondván, háború lesz."
Rácz Pál külügyminisztériumi főosztályvezető feljegyzése a budapesti amerikai ügyvivő látogatásáról
1962. november 2.
IV. Területi Főosztály Szigorúan titkos!
Rácz Pál főosztályvezető Készült 8 példányban:
Péter [János] miniszter
Puja [Frigyes] miniszterhelyettes
Erdélyi [Károly] miniszterhelyettes
Gyémánt főosztályvezető
Zádor főosztályvezető
Szűcsné h[elyettes] főosztályvezető
Főosztály (2 pld)
Ma délután 15:00-kor kérésemre felkeresett Torbert amerikai ügyvivő. A protokoll osztály 14:45-perckor szólt az amerikai követségre, hogy kérem Torbert ma délután, bármikor, vagy holnap délelőtt 11:00 órakor keressen fel. Az amerikai követség azonnali válasza az volt, hogy Torbert 15:00-kor látogat meg (5 percet késett).
Előadtam a következőket:
A Külügyminisztériumot arról értesítették, hogy az amerikai követség Kennedy Kuba tengeri blokád alá való helyezését bejelentő beszédét terjeszti és küldi szét. Ezzel kapcsolatban két észrevételt kívánok tenni: 1) Nem értem, mi indítja az amerikai követséget arra, hogy Kennedynek ezt a harcias beszédét terjesszék, amikor a kubai válság tárgyalási szakaszába érkezett, a beszéd elhangzása után az érdekelt felek részéről igen jelentős lépések történtek és új helyzet állt elő. 2) Az amerikai követségnek ez a tevékenysége megsérti saját külügyminisztériuma által hozott intézkedést. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis 1955 szeptemberében közölte a washingtoni magyar követséggel, hogy megtiltja a követség mindenfajta tájékoztató tevékenységét. Feltételezem, hogy Torbert úr elismeri a kölcsönösség elvét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai követség viszont Budapesten végezhessen tájékoztató tevékenységet. Megállapítottam még, hogy elsősorban az első észrevételemnek kívánok hangsúlyt adni.
Torbert a fentiekre a következőket válaszolta: a követség különböző szervezetektől és személyektől közléseket kapott a Kennedy által bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban. Ebből a közlésekből megállapították, hogy azoknak küldői nem ismerik az ezzel kapcsolatos amerikai álláspontot és azokat az okokat, amelyek arra vezették az Egyesült Államokat, hogy az ismert intézkedéseket megtegyék. A követség Torbert kísérő levelével együtt - amelyet Torbert írt alá - ezen szervezeteknek és személyeknek megküldte Kennedy beszédét tájékoztatás céljából. Az ügyvivő hangsúlyozta, hogy jogukban állott reagálni ezekre a közlésekre, és ez a reagálás a követség normális levelezési keretében folyt, ezért ő ezt nem tekinti tájékoztató tevékenységnek.
Megállapítottam, hogy Magyarországon mindenki tájékozódva volt az amerikai lépésekről és arról is, hogy ezeket a lépéseket amerikai részről mivel indokolták. Erről a magyar sajtó írt. Éppen a közvélemény tájékozottsága eredményeképpen kapta az amerikai követség azokat a közléseket, amelyekről az ügyvivő említést tett. Megjegyeztem még, nem valószínű, hogy Torbert által adott tájékoztatás megváltoztatta volna a közlések küldőinek álláspontját a kérdésben. Kijelentettem, hogy nem fogadható el az a beállítás, mintha Kennedy beszédének megküldése a követség normális levelezési tevékenysége következtében történt volna. A szóban forgó közlések ugyanis nem igényeltek választ, másrészről levelezés keretében valamilyen konkrét ügyet, vagy kérdést szokásos elintézni. Erről pedig nincsen szó. Különösen azt hangsúlyoztam, hogy a kérdésben az Egyesült Államok hivatalos képviselői tárgyalásokat folytatnak, mégis az amerikai követség Budapesten a válság egy korábbi szakaszában fogalmazott, illetve a válságot előidéző beszédet terjeszt. Torbert erre megjegyezte, hogy ő a levelében kifejezte reményét arra nézve, hogy a kérdés békés úton rendeződik. Felajánlotta, hogy ezen levelének egy másolatát szívesen beküldi nekem. Erre nem reagáltam.
Vita alakult ki közöttünk abban a tekintetben, hogy a magyar közvélemény tájékozódva volt-e az amerikai lépés indokairól, vagy nem.
Amikor Torbert azt hangsúlyozta, hogy neki kötelessége tájékoztatást adni az amerikai hivatalos lépésekről, megkérdeztem, akkor miért nem terjeszti Kennedynek Hruscsov elvtárs üzenetére küldött válaszát. Erre Torbert nem reagált.
Miután a kérdést lezártuk, Torbert megkérdezte, hogy mi a véleményem az események alakulásáról. Azt válaszoltam, hogy a Szovjetunió józan lépései lehetővé teszik a válságból történő kijutást, de úgy látom, hogy az Egyesült Államok kevés hajlandóságot mutat arra, hogy a maga részéről megadja a szükséges garanciákat Kuba függetlenségének tiszteletben tartására, és belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni fog. Vicces formában megjegyeztem, hogy a blokád újra bevezetése akadályozza a hajók mozgását a tengeren, beleértve a hajók olyan irányú mozgását is, amely Hruscsov ígéretének a betartását, az általuk támadónak minősített fegyverek visszaszállítását realizálná. Hasonló formában azt válaszolta, ha ilyen problémák merülnek fel, szóljak neki, és ő intézkedik.
Budapest, 1962. november 2-án
Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Kuba (1945-64) 11/f 007247/5/1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. - Másodlat, gépelt, szignóval ellátott példány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 27.
1901
1944
A brit és amerikai légierő pusztító bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellen.Tovább
1944
A zugligeti Szép Ilona villamos kocsiszín melletti a Nagy Béla-féle cukrászdában a detektívekkel folytatott tűzpárbajban életét vesztette...Tovább
1949
Az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantás.Tovább
1955
A szovjet csapatok kivonulnak Ausztriából.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő