Nagy földrengés Kecskeméten.Tovább
Gyenes György levelei a munkaszolgálatból
„Cigarettáért még lelki üdvösséget is lehet kapni. (Így ettünk kedden csirkét galuskával!)"
„Anyukám csak semmi letargia. Összeszorított fogakkal is, de tartsd magad egyenesen, most már ki muszáj bírni fizikailag és szellemileg egyaránt. Gondolj arra, hogy nekem éppúgy csak egy célom van, élni Érted. Rövid a hely, nem tudlak hosszú szavakkal vigasztalni, de így is kell érezned azt a vágyódást, tudni és érteni azt az összekötő kapcsot, ami Bennünket minden, de minden körülmények közt együtt tart és éltet."
A „munkaszolgálatba mentés" a nyilas hatalomátvételig működött. 1944. október 15. után a még Magyarországon lévő munkásszázadok és a fővárosban maradt mintegy 200 ezer zsidó helyzete nagyjából azonossá vált. A Honvédelmi Minisztérium október 26-ai bizalmas rendelete adott hírt arról a megállapodásról, mely szerint a magyar kormány hadifontosságú építési munkálatokhoz kölcsönképpen katonai kisegítő szolgálatot teljesítő legénységet bocsát a német hatóságok rendelkezésére. Hetven munkaszolgálatos egységet indítottak útnak a magyar katonai hatóságok, átadásuk november 2-án Mosonmagyaróváron kezdődött meg. November 6-ától kezdődően pedig a munkaszolgálatra alkalmasnak talált zsidókat Budapestről gyalogmenetben hajtották nyugat felé a bécsi országúton.
György utolsó levelének feladása utáni sorsára vonatkozó ismereteink homályba vésznek, semmi egyéb dokumentum, igazolás nem áll rendelkezésünkre. A következő biztos pont az adományozó közlése, mely szerint a fiatalembert nem hurcolták el a nyugati határhoz, hanem a fővárosban bujkálva érte őt a szovjet csapatok bevonulása. Analógiákra kell hagyatkoznunk, a század tagjaival készített interjúk, felvett jegyzőkönyvek alapján valószínűsíthetjük, mi történt vele.
A 107/303. század legénysége 1944. október 16-án Budapest felé indult, a Szálasi-féle hatalomátvétel hírére azonban jobbnak látták Füleken maradni. November 5-én nyílt parancsot kaptak, hogy az alakulatot az Albrecht-laktanyába kell irányítani. Dömösig gyalogoltak. A századon - melynek jövője nem sok biztatóval kecsegtetett - Mellinger parancsnok segített: svájci menlevelet szerzett számukra, majd feltette őket egy dunai uszályra, így érkeztek meg november első napjaiban Budapestre, ahol az Aréna úti laktanya fűtetlen helyiségeibe kerültek, mindenféle ellátás
. Szolgálati jeggyel el lehetett hagyni az épületet, többen éltek is ezzel a .Tehát György is azon személyek közé tartozott, aki valamilyen módon Budapestre
. Ebben az időszakban csillagos házakban bujkált, a családi emlékezet feljegyzett egy keresztény órásmestert, aki többször segített rajta élelemmel. Túlélési esélyei jobbnak bizonyultak az átlagnál. Szerencséje volt, mert nem kegyetlen parancsnok és kínzásokat kedvelő keretlegények kezei közé került. Húsz éves fiatalemberként valószínűleg megfelelő kondícióval rendelkezett, így sokkal jobban bírta szervezete a fizikai megterhelést és az éhezést. Pozitív hozzáállására, életszeretetére pedig mi sem nagyobb bizonyíték, mint szüleinek folytonos biztatása, kitartásra buzdítása.Gyenes György a háború után a szegedi egyetemen klasszika-filológia szakot végzett. 1949-től a
dolgozott zenei forgatóként, zenei szerkesztőként, rendezőként végül pedig művészeti főmunkatársként ment nyugdíjba 1991-ben. 2002-ben hunyt el.Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 08.
1911
1946
Az egység jegyében megalakult a Magyar Zsidók Országos Egyesülete.
A SZIT üzemi úttörőcsapatok szervezését kezdi meg.Tovább
1974
A KISZ KB jelzésére a KB Párt és Tömegszervezeti Osztálya előterjesztést készített Aczél György számára, hogy a „nyilvánosság legteljesebb...Tovább
1983
A Hazafias Népfront támogatásával megalakították a Népfőiskolások Baráti Körét. Ez a lépés is a demokratikus erők összefogását szolgálta,...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő