Pesthidegkút lovai és a szovjet Vörös Hadsereg

„Az orosz megszállást megelőzően (kettő) 2 drb lovam volt [...]. Az orosz katonaság mind a kettő lovamat elvette és elvitte. Községházán annak idején azt a felvilágosítást kaptam, hogy menjek el a lómészároshoz, és ott válasszak magamnak lovat - ha egyáltalán van olyan, amelyet érdemes gyógyítani. Kettő heti utánjárás után a Bő[h]le András mészárosnál találtam ezt a lovat. Éppen le akarták vágni. Kértem az ott lévőket [...] adják nekem ezt a lovat. Bő[h]le mészárosnál jelen lévő segédek örömmel adták oda, s a következőket mondották, vigye csak ezt a gennyes gamot."

 

Források

 1. Szállításra kirendelt lovak és szekerek elkobzása 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.

  a.  

Jegyzőkönyv

Felvétetett Pesthidegkút községben 1945. április hó 11-én Papp Menyhért pesthidegkúti (Kisfaludy u. 15.) lakossal az orosz sebesültek elszállítása után hazatértében jogtalanul elkobzott lovainak tárgyában. Jelen vannak alulírottak.

Nevezett előadja, hogy f. hó 2-án a község őt többedmagával orosz sebesültek elszállítása végett Budakeszire rendelte. A sebesülteket Komáromba szállították, és onnan Mosonmagyaróvárra küldték az oroszok őket, ahonnan f. hó 8-án visszairányították Pesthidegkútra. Útközben Herczogh János tulajdonát képező lovat Piszkén, a sajátját pedig Sárisápon a magyar rendőrség elkobozta. Kéri az ügy kivizsgálását és a jogtalanul elkobzott lovaknak visszaszerzését.

 

Egyéb előadnivalója nincs. A jegyzőkönyv felolvasás után helybenhagyólag aláíratott

.

Felvette: [olvashatatlan] István                     Kmf.               Pap Menyhért panaszos

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 61/1945. sz. i.

 

b.

Jegyzőkönyv 

Felvétetett Pesthidegkút községben 1945. április hó 11-én Bauer Mihály pesthidegkúti lakossal (Gazda u. 14.) Komáromból való visszatérésekor lovainak elvétele tárgyában. Jelen vannak alulírottak.

Nevezett előadja, hogy f. évi április hó 2-án a község orosz sebesültek szállítása végett Budakeszire rendelte ki többedmagával. A sebesülteket Komáromba szállították. Onnan Hegyeshalomba rendelte őket az orosz parancsnokság. F. hó 8-án éjfél felé, munkájuk végeztével útnak indították őket Pesthidegkútra. Útközben egy komáromi rendőr feltartóztatta kocsijukat, bevezette a városházára, ahol a Magyar Kommunista Párt Müllner István pesthidegkúti (Gazda u. 24.), Bő[h]le András pesthidegkúti (Zsellér u. 5.) és saját kétfogatú kocsiját lovaikkal együtt elkobozta. Amikor tiltakoztak ez ellen, őket csirkefogó nyilasoknak és volksbundistáknak minősítették, sőt becsukással fenyegették. Kéri az ügy kivizsgálását és a jogtalanul elkobzott lovak visszaszerzését. Millnernek [!] két lovát teljesen felszerelve és kocsiját, Bő[h]lének 1 lovát felszerelve, és az ő két lovát felszerelve, valamint kocsiját tulajdonították el. Egyéb előadnivalója nincs.

A jegyzőkönyvet felolvasás után helybenhagyólag aláírtuk.

Felvette: [olvashatatlan] István         Kmf.               Bauer Mihály panaszos

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 62/1945. sz. i.

 

c.

  Jegyzőkönyv 

Felvétetett Pesthidegkút községben 1945. április hó 11-én Scherer József pesthidegkúti (gr. Klebelsberg Kuno út 270.) lakossal Magyaróvárról való visszatérésekor a kocsijába fogott lovaknak elkobzása tárgyában. Jelen vannak alulírottak.

Nevezett előadja, hogy folyó hó 2-án a rendőrség őt többedmagával orosz sebesültek szállítása végett Budakeszire rendelte. A sebesülteket Mosonóvárra [!] szállították, ahonnan folyó hó 8-án visszairányították Pesthidegkútra. Útközben Durst Sebő pesthidegkúti (Templom u.) lakos tulajdonát képező lovat és a sajátját Bánhidán a magyar rendőrség igazoló okmányok hiányában elkobozta. Kéri az ügy kivizsgálását és a lovaknak visszaszerzését.

Egyéb előadnivalója nincs, a jegyzőkönyv felolvasás után helybenhagyólag aláíratott.

Felvette: [olvashatatlan] István         Kmf.               Scherer József

gépelte: Murár Éva

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 63/1945. sz. i.

d.  

Községi Nemzeti Bizottság Pesthidegkút

Községi Nemzeti Bizottság

Budakeszi

A Pesthidegkúti Nemzeti Bizottság értesíti, hogy a fenti számú átiratára a lovakat és kocsikat idejében rendelkezésre bocsátotta. A t. Cím rendelkezése folytán az orosz katonai parancsnokság rendelkezésére bocsátott fogatok közül Papp Menyhért, Pesthidegkút, Kisfaludy u. 15. sz. alatti lakos lovát Sárisápon, a kocsijába befogott Herczog János pesthidegkúti lakos lovát Piszkén a magyar rendőrség elkobozta. Bauer Mihály Pesthidegkút, Gazda u. 14. sz. alatti lakos kétfogatú kocsiját, valamint Bőhle András és Müll[n]er István pesthidegkúti lakosoknak 1-1 lovát és kocsiját teljesen felszerelve a komáromi Magyar Kommunista Párt elkobozta.

Amikor ők ez ellen tiltakoztak, csirkefogó nyilasoknak és volksbundistáknak minősítették őket. Továbbá S[ch]erer József Pesthidegkút Klebelsberg u. 170. sz. alatti lakos lovát, valamint Durst Sebő Pesthidegkút, Templom utcai lakos lovát Bánhidán a magyar rendőrség elkobozta. Miután a fogatokat t. Cím átiratára bocsátottuk rendelkezésére, felkérjük, szíveskedjék intézkedni a jogtalanul eltulajdonított lovak és kocsik kiszolgáltatása ügyében. Szíves intézkedésüket várjuk és maradunk elvtársi üdvözlettel,

Pesthidegkút, 1945. április hó 18-án                                                            Berán [Antal] elnök

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 102/1945. sz. i.

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők