A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege kivonul a Felvidékről; a Szlovák Tanácsköztársaság bukása.Tovább
Horn, a „renitens" diplomata - 1962
„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."
A szovjet nagykövet beavatkozása
Már a korábbi szófiai szovjet nagykövet sem volt megelégedve a magyar és a szovjet követség kapcsolatával. Az különféle reprezentatív rendezvényeken való találkozókkal jórészt kimerült. A szovjetek jobbnak látták volna, ha a magyar és orosz munkatársak összejárnak és megvitatnak politikai kérdéseket, tájékoztatják egymás az innen-onnan szerzett
.Az új szovjet nagykövet (vagy Denyiszov) 1962. március 21-én magához invitálta lengyel, csehszlovák és magyar kollégáját, valamint a mongol ügyvivőt azzal, hogy tájékoztatót tart az SZKP KB legutóbbi üléséről különösen amiatt, hogy maga is tagja volt a testületnek, tehát első kézből való értesülésekkel tudta magára vonni a figyelmet. A tájékoztató után kikelt magából, és éles hangon tette szóvá, hogy egyes nagykövetségek diplomatái úgymond a nyugati követségek tagjainak uszályába kerültek, és olyan híreket terjesztenek, hogy katasztrofális a húshiány, bevezetik a jegyrendszert, leállítanak nagyberuházásokat, hogy őrült harc folyik Todor Zsivkov és Sztanko Todorov között a gazdaság átszervezése miatt. Gyenyiszov a lengyel és a magyar apparátust jelölte meg a hírek forrásaként, és erre a csehszlovák, sőt a lengyel kolléga is rálicitált. Cséby Lajos rögtön megkérdezte, kikről van szó? Gyenyiszov nem tudott válaszolni, de ígéretet tett a „híresztelők" megnevezésére.
Az újabb találkozóra 1962 nyarán került sor, most a KGST csúcs szolgáltatott alkalmat a „nagyhatalmú" szovjet diplomata jól értesültségének fitogtatására. Nem feledkezett meg korábbi ígéretéről. Boros Róbertet, a magyar nagykövetség második emberét nevezte meg, és hozzátette, hogy „mi nem avatkozunk be se a magyarok, se mások belügyeibe, hogy kit hova neveznek ki, de Boros nem idevaló, a bolgár valóságot torzítva látja, csak a nehézségeket firtatja". Szerinte hiba, hogy Boros ilyen rangban lehet jelen a követségen. A csehszlovák nagykövet a magyar követség feletti sötét felhőkről beszélt, a lengyel pedig úgy hárította el a felelősségét, hogy egyik beosztottja Boros befolyása alá került. Gyenyiszov ilyen, a többieket mintegy alárendeltségébe tartó fellépése egybevág Horn Gyula visszaemlékezésének azzal a megállapításával, amely a szovjet nagykövet különleges kiváltságait említi, például azt, hogy még a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottsági üléseire is
.Cséby ezt követően felelősségre vonta munkatársait. Boros Róbert természetesen tagadta, hogy ilyen hírek származtak volna tőle, vagy a nagykövetség más
.Cséby nem kívánt az ügy felett napirendre térni. Hogy ebben nagykövettársaitól, különösen a szovjet nagykövettől való félelme vagy valóban meggyőződése motiválta, esetleg mindkettő, nem lehet pontosan
. A követségről 1962. július 2-én kelt minisztériumi értékelés a munkát jónak minősítette, amivel meg voltak elégedve, bár a részletkérdéseket illetően hiányosságokra, problémákra hívták fel a követ figyelmét. A gazdaságpolitikai munkáról egyenesen azt írták, hogy annak színvonala jelentősen emelkedett, ugyanakkor egyoldalúságok itt voltak leginkább tapasztalhatóak. Annyi bizonyos, hogy a felemás értékelés után júliusban rendcsinálásra szánta rá magát. Ürügyet a munkafegyelem megsértésében keresett és talált. Kifogásolta például, hogy egyesek munkaidőben saját kocsijukat mossák, javítják, sőt a követség gépkocsivezetőjét veszik igénybe, és többszöri tapintatos figyelmeztetését elengedték a fülük mellett. „Pl. június 27-én du. ½3-kor diplomata kocsitulajdonosok, elsősorban Boros és Horn elvtársak, nekivetkőzve az udvaron kocsijukkal foglalkoztak. Erélyes közbelépéssel szakítottam meg a munkafegyelemnek e kirívó lábbal " Egy úgynevezett belső rendelkezés másik pontja szerint Horn Gyula alkoholos állapotban a követség kocsijával ment haza, ami megrongálódott. Ezért Horn fegyelmit is kapott. Cséby foglalkozott továbbá a késésekkel, a rendezvények utáni rendetlenséggel, a portaszolgálat lazaságaival, a munkaidő alatti nyelvórákkal, fogyóeszközök nem rendeltetésszerű használatával.Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő