Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Horn, a „renitens" diplomata - 1962
„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."
A szovjet nagykövet beavatkozása
Már a korábbi szófiai szovjet nagykövet sem volt megelégedve a magyar és a szovjet követség kapcsolatával. Az különféle reprezentatív rendezvényeken való találkozókkal jórészt kimerült. A szovjetek jobbnak látták volna, ha a magyar és orosz munkatársak összejárnak és megvitatnak politikai kérdéseket, tájékoztatják egymás az innen-onnan szerzett
.Az új szovjet nagykövet (vagy Denyiszov) 1962. március 21-én magához invitálta lengyel, csehszlovák és magyar kollégáját, valamint a mongol ügyvivőt azzal, hogy tájékoztatót tart az SZKP KB legutóbbi üléséről különösen amiatt, hogy maga is tagja volt a testületnek, tehát első kézből való értesülésekkel tudta magára vonni a figyelmet. A tájékoztató után kikelt magából, és éles hangon tette szóvá, hogy egyes nagykövetségek diplomatái úgymond a nyugati követségek tagjainak uszályába kerültek, és olyan híreket terjesztenek, hogy katasztrofális a húshiány, bevezetik a jegyrendszert, leállítanak nagyberuházásokat, hogy őrült harc folyik Todor Zsivkov és Sztanko Todorov között a gazdaság átszervezése miatt. Gyenyiszov a lengyel és a magyar apparátust jelölte meg a hírek forrásaként, és erre a csehszlovák, sőt a lengyel kolléga is rálicitált. Cséby Lajos rögtön megkérdezte, kikről van szó? Gyenyiszov nem tudott válaszolni, de ígéretet tett a „híresztelők" megnevezésére.
Az újabb találkozóra 1962 nyarán került sor, most a KGST csúcs szolgáltatott alkalmat a „nagyhatalmú" szovjet diplomata jól értesültségének fitogtatására. Nem feledkezett meg korábbi ígéretéről. Boros Róbertet, a magyar nagykövetség második emberét nevezte meg, és hozzátette, hogy „mi nem avatkozunk be se a magyarok, se mások belügyeibe, hogy kit hova neveznek ki, de Boros nem idevaló, a bolgár valóságot torzítva látja, csak a nehézségeket firtatja". Szerinte hiba, hogy Boros ilyen rangban lehet jelen a követségen. A csehszlovák nagykövet a magyar követség feletti sötét felhőkről beszélt, a lengyel pedig úgy hárította el a felelősségét, hogy egyik beosztottja Boros befolyása alá került. Gyenyiszov ilyen, a többieket mintegy alárendeltségébe tartó fellépése egybevág Horn Gyula visszaemlékezésének azzal a megállapításával, amely a szovjet nagykövet különleges kiváltságait említi, például azt, hogy még a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsági üléseire is
.Cséby ezt követően felelősségre vonta munkatársait. Boros Róbert természetesen tagadta, hogy ilyen hírek származtak volna tőle, vagy a nagykövetség más
.Cséby nem kívánt az ügy felett napirendre térni. Hogy ebben nagykövettársaitól, különösen a szovjet nagykövettől való félelme vagy valóban meggyőződése motiválta, esetleg mindkettő, nem lehet pontosan
. A követségről 1962. július 2-én kelt minisztériumi értékelés a munkát jónak minősítette, amivel meg voltak elégedve, bár a részletkérdéseket illetően hiányosságokra, problémákra hívták fel a követ figyelmét. A gazdaságpolitikai munkáról egyenesen azt írták, hogy annak színvonala jelentősen emelkedett, ugyanakkor egyoldalúságok itt voltak leginkább tapasztalhatóak. Annyi bizonyos, hogy a felemás értékelés után júliusban rendcsinálásra szánta rá magát. Ürügyet a munkafegyelem megsértésében keresett és talált. Kifogásolta például, hogy egyesek munkaidőben saját kocsijukat mossák, javítják, sőt a követség gépkocsivezetőjét veszik igénybe, és többszöri tapintatos figyelmeztetését elengedték a fülük mellett. „Pl. június 27-én du. ½3-kor diplomata kocsitulajdonosok, elsősorban Boros és Horn elvtársak, nekivetkőzve az udvaron kocsijukkal foglalkoztak. Erélyes közbelépéssel szakítottam meg a munkafegyelemnek e kirívó lábbal " Egy úgynevezett belső rendelkezés másik pontja szerint Horn Gyula alkoholos állapotban a követség kocsijával ment haza, ami megrongálódott. Ezért Horn fegyelmit is kapott. Cséby foglalkozott továbbá a késésekkel, a rendezvények utáni rendetlenséggel, a portaszolgálat lazaságaival, a munkaidő alatti nyelvórákkal, fogyóeszközök nem rendeltetésszerű használatával.Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
1910
1916
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
1941
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
1941
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
1950
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő