A kubai rakétaválság

A világ egy nukleáris háború küszöbén

„A háborús félelem azonban főleg a nők között erős. Szentesen arról beszélnek, hogy 16-18 éves fiúkat behívják katonának, elviszik Szovjetunióba, ott kiképzik őket, és onnan viszik Kubába. A hatvani járásban elterjedt, hogy már sok fiatalt be is hívtak katonának. Elszórtan találkozni a munkafegyelem lazulásával. Csomós és Pusztaföldvár községekben a tsz-tagság mintegy fele nem dolgozott, mondván, háború lesz."

5.

Rácz Pál külügyminisztériumi főosztályvezető feljegyzése a budapesti amerikai ügyvivő látogatásáról

1962. november 2.

 

IV. Területi Főosztály                                                           Szigorúan titkos!

Rácz Pál főosztályvezető                                                      Készült 8 példányban:

                                                                                              Péter [János] miniszter

                                                                                              Puja [Frigyes] miniszterhelyettes

                                                                                              Erdélyi [Károly] miniszterhelyettes

                                                                                              Gyémánt főosztályvezető

                                                                                              Zádor főosztályvezető

Szűcsné h[elyettes] főosztályvezető

Főosztály (2 pld)

 

Ma délután 15:00-kor kérésemre felkeresett Torbert amerikai ügyvivő. A protokoll osztály 14:45-perckor szólt az amerikai követségre, hogy kérem Torbert ma délután, bármikor, vagy holnap délelőtt 11:00 órakor keressen fel. Az amerikai követség azonnali válasza az volt, hogy Torbert 15:00-kor látogat meg (5 percet késett).

 

Előadtam a következőket:

A Külügyminisztériumot arról értesítették, hogy az amerikai követség Kennedy Kuba tengeri blokád alá való helyezését bejelentő beszédét terjeszti és küldi szét. Ezzel kapcsolatban két észrevételt kívánok tenni: 1) Nem értem, mi indítja az amerikai követséget arra, hogy Kennedynek ezt a harcias beszédét terjesszék, amikor a kubai válság tárgyalási szakaszába érkezett, a beszéd elhangzása után az érdekelt felek részéről igen jelentős lépések történtek és új helyzet állt elő. 2) Az amerikai követségnek ez a tevékenysége megsérti saját külügyminisztériuma által hozott intézkedést. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis 1955 szeptemberében közölte a washingtoni magyar követséggel, hogy megtiltja a követség mindenfajta tájékoztató tevékenységét. Feltételezem, hogy Torbert úr elismeri a kölcsönösség elvét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai követség viszont Budapesten végezhessen tájékoztató tevékenységet. Megállapítottam még, hogy elsősorban az első észrevételemnek kívánok hangsúlyt adni.

Torbert a fentiekre a következőket válaszolta: a követség különböző szervezetektől és személyektől közléseket kapott a Kennedy által bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban. Ebből a közlésekből megállapították, hogy azoknak küldői nem ismerik az ezzel kapcsolatos amerikai álláspontot és azokat az okokat, amelyek arra vezették az Egyesült Államokat, hogy az ismert intézkedéseket megtegyék. A követség Torbert kísérő levelével együtt - amelyet Torbert írt alá - ezen szervezeteknek és személyeknek megküldte Kennedy beszédét tájékoztatás céljából. Az ügyvivő hangsúlyozta, hogy jogukban állott reagálni ezekre a közlésekre, és ez a reagálás a követség normális levelezési keretében folyt, ezért ő ezt nem tekinti tájékoztató tevékenységnek.

Megállapítottam, hogy Magyarországon mindenki tájékozódva volt az amerikai lépésekről és arról is, hogy ezeket a lépéseket amerikai részről mivel indokolták. Erről a magyar sajtó írt. Éppen a közvélemény tájékozottsága eredményeképpen kapta az amerikai követség azokat a közléseket, amelyekről az ügyvivő említést tett. Megjegyeztem még, nem valószínű, hogy Torbert által adott tájékoztatás megváltoztatta volna a közlések küldőinek álláspontját a kérdésben. Kijelentettem, hogy nem fogadható el az a beállítás, mintha Kennedy beszédének megküldése a követség normális levelezési tevékenysége következtében történt volna. A szóban forgó közlések ugyanis nem igényeltek választ, másrészről levelezés keretében valamilyen konkrét ügyet, vagy kérdést szokásos elintézni. Erről pedig nincsen szó. Különösen azt hangsúlyoztam, hogy a kérdésben az Egyesült Államok hivatalos képviselői tárgyalásokat folytatnak, mégis az amerikai követség Budapesten a válság egy korábbi szakaszában fogalmazott, illetve a válságot előidéző beszédet terjeszt. Torbert erre megjegyezte, hogy ő a levelében kifejezte reményét arra nézve, hogy a kérdés békés úton rendeződik. Felajánlotta, hogy ezen levelének egy másolatát szívesen beküldi nekem. Erre nem reagáltam.

Vita alakult ki közöttünk abban a tekintetben, hogy a magyar közvélemény tájékozódva volt-e az amerikai lépés indokairól, vagy nem.

Amikor Torbert azt hangsúlyozta, hogy neki kötelessége tájékoztatást adni az amerikai hivatalos lépésekről, megkérdeztem, akkor miért nem terjeszti Kennedynek Hruscsov elvtárs üzenetére küldött válaszát. Erre Torbert nem reagált.

Miután a kérdést lezártuk, Torbert megkérdezte, hogy mi a véleményem az események alakulásáról. Azt válaszoltam, hogy a Szovjetunió józan lépései lehetővé teszik a válságból történő kijutást, de úgy látom, hogy az Egyesült Államok kevés hajlandóságot mutat arra, hogy a maga részéről megadja a szükséges garanciákat Kuba függetlenségének tiszteletben tartására, és belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni fog. Vicces formában megjegyeztem, hogy a blokád újra bevezetése akadályozza a hajók mozgását a tengeren, beleértve a hajók olyan irányú mozgását is, amely Hruscsov ígéretének a betartását, az általuk támadónak minősített fegyverek visszaszállítását realizálná. Hasonló formában azt válaszolta, ha ilyen problémák merülnek fel, szóljak neki, és ő intézkedik.

Budapest, 1962. november 2-án

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Kuba (1945-64) 11/f 007247/5/1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. - Másodlat, gépelt, szignóval ellátott példány.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő