Magyar határőrizeti szervek jelentései a szlovákiai magyarok helyzetéről

a.  

A bánrévei határrendészeti kapitányság jelentései a gömöri részeken lakó magyarok deportálásáról
1946. december 12.

A Magyar Államrendőrség bánrévei határrendészeti kapitánysága

BIZALMAS!

Szám: 33/6-1946. Biz.                                                Tárgy: Magyarok deportálása a megszállt gömöri részeken
Rand. száma: 579.834/1946. IV-1. d. B. M.
Melléklet: 3 drb.

A Magyar Belügyminisztérium Határrendészeti Osztály Vezetőjének!

BUDAPEST

Jelentem, hogy a deportálási tevékenység Bánréve határközség közvetlen közelébe érkezett, s így nagyobb események kipattanása bármelyik pillanatban várhatók. Kapitányságom részére szigorú készültséget rendeltem el, s ugyancsak a helybeli 2/6. Honvéd határvadász század is készültségben van. Nagy baj azonban, hogy sem a határvadász század, sem hatóságom többszöri felterjesztés dacára határmegerősítés céljából erősítést nem kapott, s állig felfegyverkezett csehszlovák legális és illegális erőkkel kellene - általuk kiprovokált határincidens esetén - szembeszállni. Hatóságom részére puskánként 20 töltény áll csupán rendelkezésre, a tisztek nagyobb részének még pisztolya sincs. Két pisztoly van mindössze, de abba megfelelő számú - 7.65-ös - töltények hiányoznak. Karhatalmi segítség iránt a miskolci főkapitányságot is megkerestem, onnan sem nyertem idáig választ. Egyedül csak a putnoki és ózdi járási kapitányság gyér (s lőszerhiánnyal küzdő) segítségére támaszkodhatunk. Az Aggtelektől Domaházáig terjedő 70 kilométeres hosszú határsávon magyar részről kb. 380-400 ember állhat fel. Kérek ezért sürgős megerősítést, főleg anyagban (géppisztoly, puskatöltény, pisztoly, 7.65-ös pisztolytöltény).

A megszállt gömöri részeken Pálfalvi, Jánosi, Serka, Feled, Várgede és Sajószentkirály községeket körülzárták, s a lakosság deportálását megkezdték. Ugyanez az eset Rimaszécsnél is. Szórványosan újabb menekültek érkeztek. Legújabb hír szerint Csiz, Gortvakisfalud és Kerekgede községek egyidejű körülzárásával a deportálási tevékenységre ott is minden előkészület megtörtént. Az eszeveszett cseh deportálási téboly gátat nem ismer, nem számít előtte párt, vallás, érdem, vagy szimpátia. Jánosiból Bojtos Géza volt partizánvezért, ki 1944 telén zászlóalját az előretörő orosz csapatokhoz vitte át, is elvitték családjával. Pelsőcről 26, Rozsnyóról 88 magyar családot jegyzetek elő deportálásra. Pozsonyból azon hír érkezett, hogy a Gömörből deportáltak első transzportja odaérkezett, ott külön választották a férfiakat, külön a nőket és külön a gyermekeket, s így továbbították őket.
Említésre méltó hír az is, hogy az agyonhajszolt, üldözött, s vérig keserített magyarság helyenkint szabotázs cselekményeket hajt végre a deportálási módszerek eszközei ellen. Így Várgede és Gömörsid között két ízben meglazították a síneket az arra haladó üres teherszerelvények kisiklottak. Meg nem erősített hírek szerint a tajti csendőrlaktanyában ismeretlen egyén kézigránátot vágott be, több sebesülés történt.

Végül jelentem, hogy tegnap, folyó hó 11-én este 18 óra tájban váratlanul hatóságomhoz érkezett az Áttelepítési Kormánybiztosságtól Dr. Bója Lajos titkár, angol újságírókkal tájékozódva a helyzetről, több menekültet kihallgattak.

Bánréve, 1946. évi december hó 12-én.

                                                                                  A kapitányság vezetője:

                                                                       Dr. Pallagi Dénes r[endőr] f[ő]h[a]d[na]gy

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.787/1947, 8. doboz  

  ***

  1946. december 16.

A Magyar Államrendőrség bánrévei határrendészeti kapitánysága

BIZALMAS!

Szám: 33/6-1946. biz.                                         Tárgy: Magyarok deportálása a megszállt gömöri részeken.
Rendelet száma: 579.834/1946. IV-1. d.
Melléklet: 1 drb.

A Magyar Belügyminisztérium Határrendészeti Osztály Vezetőjének,

BUDAPEST

Jelentem, hogy az utolsó 48 órában a deportálási tevékenység újabb területekre terjed ki. A gömörmegyei Oldalfalva, Gömörfüge, Baraczva, Felsővály és Alsóvály községek kerültek sorra. Vett értesülések szerint Gömörfügéről 16, Barczáról 16, Felsővály és Alsóvály községekből 32-32. családot hurcoltak el. Úgy észlelhető, hogy lassan sor kerül Gömör megye valamennyi magyar községére. Külső segítség híján a cseh sovinizmus és imperializmus eléri egyik nagy célját: a határsáv magyartalanítását. E száraz, egyszerű jelentések mögött az egyéni emberi tragédiák sorozata bújik meg. kisemberek egzisztenciái, hosszú emberélet során keservesen megszerzett ingóságai prédálódnak el. Ezekről felvett jegyzőkönyveket külön 689/5-1946. szám alatt fogom a Belügyminisztérium Határrendészeti Osztályának felterjeszteni. Korompai Pál földmíves szemtanú elmondta többek között, hogy Jánosi községet 60 csendőr és 80 katona zárta körül, ő alig tudott a gyűrőből kiszökni. Messziről látta aztán, hogy a cseh csendőrök miként hajtották el lovait, tehenét, ökrét, miként rabolták ki magtárát, s miként ölték le hízóját, melyet gépkocsira dobtak.

Így kifosztva, tönkretéve s ráadásul elhurcolva, nem csoda, hogy sokan öngyilkosok lettek. Többek közt Fülöp nevű kövecsesi gazdálkodó így járva, öngyilkos lett egész családjával együtt. Feleden holtan tették ki őket a vagonból.
Az elhurcoltakat Feleden válogatják szét, és embertelen módon a családfőt, asszonyt s gyermeket külön veszik.

Átmenetileg az biztosítja az embereknek a deportálástól való menekülését, ha áttelepülési határozat van kezében. Ezeket egyelőre nem bántják.

A deportálási tevékenységben Tornalja vidékén Oravecz András járási főnök egyéni bosszútól fűtve vezető szerepet visz.

A helyzet továbbra is komoly.

Bánréve, 1946. évi december hó 16-án.

                                                                                  A kapitányság vezetője:

                                                                                  Dr. Pallagi Dénes rfhdgy.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 580.638/1947, 8. doboz

b. 

A sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitányság jelentése a szlovákiai magyarság deportálásáról
1947. január 25.

Magyar Államrendőrség sátoraljaújhelyi határrendészeti kapitánysága

6/biz.-1947. szám                                                       Tárgy: szlovákiai magyarok deportálása

Magyar Belügyminisztérium
IV.1/d. Alosztály,

Budapest
Vigadó utca 2. III.

Jelentem, hogy a kapitánysághoz tartozó határsáv túloldali részéről január 22. óta tömegesen érkeztek menekülők a határszéli magyar falvakba. A magyar oldalon lévő Zemplénagárd, Karos, Pácin, Kisrozvágy, Láca és Ricse községekbe az utóbbi két napon mintegy háromszáz menekült érkezett.

Előadásaikból megállapítottuk, hogy a túlodali határsávban a szlovákok Királyhelmec, Kisrozvággyal szemben fekvő Géres, Kistárkány és Nagytárkány, továbbá Örös és Borsi községekben azokat, akik reszlovakizálásra jelentkeztek, valamint azokat, akiknek birtokuk nem haladja meg az 5 kat. holdat, összegyűjtik, és ismeretlen helyre szállítják el. Az útbaindítás gyakorlatilag úgy történik, hogy egy teherautón két-három csendőr a kiszemelt család háza előtt megáll, egy hivatalos irat alapján felszólítja a lakókat, hogy azonnal szálljanak fel a gépkocsira. Az indulásig legfeljebb két perc áll rendelkezésre, úgyhogy az áttelepítendőnek annyi ideje sem marad, hogy az utazáshoz szükséges holmikat összeszedje.

Az íly módon összeszedetteket Tárkányba szállítják, ahol a vasúti kocsikba való berakodásig egy dohánybeváltó helyiségben tartózkodnak szigorú őrizet alatt

Ugyanakkor a községet is körülzárják, hogy senki se hagyhassa el lakóhelyét.

A magyar-csehszlovák határvonalon szlovák részről megerősített őrség áll, 50 m-enkénti felállítással 1 csendőr, 1 katona, 1 pénzügyőr és 1 partizán. Mint bizalmasan értesültünk, erre a megerősítésre azért volt szükség, mert a csendőrségben nem bíztak meg.

Az üggyel kapcsolatban felvilágosítást kértünk a csehszlovák áttelepítési bizottság sátoraljaújhelyi kiküldöttétől, aki kérésünkre elmondta, hogy jelenleg 500 család kerül a Szudétákba való kitelepítésre a már említett községekből.

A menekülők előadása szerint a közeljövőben kerül sor a kassai magyarság kitelepítésére, mivel - szlovák álláspont szerint - megélhetésük hiányos nyelvtudásuk és termelőeszközök hiánya miatt nincs biztosítva.

Január 24-én a miskolci határvadász zászlóalj utasítására a határt lezárta a honvédség, mivel a szlovák hatóságok betiltották a határon való átutazást. Ugyanakkor a kapitányság tudomására jutott, hogy az általunk kiállított alkalmi útilappal Szlovákiában tartózkodó két utast nem engedték vissza, ezek közül az egyiket, Kázmér Jánosnét, t[örzs]őrm[ester] feleségét már el is szállították Királyhelmecre.

A menekültek rendészeti és egyéb szempontokból való felülvizsgálására és ellátására a következő intézkedéseket léptettük életbe.

A helyi önkormányzati hatósággal érintkezésbe léptünk a menekültek szociális gondozásával kapcsolatban. Az említett magyar határmenti községek teljes mértékben felkészültek a menekültek befogadására és ellátására.

Mivel a 221.670/1946. IV. 12. B. M. sz. rendeletben előírt jelentkezésük a kapitányság székhelyén természetszerűleg nehézségekbe ütközik, a fent említett hat határszéli községbe hat szervet rendeltem ki adatfelvételre és igazolványok kiállítására. Ezek a szervek látják el átruházott hatáskörben a kapitányság rendészeti teendőit is, a panaszokat felveszik és a menekültek szűrését is végzik. A kapitánysággal, a községi elöljárósággal és a rendőrbiztosságokkal állandó összeköttetésben vannak.

Az összegyűjtött adatokat a kapitányság dolgozza fel, és esetenként terjesztjük fel.

Az említett szervek kirendelésében utólagosan kérem a hozzájárulást és részünkre a napidíj felszámítását engedélyezni.

Újabb eseményekről a jelentést esetenként, sürgős esetben táviratilag teszem meg.

Sátoraljaújhely, 1947. január 25-én.

Tamás Ferenc r. hdgy.
kapitányság vezetője helyett

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 281.770/1947, 8. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

c.

A karancskeszi honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovák deportálásokról
1947. január 29.

Magyar 9. honvéd határvadász-század
4. szám
„D".-1947.

Szlovák deportálásról
jelentés.

Magyar 3. honvéd határvadász zászlóalj „D" tisztjének

Karancskeszi, 1947. évi január hó 29-én                                                                 Salgótarján
Jelentem, hogy 1947. évi január hó 27-én Bussa, Rárósmulyad és Felsőzellő szlovákiai községeket szlovák partizánok, csendőrök és katonák körülzárták és a deportálást megkezdték.

Bussán 84 család, Rárósmulyadon 43 család kapta meg a deportálásról szóló hivatalos végzést. (Pridelovaci výmer). Felsőzellő községből kevés számú család került deportálásra. Számukat pontosan megállapítani nem tudtam.

A községek körülzárása következtében a deportálás elől csak nagyon kevesen tudtak Magyarországra menekülni. Nógrádszakál községbe Bussáról 12 személy, Rárósmulyadról 9 személy, Felsőzellőről pedig 1 személy tudott eddig átmenekülni. Mindhárom községbe a lakosság elszállítása még folyamatban van.

Megállapítottam, hogy a deportálások folyamán nem tartják be a szlovák kormány által kiadott 88/1945 számú elnöki dekrétumot (a dekrétum másolatát 1./ sz. alatt melléklem) elhurcolásra kerültek olyan anyák, akiknek 10 éven aluli gyermekük van.

Rárósmulyadról Jekkel Józsefné /szül. Vámos Irén/ 2 hónapos kisgyermekével, Péter Istvánné (szül. Vámos Piroska) hét éves és egy 8 hónapos gyermekével is az elhurcoltak között van. Jekkel Lászlóné egy 3 hónapos és egy 2 éves kis gyermekét a bizottsági orvossal megvizsgáltatta az elhurcolás előtt. A gyermekek betegek voltak. Ennek ellenére az orvos azt mondta, hogy takarja jó melegen be őket, elszállítható.

Az elhurcoltak között van Budai András 87 éves gazdálkodó is, valamint Schnaiker Endre községi kovács.

A fent említett rendeletben közölteket a felhozott bizonyítékok tanúsága szerint tehát nem tartják be.

A személyek elszállítása nyitott tehergépkocsikon történik. Azokat az ingóságokat, amelyeket a mellékelt útmutatás (2-es számú melléklet) szerint magával vihet, leponyvázott tehergépkocsikon viszik. A bevagonírozás Losonc vasútállomáson történik. Az onnan érkező hírek szerint ingóságaikat azonban innen már nem viszik velük tovább. A hátrahagyott ingóságokat az elszállításra nem kerülőknél kell hagyniuk, további intézkedésig.

Az elszállítások során a családokat különböző városokba jelölik ki, valamint a családtagokat is.

Vámos Mihály (házúr) rárósmulyadi fűszeres más városba lett szállítva, mint tüdőbeteg apja, leánygyermekét és feleségét szintén más városba szállították

Nagy Ferenc (Csaba), aki félszemére vak, más községbe került, mint nyomorék felesége és László fia, aki fél kezére béna, másik kezére pedig 60%-os háborús rokkant.

Birtokomban jutott Vámos Ilona kitelepítéséről szóló végzés (3. sz. melléklet), amelyen világosan kitűnik, hogy habár Alfréd nevű fia 1935-ben született, tehát 16 évnél fiatalabb, - mégis Kralowiczébe telepítették volna. Az elhurcolás elől azonban átmenekült Litkére.

A deportálásra került községekben a lakosság hangulata nagyon elkeseredett. Bussán a kitelepítő csendőrök ellen Palik József 27-én kb. 1/2 10 óra körül tettleg lépett fel. Dulakodás során két szlovák csendőrt agyonütött. A szlovák katonák a helyszínen agyonlőtték. 27-én éjjel a lövöldözések zaja többször áthallatszott Nógrádszakálba.

Felsőzellő községben Bella Gábor, aki a községben a legmódosabb gazda volt és szintén deportálásra került, elhurcolása előtt házát felgyújtotta. Szlovák katonák megbilincselve külön szállították el ismeretlen helyre.

1947. évi január hó 28-án Rárósmulyad községet körülzáró szlovák katonák közül 2, egy az elhurcolás elől elmenekült egyén üldözése közben az Ipolyon keresztül átjött Magyarországra. A határvonal mellett húzódó országúton tartózkodó magyar polgári személyeket a náluk lévő géppisztolyokkal akarták onnan távozásra kényszeríteni. Az azonnal a helyszínre érkező magyar katonák megérkezésének láttára visszahúzódtak az Ipolyon túlra. Megállapítottam, hogy a 2 szlovák katona ittas állapotban volt.

A fent említett három község elhurcolt lakosságát Tőrincs községen keresztül szállítják Losoncra. Tőrincs lakossága, látva az eseményeket, tömegesen özönlik át a határon. Ingóságaikat hozzák magukkal. A szerzett hírek, a látott események olyan hatással vannak a tőrincsi magyar lakosságra, hogy átözönlésüknek megakadályozására rábírni őket nem lehet. Olyan kijelentéseket tettek, hogy akadályoztatásuk esetén a szlovák határőrizeti szerveknek fegyveresen állnak ellen. László Pál átjövetelekor egy orosz mintájú puskát, benne 6 db töltényt adott át a 9/4 h[atár]v[adász] őrs parancsnokának. Valamennyi menekülő baltával és csákányokkal van felfegyverezve. Az átmenekülők számát nagy számuk miatt pillanatnyilag pontosan megállapítani nem lehet. A Tőrincsen szolgálatot teljesítő szlovák fináncok a vagyonmentést nem akadályozzák meg, sőt elősegítik. Így vált lehetővé, hogy a menekülők állatokat, kocsikat és mezőgazdasági gépeket is magukkal hoznak.

A 9. hv. sz[ázad]d p[arancsno]k. f. hó 28-án a kérdéses területen szemlét tartott. Jelentését csatoltan melléklem.

Jehocek Károly

szd. nyom[ozó] t[iszt[h[elye]tt[e]s

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-101. folyószám, 4. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

A dokumentumban említett mellékletek nincsenek az ügyirat mellett.

d.

A salgótarjáni honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai deportálásokról
1947. február 1.

M. 6. hv. zászlóalj parancsnokság                                                                           D. tiszt
9. szám
D.-1947.

Szlovákiai deportálásokat
jelent

Honvéd Határőr Parancsnokságnak
(1. b. osztálynak)

Salgótarján, 1947. február hó 1-én                                                              Budapest

Január hó 27-től 31-ig megtartott szemlém alkalmával szerzett túloldali és a deportálásokkal kapcsolatos értesüléseim az alábbiakban jelentem:

            7. hv. század sávjában:

Bánréve és Sajópüspöki között az országúton közlekedők egy hiányos öltözetben lévő nőt találtak, akit idegösszeroppanással előbb a közeli bányakórházba, majd Budapestre szállítottak. Későbbiekben elmondotta, hogy a deportálás elől és minden ingóságát visszahagyva, csak az utolsó pillanatban tudott elmenekülni.

Jéne községből majdnem az egész falu áttelepült. A menekülteket az ózdi járási főszolgabírói hivatalhoz irányították, ahol elszállásolásukról gondoskodtak. Jénéből az áttelepülést megelőzően csak december 10-én és Karácsony másnapján volt részleges deportálás. A jénei finánc parancsnokot azért, mert a magyarok átmenekülését elősegítette, a hírek szerint elmozdították állásából. A deportálást végző bizottság több tagja, valamint a bizottsághoz tartozó szlovákok zsidó vallású; így a menekültek egy részének hangulata zsidóellenes.

Harmac, Rimaszécs, Csizfürdő és Feled községekben a deportálások megtörténtek. A falvak körülzárását a csendőrség és a katonaság végzi. A kitelepítendők kiválasztását pedig a faluban lévő repülő-bizottság végzi, mely orvosi felülvizsgálat alapján történik. A környező falvak deportáltjainak vagonírozása és autóba rakása Feleden történik. Az elszállítandók a legminimálisabb élelmet vihetik magukkal. Eddig főként a nincsteleneket vitték el, de legutóbb már mindazokat a módosabb gazdákat, - melyek fehér cédulával rendelkeztek -, is elszállították. Kiknek az előbbi rendelkezés értelmében Magyarországra kellett volna települniük. A Magyarországra történő legális telepítés után ugyanis Szlovákiának az ott maradt ingatlanokért és földbirtokokért téríteni kellene, vagy kompenzációs alapon beszámítás alá esne; de jelen esetben a fehér cédulával rendelkező, módosabb magyar gazdák deportálása után földbirtokuk a szlovák állam tulajdonába megy át.

Jéne község egész lakossága február 11.-ére népbíróság elé lett idézve. A megidézettek között szerepelnek olyanok is, akik már két évvel ezelőtt meghaltak, vagy már évek óta nem laknak szlovák területen. Ilyen idézést Jénében csak 5 család nem kapott. Jénéből menekültek cigányok is. Látva azonban azt, hogy megélhetésükért itt is dolgozni kell, visszaszöktek. A visszaszökött cigányokat a szlovákok megverték.

Harmacon 8 családot azért, mert nem akartak elmenni, nagyon megvertek a csendőrök és betegen, részben eszméletlen állapotban rakták őket gépkocsira.

Lénártfalváról 240 szekérrel jöttek át menekültek, s bár szlovák fináncokkal találkoztak, azok nem akadályozták meg az átkelést. Az átmenekültek előadása szerint 2-300 cseh koronáért a szlovák fináncok tovább engedték őket.

Január 27-én Tornaaljáról 180 kijelölt családból 60 családot deportáltak.

Rimaszécsen december 10-én - az első kitelepítés alkalmával - 60 család közül 14-et szállítottak szudéta területre. Rimaszécsen 28-an, vagy 29-en várják az ismételt deportálást. A rimaszécsi fináncparancsnok Sabek törzsőrmester. A felesége magyar származású és ő maga is szimpatizál a magyarokkal. Helyettese Riska szemlész. Mindkettőjükről az átmenekült magyarok elismeréssel szólnak. A rimaszécsi finánc őrs legdurvább beosztottja Adam finánc. Ugyanitt a csendőrparancsnok egy magyar ajkú, volt csendőr törzsőrmester, aki a legmesszebbmenőkig a szorult helyzetben lévő magyarok segítségére van.

Rimaszécsen január 29-ére várták az áttelepítést, amikor az összes korcsmákat bezárták.

Szécsen a deportálandó magyarok besúgója Forgony Béla susai lakos. A szlovákoknál kiváltságokat élvez, és a besúgásait a maga javára gyümölcsözteti.

A Darnya-i fináncok megengedik, hogy az átmenekülők minden ingóságukat magukkal hozhassák. Az ottani fináncparancsnok, pl. az egyik átmenekülőt utasította, hogy átjövetele után Hangonyban Domonkos szds. századparancsnoknál jelentkezzen. Az itteni fináncparancsnok engedélyt adott a faluban élő magyaroknak az átmenekülésre. 28-án délután Détér és Serke felöl több tehergépkocsi jelent meg, melyek valószínűleg a deportálást szándékozták végrehajtani. A Darnya-i fináncok a tehergépkocsik megjelenésekor az átmenekülést leállították, és a tehergépkocsik rövid idő után történt távozásukkor kijelentették, hogyha az átmenekülés ismét lehetséges lesz, a menekülőknek azt be fogják jelenteni.

Darnyán az a hír járja, hogy 28-án, 29-én kezdődik az áttelepítés. Az egész község nem nagy, csupán tanya jellegű. Az ottani fináncparancsnok megengedte, hogy 28-án 5 óráig a menekülni szándékozók ingóságaikat Magyarországra szállíthassák.

Egy Darnya-i gazda kijelentette, hogy inkább Magyarországon lesz kanász, mintsem a szlovákok cselédje legyen.

Détér, Simonyi és Serke január 29-én szlovák katonákkal már körül volt fogva. Ugyanez nap történt Gesztete kiürítése is. Gesztete kiürítése olyan gyorsan történt, hogy onnan menekültek csak szórványosan tudtak átjönni a határon.

Gesztete községből 86 családot vittek el. 4 családot hagytak vissza, akik dohánytermelési igazolvánnyal rendelkeztek. A szlovák katonaság megszállta a községet, és erőszakkal vitték el a magyarokat. Élelmezésükre 10 élő libát vihettek magukkal és libánként 15 kg szemes takarmányt. 5 tagú családig 1 q burgonyát, 5 családon felül annak dupláját vihették el. A községekhez tartozó tanyákon eddig már letelepedett szlovákok a deportált magyarok visszahagyott ingóságát, állatjaikat széthordják.

A szlovák fináncokat a Magyarországról átjáró csempészek a következőkről tájékoztatják:

A szlovákok a kitelepítéseket és a deportálásokat hagyják abba, mert magyar területen partizánokat toboroznak és rövidesen várható, hogy az így toborzott partizánok betörnek Szlovákiába. A szlovák finánc közlése szerint ezért erősítették meg a határt katonasággal. Továbbá kijelentette: Ha mi magyarok bementünk volna Szlovákiába, veszteséget okozhattunk volna nekik, de eredményt mégse érhettünk volna el.

Túloldalról származó hírek szerint Füleken a magyarság csoportokba tömörült, és állítólag segítségére akartak lenni Dálnoki Veress Lajos összeesküvésének.

            8. hv. század sávjában:

Péterfaláról átmenekült ismeretlen nevű módos gazda jelentkezett a 8/1 hv. őrs parancsnokánál. Tudomása volt arról, hogy Szilváskő-pusztán (Magyarország) 11 család önként jelentkezett a Szlovákiába való kitelepülésre. Előadja továbbá, hogy bár 120 hold földje maradt odaát. Megy Szilváskőre, és az ott kitelepülésre váró szlovák családokat levetkőzteti és kikíséri a határra. Ott megadja nekik a Szlovákiában hagyott otthonának címét, és átteszi őket a határon. A visszahagyott otthonukat pedig Szilváskő-pusztán a maga részére foglalja le. Ugyancsak a 8/1 hv. őrsön Farkas Viktor (Magyar[ország]) dobfenéki gazda előadta, hogy míg ő és családja otthonuktól távol voltak, a szlovákok minden terményüket és ingóságukat elhurcolták. Az otthon tartózkodó Zoltán nevű fiát pedig azért, mert pisztolyt találtak nála, ismeretlen helyre hurcolták; Dobfenéken csak egy pár magyar családot hagytak vissza, akik elfogadható orvosi bizonyítvánnyal rendelkeztek. Azonban azokat az öreg családokat, akik munkabíró fiatalokkal rendelkeztek, ugyancsak elhurcolták.

Péterfalán 8 nincstelen család lakott. Egész évi eltartásukról a módos Köböl család vállalt kezességet, és a kezesség fejében 70 000 cseh koronát ajánlottak fel. A szlovákok ezt nem fogadták el, és mind a 8 családot deportálták.

Péterfalát 16 csendőr szállta meg azzal, hogy mindaddig ottmaradnak, míg a deportáló bizottság a kijelöléseket végre nem hajtja. A csendőrség viszont a rájuk bízott feladatot nem hajtják végre. A péterfaliak ugyanis az ingóságaikat nyugodtan szállíthatják át a határon, személyileg azonban az utolsó pillanatig ott maradnak. Tanultak a Dobfenéken történtekből.

Jellemző a szlovákokra, hogy a gazda nélkül maradt otthonokból főleg az élelmet viszik magukkal és állítólag az ottani közellátásnak szolgáltatják be.

Az átmenekülők elhelyezéséről közigazgatási vonalon Zabarban és a határmenti magyar falvakban intézkedés történt. Tudomásom szerint a községi jegyzőknek össze kellett írni az átmenekülteket, lakhely és foglalkozás szerint és a Belügyminiszterhez jelenteniök kell.

Ceredi hv. őrs nyomozójának jelentése alapján:

Medveshidegkúton az áttelepülők jelentése szerint a faluban már csak 10-15 család maradt. Ezek részben azok közül adódnak, akik szlovákoknak írták magukat.

Medveshidegkútról áttelepültek ingóságainak áthozatalánál a 8/2 őrs határvadászai segédkeznek. Tekintettel arra, hogy Cered község a hidegkutiak rokonságából áll, a cerediek egy emberként állnak a határvadászokkal együtt a menekülők segítségére. A szlovák határőröket nappal nem lehet látni Medveshidegkúton. Medveshidegkútról eddig csak a már régebben kijelölt magyarokat deportálnak. Előbb az a hír járta, hogy csak az 50 holdon felüli gazdákat deportálják. Az eddigi deportálások során azonban a szlovákok a nincstelen gazdákat is elszállították, így ma már a nincstelenség sem biztosíték.

Az eddigi kitelepítések tapasztalataiból a következőket jelentem:

A kijelölt falvakat szlovák katonaság, csendőrség veszi körül. A községben pedig 4-5 főből álló bizottság jelöli ki a deportálandókat, akiket a bizottsághoz tartozó orvos felületesen megvizsgál.

Medveshidegkútról Ceredre átmenekülő magyarokat a község lakossága pártfogásba veszi. A menekülteket a községben lakó rokonsága szállásolja el, míg jószágaikat e célra megnyitott 2 községi istállóban helyezik el.

Általánosságban tapasztalható, hogy az áttelepültek jószágai minőségben jóval az itthoniak felett állnak.

Tekintettel arra, hogy a menekültek legtöbbjének a földje magyar oldalon van, kijelentették, hogy addig, amíg odaát szlovákok lesznek, nem mennek át. Cereden eddig még minden menekültnek sikerült lakást biztosítani. Általában hajléktalan menekült az egész határsávban csak elvétve jelentkezik, így a rendőrség beavatkozása legtöbb esetben szükségtelen. Cereden az elszállásolás céljaira igénybe vehető még a községi iskola és a községháza üres termei.

Vecseklőbe nem régen helyeztek egy cseh bírót, aki kijelentette, hogy egy magyar sem fog Vecseklőn maradni. Azzal dicsekszik, hogy egyedül ő fog a községben maradni. Erre többen, köztük Víg Barnabás vecseklői menekült kijelentette, hogy: „Te is addig maradsz Vecseklőn, amíg én és bányász társaim Rónáról vissza nem szökünk Vecseklőre."

Tajtiban lakó és Róna-bányán dolgozó bányászok felterjesztést intéztek a szlovák belügyminiszterhez Pozsonyba és kérték áttelepítésüket Magyarországra. Válasz eddig nem érkezett.

A Tajti-i fináncok kijelentették a Róna-bányán dolgozó bányászoknak, hogy addig nem engedik át munkahelyükre, míg a Rónán elkészített és a Gortva völgyébe szánt finánc őrbódét át nem viszik. A jelentés alapján a 8/3 őrs az elkészített őrbódét lefoglalta, és ugyancsak a Gortva völgyében, de magyar részről felállította.

Vecseklőről a hírek szerint január hó 31-én kezdődött meg a deportálás. Ezt megelőzően az átmenekülni szándékozók Róna-bányán, Róna faluban és Zagyván lakás után néztek.

            9. századnál:

a 9/5 őrs viszonylatban Busán az ottani magyarok a deportálásnak nem akartak eleget tenni, és a szlovák karhatalmat megtámadták. A szlovák katonaság az ellenállókkal szemben géppisztolyokat használtak. Az eddigi értesülés szerint az összetűzésnek 5 magyar halottja és 20 sebesültje van.

Törincset és Busát január 29.-én hajnali 3 órakor a deportálandó magyarok felgyújtották. A gyújtogatás során 2 polgári egyén és 1 szlovák rendőr életüket vesztették.

A 9. hv. század nyomozójának a század viszonylatában a deportálásokkal kapcsolatos értesüléseit, ill. jelentését a z[ászlóa]lj pk. úr január hó 31.-én a Határőr Parancsnokságnak személyesen jelentette.

A határőr Parancsnokság telefonon adott azon parancsát, hogy az átmeneküléseket minden körülmények között - ha kell, a kiképző század bevetésével is -, meg kell akadályozni; a gyakorlatban végrehajtani nem lehet. Sem a felvilágosítás, sem a rábeszélés a menekülőket tervükben megakadályozni nem tudja, fegyvert pedig a határvadász sorsüldözött honfitársára nem fog.

4 drb. Melléklet

Szabó alhdgy.
D tiszt

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.001/eln., 6. doboz - A mellékletek nincsenek az ügyirat mellett.

e.

A miskolci honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság szlovákiai helyzetjelentése 1947. február 3.

Magyar 2. honv. hv. zlj. parancsnokság.                                                     D. tiszt

51. szám.
P. 1947.

Szlovákia helyzet jelentés
felterjesztése.  

Magyar honvéd határőrség parancsnokság
(I. b. osztály)

Miskolc, 1947. évi február hó 3-án.                                                             Budapest

Jelentem, hogy a 2. honv. hv. zlj. határsávjával átellenes oldalon a szlovák hatósági közegek az egész magyarlakta területen erőszakos elhurcolásokat hajtanak végre.

A hozzám beérkezett jelentések szerint az összes magyarlakta községekből már nemcsak egy ízben hajtottak végre erőszakos elhurcolásokat, hanem ezt megismételve mindaddig csinálják, míg csak találnak egy magyar embert.

Óriási átszivárgások vannak a határon az egész zlj. területén. Tömegesen hozzák a még el nem hurcolt egyének kevés ingóságaikat. Ezen vagyonmentési munkálatot a szlovák katonaság és csendőrség nagyban kihasználja oly értelemben, hogy a menekülők kevés ingóságait nagy összegekért engedik át a határon. Az átmenekülők kihallgatásakor egyöntetűen vallják, hogy egy 40-50 kg csomagért a szlovák csendőrök és fináncok valamint katonaság 1000-3000 cseh koronát is elkérnek.

A magyar rádió, valamint több újság közölte, hogy Bánrévénél Szlovákiából ezres tömegek menekülnek át a határon. Igaz, hogy az átmenekültek száma nagy, azonban úgy az újságcikk, mint a rádió bemondása nem fedi a valóságot, mert az eddig beérkezett jelentések szerint az átmenekültek száma kb. 200-250 fő. Ez a szám természetesen a legutóbbi menekülésekkel kapcsolatos.

Tudomásom szerint a bánrévi rendőrkapitányság 1945. évi május hó 1-től 820-830 drb igazolványt adott ki menekültek számára.

Értesültem arról is, hogy az utóbbi időben a szlovákok, illetve cseh hatóságok már nem csak magyar családokat hurcolnak el, hanem oly szlovák egyéneket is, akik az 1938-as visszacsatolás után nem menekültek el cseh-szlovák területre. Pl. erre a velkenyei volt szlovák finánc parancsnok helyettes családja.

[olvashatatlan aláírás]
Fhdgy
zlj. D. tiszt

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-378. folyószám, 5. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

f.

A Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányságának jelentése a csehszlovákiai deportálásokról

1947. február 4.

A Magyar Államrendőrség vidéki főkapitánysága

Szám: 30. 023/19.-1947. eln.                                                  Tárgy: Csehszlovák deportálások

Belügyminiszter Úr!

Jelentem, hogy a Zemplén vármegyei körzeti szemlélő f. hó 3-án a következő jelentést tette:

„Jelentem, hogy a mai napon hivatalbeli helyiségemben megjelent Berta Lajos, aki 1900. X. 8-án Tiszacsegelyen született, írógépműszerész, királyhelmeci lakos, és a deportálásokkal kapcsolatban jegyzőkönyvbe foglalva - melyet irattáramban helyeztem el - a következő adatokat szolgáltatta:

Nevezett január hó 28-án jött át Királyhelmecről. Előadása szerint 1944 ősze óta lakik Királyhelmecen, megelőzően Csapon lakott. Királyhelmecre, mint a Kommunista Párt járási titkára került, és e tisztséget 1946. májusáig viselte, amikoris a szlovákok e tisztség viselésétől megfosztották, miután magyar nemzetiségű sem pártban, sem közhivatalban vezető tisztviselői tisztséget nem viselhet.

Berta Lajos 1920 óta a Csehszlovák Kommunista Pártnak a tagja, párttitkári megbízatása az orosz katonai parancsnokság rendelkezésén alapult s ennek ellenére tisztségétől a szlovákok megfosztották.

Csehszlovákiában a magyar nemzetiség nem azonos értékű állampolgár. A magyar nemzetiségűektől az iparjogosítványokat visszavonták. A magyar nemzetiségű ingatlan tulajdonosok ingatlanaikkal nem rendelkezhetnek, ezt sem el nem adhatják, sem meg nem terhelhetik.

A kitelepítéseket a múlt év nyarán Királyhelmecre kiszállt kitelepítési bizottság készítette elő. A kitelepítési bizottság a helyi hatóságoktól független szerv volt, annak tagjai Pozsonyból, vagy Kassáról jöttek. A bizottság a magyar nemzetiségűeket kataszterbe vette függetlenül attól, hogy a régi csehszlovák állampolgárságuk megvolt-e, vagy sem. A kataszteri adatgyűjtés a személyi adatokon kívül a vagyonjogi kérdésekre is részletesen kiterjed. A kitelepítési bizottságnak kb. 10 tagja van, akik jelenleg is Királyhelmecen tartózkodnak. A bizottság működése az egész királyhelmeci járásra kiterjed. Nevezett értesülése szerint a kitelepítési bizottságnak az a feladata, hogy 1947. március végéig az ottani magyar lakosságnak a kitelepítését végrehajtsa. A kitelepítést 3 turnusban akarják végrehajtani, a végrehajtás 1. turnusa most van folyamatban. Az 1. turnussal a kb. 3000 főnyi magyarság 60%-át akarják kitelepíteni. A kitelepítés részleteiről pontos felvilágosításokat adni nem tudott, mert előzetes letartóztatásának elrendelése miatt bujkálnia kellett.

Nevezett előadása szerint a Bély, Bacska és Battyán községek magyar lakosságának ellenállásáról hallott, haláleset értesülése szerint mindkét részről előfordult, az ellenállás részleteiről azonban nem tudott felvilágosítást adni.

Jelentem, hogy az elmenekültek túlnyomó része az ide 40-30 km-re fekvő községekbe jött át, az értesüléseimet leellenőrizni nem tudtam a hófúvások következtében beállott vasúti korlátozások miatt.

Legújabb értesülésem szerint Kisdobra és Perbenyik községek lakosai részéről a gazdasági mentés folyik magyar területre, annak ellenére, hogy a határ megerősítése miatt a magyar területre való átmenekülés lehetősége erősen lecsökkent."

Budapest, 1947. február 4.

                                                                                  A VI. d. főkap[itányság] vezetője:
                                                                                          /Dr. Komáromy László/
                                                                                             rendőrőrnagy

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-532. folyószám, 282.730/1947, 8. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

g.

A mosonmagyaróvári határvadász zászlóalj parancsnokság jelentése a szlovákiai kitelepítésekről
1947. február 8.

Magyar 6. honvéd határvadász zászlóalj parancsnokság
81 szám.
Kt-1947

Szlovákiai kitelepítésekről jelent.

Magyar Honvéd Határőr Parancsnokságnak

Mosonmagyaróvár, 1947. évi február hó 8-án                                                        Budapest

Jelentem, hogy Szlovákiából a legutóbb kitelepítés elől átmenekült magyarok kikérdezésük során beszámoltak arról, hogy őket menekülés közben különösebb bántódás nem érte. Az a nézetük, hogy a szlovákok alkalmat és módot nyújtanak nekik az átmenekülésre. Ez abból is következtethető, hogy legutóbb 15 vagy 20 szánkóból álló csoportot, mikor nyilvánvaló volt, hogy azok a Duna jegén akartak átmenekülni, a szlovák határőrök még csak nem is igazoltatták.

A jelenlegi menekültek ingóságaik nagy részét magukkal tudták hozni és különösebb bántódás egyiket sem érte.

Jelentem továbbá, hogy 1947. február hó 6-án a szlovák katonaság ismételten körülvette Somorja és Gutor községeket és a további kitelepítéseket megkezdte. Értesülés szerint most az iparosokat és az eddig erdőben bujkálókat akarják elhurcolni.

            Különösebb kegyetlenkedésekről eddig nem érkezett jelentés.

                                                                                              Óvári őr[na]gy

Elintézve 11. 419/eln.
1/b-1947. sz. alatt
1947. II. 25.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-402. folyószám, 11.178/eln.; 6. doboz - A forrás fotómásolatát mellékeljük.

h.

A bánrévei határrendészeti kapitányság február havi helyzetjelentése
1947. február 24

A Magyar Államrendőrség     
bánrévei határrendészeti kapitánysága

Bizalmas!

Szám: 12/1947. biz.
Tárgy: Határszéli helyzetjelentés felterjesztése a bánrévei határrendészeti kapitányságtól 1947. évi február hóra vonatkozólag

Rendelet száma: 574.812/1946. IV-12. B. M.
Mellékelt: 1 drb.

A MAGYAR BELÜGYMINISZTÉRIUM HATÁRRENDÉSZETI OSZTÁLY VEZETŐJE!

BUDAPEST

A február havi határszéli helyzetjelentést az alábbiakban terjesztem fel:

A Gömör megyei deportálásról Belügyminiszter Úrnak állandóan jelentést tettem. Ma már az a helyzet, hogy a Csehszlovákiához került gömöri részek 75-80%-a a deportálási tevékenység áldozatává vált. Nem akasztotta meg a népellenes akciót a közbejött béke aláírása sem. Az említett területről (1. mellékelt térkép)[1] a lakosság kb. 40%-át vitték fel, más 15-20%-a pedig földönfutóvá válva bujdosásba indult, vagy átszökött Magyarországra. A menekültek segélyezése a közigazgatási szervek hathatós támogatásával történik, két ízben amerikai UNRRA bizottság járt kinn a helyzet megismerése céljából. A tömeges átmenekülés nagy feladatot rótt a határrendészeti szervekre, melyek nem csak a megszűrés, jelentkezés felvétel nagytömegű munkáját kellett végeznie, hanem fel kellett mutatnia a határsávbeli járások területén letelepült, de hatóságomnál nem jelentkezett menekülteket is. E tényről a Belügyminiszter Úrnak külön-külön, állandóan jelentést teszek. A deportálási tevékenység jelenleg a rozsnyói körzetben folyik s fenyegeti a nagyrőcei (jolsvai) járást is. A szomszédos salgótarjáni és hidasnémeti határrendészeti kapitányságokkal állandó érintkezésben állok. Előbbi, a Nógrád megyei részek kiürítését közölte hatóságommal, utóbbi pedig értesített arról, miszerint Abaújtorna megye elszakított részein ezideig ily akció nem indult meg.

A bánrévei magyar határzóna lakossága - bár lelkileg elő volt készülve rá, (különösen az ózdi munkásság) - mégis nagy felháborodással, tiltakozással, elkeseredéssel fogadta a második trianoni, illetve párizsi békekötés hírét. Itt, ahol ez az igazságtalan határ ismét a kettényírt földek elevenébe vág, érzékenyebbek is az emberek ezen problémák iránt, mit egyébként a népellenes deportálások ténye határozott gyűlöletté fokoz a szomszédállam iránt.

A Gömör megyei magyar etnikum sorsa - tekintve, hogy a békeokmány nem alkalmaz kisebbségvédelmi intézkedéseket s a nagyhatalmak közbelépése elmaradt - megpecsételtnek látszik.

Végül jelentem azoknak a hírhedt egyéneknek a névsorát, kik a túloldali magyarság életét jelen időben sanyargatás, besúgás, vagy egyéb, cselekmény folytán különösképpen megkeserítik:

1./ Medve Imre NB. politikai osztály vezető, Rozsnyó
2./ Papik Fülöp járási főnök                            Nagyrőcs
3./ Kristofik nevű 60 éves tímár                       Jolsva
4./ Polomszky János községi bíró                    Jolsva
5./ Fábry Ferenc 37 éves kereskedő               Jolsva
6./ Gregor István 50 éves földműves                Mikolcsány
7./ Lesták nevű munkás 50 éves                      Mikolcsány
8./ Benkó nevű 50 éves földműves                   Mikolcsány
9./ Kruspir László 60 éves tanító                     Süvete
10./ Bene Jankó Ferenc tanácstag                   Licze
11./ Szögedi János 40 éves földmíves  Licze
12./ Miklós Béla, Servák 58 éves                    Licz
13./ ifj. Miklós Béla, Servák 28 éves               Licze
14./ Székely István, Pápaszemes 50 éves, bányász: Licze
15./ Janik Vince 46 éves községi bíró  Licze
16./ Havran István 42 éves útkaparó               Licze
17./ Krajnyák János községi bíró                     Licze
18./ Kovács Lajos segédjegyző                       Licze

Jelentésemet 1 drb. Melléklettel felterjesztem.

Bánréve, 1947. évi február hó 24-én

A kapitányság vezetője:

Dr. Pallagi Dénes rfhdgy.

Jelzet: MOL XIX-B-10-1947-IV/12-551. folyószám, 8. doboz