Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Horn, a „renitens" diplomata - 1962
„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."
Utójáték
Egy esztendő múlva itthon Horn nem kerülhette el az újabb beszámoltatást. 1963. augusztus 7-ei dátumú az a jelentés, amit Szerencsés János III. osztályú titkár készített. (A jelentés Erdélyi Károly miniszterhelyetteshez került.) A találkozást Jakus Jenő megbízott osztályvezetőnél értékelték, és a következőre jutottak: a jelentőmunka tárgya megfelelt, színvonala jónak ítélték, mennyisége elégséges. Horn esetében kívánatosnak nevezték, hogy többet foglalkozzon a kapcsolatok konkrét kérdéseivel, lehetőségeivel. Teljesült az Országos Tervhivatal igénye, hogy Bulgária külkapcsolatairól információkhoz jusson. Az ilyen irányú információszerzést folytatni kell, különösen érdekessé váltak a görög, és az amerikai kapcsolatok. Ugyanakkor hiányolható az önálló következtetések levonása. „Horn elvtárs kapcsolatait kielégítőnek és munkája elvégzéséhez mennyiségileg és minőségileg is megfelelőnek tartjuk."
Horn az értékeléssel egyetértett és diplomatikusan „jelentős segítségnek" ítélte, hogy munkájával foglalkoztak. Megítélése szerint a követség légköre ekkor jó volt, ezt tükrözte a jelentések szaporodó mennyisége.
Horn tehát nemcsak maradt, de párttitkári funkcióját is megtartotta. 1963. május 21-ai párttitkári jelentésének végén megnyugvással és persze önigazoló céllal írta, hogy „a kollektíva élete, hangulata rendbejött. Ami volt azon a bizonyos tagfelvételi taggyűlésen, azt barátilag megbeszéltük, és Cséby elvtárs elutazása óta senki sem foglalkozik a régi sok zavart és problémát okozó A vezetőség a legutóbbi két ülésen megállapodott abban, hogy minden múltbeli ismert problémát lezártnak tekint, nem engedi meg, hogy bárki is felelevenítse azokat, és a teljes figyelmet az előttünk álló feladatok megoldásának kell szentelni. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy új nagykövet "
A konfliktus generációs ellentét formájában jelentkezett, valójában azonban egy a szakmai alapon elvárható tárgyilagos, szépítések nélküli elemző, külpolitikai, külgazdasági kérdésekben kezdeményező, a kapcsolatokat illetően a tőkés országok felé nyitó, de minden oldal felé kapcsolatépítő diplomáciai praxis került konfliktusba egy hagyományos, a szovjetek felé szervilis, Nyugat felé bizalmatlan és elzárkózó, a hivatalos propagandát alapvetően elfogadó és azt visszatükröző, önállótlan és ennek következtében dilettáns magatartással. A Külügyminisztérium ellentmondásos helyzetbe keverte magát. Amíg a követség egységesen a realitások talaján állt, alapvetően elfogadta a józan jelentéseket, de amint konfliktus keletkezett a nagykövet és beosztottjai között, inkább a konzervatív magatartás mellett tette le voksát.
A magyar külszolgálat átalakulásának szimptomatikus esete volt a hatvanas évek renitens diplomatáinak ügye.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő