A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása
A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.
Források
Feljegyzés a nemzeti vállalatok szervezéséről I.
1945. augusztus 24.
JOGÜGYI OSZTÁLY
Dr. H/M. Budapest, 1945. augusztus 24
Feljegyzés
Sebestyén János h. vezérigazgató úr részére,
A nemzeti vállalatok szervezéséről.
Eddigi elhatározás értelmében a nehézipari igazgatóság alá tartozó nemzeti vállalatok, korlátlan felelősségű nemzeti vállalatokként lennének megalakítandó.
Korlátlan felelősségű azonban a törvény értelmében csupán az a nemzeti vállalat lehet, melyben az állam tulajdoni érdekeltsége teljes és kizárólagos, tehát 100%-os. Ezzel szemben az eddigi adatok szerint néhány nagyvállalatban (pl. Ganz, Rimamurányi, Magyar Waggongyár) néhány százalék külföldi részvényérdekeltség is van. Ezeknek pontos aránya csak akkor állapítható meg, ha a külföldi részvényesek számára előírt kötelező bejelentési határidő letelt, és a bejelentések feldolgozásra kerültek. A külföldiek bejelentési határideje viszont csupán f. hó 31-én jár le. Tekintettel arra, hogy a bejelentést külföldön a magyar külképviseletei hatóságoknál is meg lehet tenni, az adatok beérkezése a
való feldolgozása legalább egy-két hónapot igénybe vesz. Ha kiderül, hogy külföldi bejelentés valóban történt, akkor korlátlan felelősségű a nemzeti vállalat csak akkor lehet, amennyiben a magyar állam a külföldi érdekeltséget megvásárolja. Az ezzel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások és lebonyolítás, szintén igénybe vesznek a lehető legminimálisabb számítás szerint is további egy-két hónapot. Ezek szerint korlátlan felelősséggel a szóban forgó nemzeti vállalatok legkorábban az év végére alakulhatnának meg.Minthogy azonban a kapott utasítások értelmében a nehézipari vállalatokat a legkésőbb október 1-ig illetve november 1-ig kell nemzeti vállalattá átalakítani, ennélfogva a fenti folyamatot nyilván nem lehet bevárni.
Szóba jöhet ezek után az a mód, hogy az eddigi elgondolás elvetésével a kizárólagos állami érdekeltség szempontjából, kétes nehézipari vállalatok korlátolt felelősségű nemzeti vállalatokként alakuljanak meg, és legfeljebb később, a külföldi érdekeltség megváltása után lennének korlátlan felelősségűekké átalakíthatók. Ámde a törvény értelmében a korlátolt felelősségű vállalat alapító levelében fel kell tüntetni egyrészről az állami, másrészről a nem állami (külföldi) vagyonbetét összegét. Ily módon tehát a korlátolt felelősségű nemzeti vállalat sem alakítható meg mindaddig, míg a külföldi részvényesek bejelentési határidejének elteltével a részvény-érdekeltségek számbavétele és feldolgozása meg nem történik. Ez a fentiek szerint legkorábban november hónapra várható. Így tehát az utasítás szerinti terminusok ezen a módon sem lennének betarthatók. Meg kell jegyezni, hogy a korlátolt felelősségű nemzeti vállalat megalakítása és működése az említett nehézségeken kívül, számos más jogi komplikációval is jár, és így ez a szervezési mód lehetőleg kerülendő lenne.
Mi tehát a megoldás? A megoldás a 8230/1948. Korm. sz. rendelet 9.§-án alapulhat. Ez a következőket mondja: „Az illetékes miniszter állami tulajdonban lévő vállalat vagyonának egy részét - a kormány határozata alapján - más állami tulajdonba lévő vállalatra vagy nemzeti vállalatra (korlátlan felelősségű nemzeti vállalatra) ruházhatja. - Az előbbi bekezdés szerint történő vagyonátruházás esetében a miniszter határozatban kijelöli a megosztásra kerülő vagyont és a kedvezményezett vállalatot (vállalatokat). Az átruházással kapcsolatos elszámolást, beleérve az átruházott vagyonnal kapcsolatos tartozások kiegyenlítését is, az érintett vállalatok között közigazgatási úton kell rendezni."
E rendelet alapján az illetékes miniszternek módjában van az állami érdekeltség szempontjából kétes nehézipari vállalatok vagyonának egy részét új, korlátlan felelősségű nemzeti vállalatokra átruházni. Pl. a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vagyonának egy részét (és éppen ózdi részét) át lehet ruházni a Rimamurány ózdi kohászati üzemeire, mint korlátlan felelősségű nemzeti vállalatra, másik részét, (és éppen borsodnádasdi részét) a Rimamurány Lemezgyárára, mint nvkf [kézzel javítva - a K. B.]-re, a Rimamurány vagyonának [kézzel javítva - K. B.] további részét (és éppen a salgótarjáni részét) a Rimamurány-Salgótarjáni Acélgyárra, mint nvkf [kézzel javítva - K. B.]-re és így tovább. Megmaradna azonban a régi Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. központi kerete, mint csupán holdingkeret, és ez az arány megállapítása után korlátolt felelősségű nemzeti vállalattá alakítható, mely azonban termelő tevékenységet egyáltalában nem végezne, hanem csupán a jogutód szerepét töltené be, és a külföldi részvényesek számára - mindaddig, míg a megváltási tárgyalások le nem folynak, - fedezetül szolgálna. Ugyanez a megoldás lenne követhető a Ganz és a Magyar Waggongyár esetében is. Ha azután az állam a külföldi érdekeltségeket megváltotta, akkor ezek a vállalati keretek - fennállásuk értelmét vesztve,- megszüntetendők lennének.
A fenti elgondolás biztosítja a probléma jogi megoldását, kérdés azonban, hogy politikai szempontból ez az út követhető-e. A külföldi részvényesek között ugyanis pl. a Ganz esetében csekély töredékkel szerepel a Szovjet-Unió, a Rimamurány és a Magyar Waggongyár esetében pedig a cseh állami bankok is, egyéb nyugati részvényesek mellett. A külföldi érdekeltségek összessége azonban az eddigi adatok szerint egy-egy vállalatnál nem tesz ki többet, mint legfeljebb 5%-ot.
Kétségtelen, hogy a fenti megoldás biztosítja a megmaradó kereten keresztül a külföldi részvényesek számára a vagyonállag megfelelő hányadára való igényt, minthogy azonban a holding-keret maga nem termelne, elesnének az osztalékra vonatkozó igényüktől. Ilyen körülmények között rá lennének kényszerítve érdekeltségük eladására, a magyar állam részére. Politikailag eldöntendő kérdés, vajjon nem okozna-e ez nemzetközi vitákat és nem lépnének-e fel az említett külföldi érdekeltségek kártérítési igényekkel?
Ezt a kérdést a megfelelő politikai fórumoknak kell eldönteniök.
Dr. Herczeg István
Jelzet: MNL OL XIX-F-32. 66. doboz 13. tétel. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Nehézipari Központ iratai.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő