Pesthidegkút lovai és a szovjet Vörös Hadsereg

„Az orosz megszállást megelőzően (kettő) 2 drb lovam volt [...]. Az orosz katonaság mind a kettő lovamat elvette és elvitte. Községházán annak idején azt a felvilágosítást kaptam, hogy menjek el a lómészároshoz, és ott válasszak magamnak lovat - ha egyáltalán van olyan, amelyet érdemes gyógyítani. Kettő heti utánjárás után a Bő[h]le András mészárosnál találtam ezt a lovat. Éppen le akarták vágni. Kértem az ott lévőket [...] adják nekem ezt a lovat. Bő[h]le mészárosnál jelen lévő segédek örömmel adták oda, s a következőket mondották, vigye csak ezt a gennyes gamot."

  


 

 

 

 

 

 

4.

4. Helyi lakosok lóigénylései

  

a.

  

Nemzeti Bizottság                                                                                        Pesthidegkút

 

Azon kéréssel fordulok a Nemzeti Bizottság elé, hogy részemre kocsit, lovat juttatni szíveskedjék.

 

Indokolás: a község 63 km útburkolatú, ellátása jármű nélkül lehetetlen.

 

Pesthidegkút, 1945. május 11-én.

 

Maradok tisztelettel:                                                  Dr. Murin László közs[égi] orvos

 

[Az irat hátoldalán: A kérés nem teljesíthető.]

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 299/1945/2. sz. i.

b.

  

Stach Józsefné fuvaros kérvénye lovának visszaszerzése érdekében

  

Pesthidegkút Község Közellátási Osztálya!

 

Alulírott özv. Stach Józsefné Pesthidegkút Zsellér utca 7. szám alatti lakos az alábbi kérelemmel fordulok a „Közellátási Osztályhoz".

Az orosz megszállást megelőzően (kettő) 2 drb lovam volt, melyek szabályszerű járlattal fedezve voltak. Az orosz katonaság mind a kettő lovamat elvette és elvitte. Községházán annak idején azt a felvilágosítást kaptam, hogy menjek el a lómészároshoz, és ott válasszak magamnak lovat - ha egyáltalán van olyan, amelyet érdemes gyógyítani. Kettő heti utánjárás után a Bő[h]le András mészárosnál találtam ezt a lovat. Éppen le akarták vágni. Kértem az ott lévőket tekintettel, hogy az én lovaimat elvitték - adják nekem ezt a lovat. Bő[h]le mészárosnál jelen lévő segédek örömmel adták oda, s a következőket mondották, vigye csak ezt a gennyes gamot [hámot] legalább megszabadulunk ettől a sovány gennyes lótól.

A ló elhozatal f. évi január hó végén volt. Minden pénzem a lóra áldoztam. Gyógykezeltettem, etettem, csak hogy legyen belőle valami. A lovat sikerült is meggyógyítanom. A községházán kértem és kaptam is rá szabályszerű járlatot. Mind a mai napig a község által kijelölt földeket szántottam és a közellátás részére fuvaroztam. Tehát a köznek dolgoztam. Magánfuvarozást nem végeztem.

Ma, vagyis május hó 15-én megjelent lakásomon Joon János solymári lakos két solymári rendőr kíséretében és a következőket mondották: menjek azonnal velük a pesthidegkúti rendőrséghez ló megbeszélési ügyben. A helybeli rendőrparancsnokhoz. A rendőrparancsnok úr mindjárt azt mondotta, hogy a lovat adjam oda. Én kértem, hogy legyen szíves a Joon által hozott és az általam átnyújtott járlatokat legyen szíves a lovat összehasonlítani [!]. Parancsnok úr azt mondotta, hogy Ő ehhez nem ért. Ellenben minden kivizsgálás nélkül kötelezett a lónak Joonnak való átadására, a járlatot pedig a solymári rendőröknek adta át.

Ezt az intézkedést úgy sértőnek, mint a helybeli közellátás részéről helytelennek találom. Tekintettel, hogy én fuvaros voltam a békében és most is kizárólag ez biztosította volna megélhetésemet, ennél fogva azon kérelemmel fordulok a közellátási osztályhoz, hogy részemre a lovat visszaítéltetni kegyeskedjenek.

 

Pesthidegkút, 1945. május hó 15-én.                                    Hofbauer Zoltán

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 544/1945. sz. i.

    

c.

  

Községi Elöljáróság.

Alulírott Hotz Antal pesthidegkúti, Gazda u. 13. sz. lakos, azzal a kéréssel fordulok az elöljárósághoz, hogy részemre 1 drb. lovat kiutalni szíveskedjék, mivel a saját tulajdonomat képező 2 drb. lovamat az oroszok elvitték.

Kérelmemre megemlítem, hogy 5 tagú családom létfenntartását biztosítani nem tudom, birtokomat képező 9 kat. hold földet megművelni képtelen vagyok. Kérésem kedvező elintézését ismételten kérve vagyok kész híve:

 

Pesthidegkút, 1945. május 24.                                                          Hotz Antal

[Az irat hátoldalán: Nem áll módunkban. 1945. június 5.]

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 264/1945. sz. i.

d.

  

Községi Elöljáróság.

Alulírott Noob András pesthidegkúti lakos (Ady Endre u. 175. sz.) lakos, azzal a kéréssel fordulok az elöljárósághoz, hogy részemre 1 drb. lovat kiutalni szíveskedjék, mivel a saját tulajdonomat képező 2 drb. lovamat az oroszok elvitték.

Kérelmemre megemlítem, hogy Pesthidegkúton a hentes és mészáros ipart ténylegesen gyakorolom, továbbá saját tulajdonomat képező 18 kat. hold földem van, s azt igaerő hiányában megművelni képtelen vagyok.

Kérésem kedvező elintézését ismételten kérve vagyok tisztelettel

 

Pesthidegkút, 1945. május 25.                                              Noob András

 

[Az irat hátoldalán: Nem áll módunkban.]

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 291/1945. sz. i.

  

  

e.

  

Tekintetes Nemzeti Bizottság                                               Pesthidegkút, 1945. május 28.

Pesthidegkút

 

Alulírott tisztelettel kérem, mivel Pesthidegkúton közérdekű vállalattal bírok a községi betegszállításokkal, valamint a községi tűzoltó szerelvények vontatását is végzem, szíveskedjenek részemre egy lovat kiutalni, hogy a vállalt közérdekű kötelezettségeimnek eleget tudjak tenni.

 

Kérésem mielőbbi szíves elintézését kérve, vagyok              hazafias tisztelettel

 

Kretz György temetkezési vállalkozó, Pesthidegkút

 

[Az irat hátoldalán: Nem áll módunkban.]

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 282/1945. sz. i.

 

f.

  

Nemzeti Bizottság Pesthidegkút

Alulírott azon kéréssel fordulok a t. Nemzeti Bizottsághoz, hogy részemre, illetőleg részünkre egy pár lovat és kocsit kiutalni szíveskedjenek.

Kérésemet azzal támogatom, hogy Pesthidegkút községnek vagyok kútmestere. Szakmámat a mai nehéz fuvarozási lehetőségek mellett képtelen vagyok folytatni. A háború nehéz gazdasági évei alatt a községben lévő kutak nagy része többé-kevésbé és a község nyilvános kútjai is javarészében elhanyagoltattak, és így javításra szorulnak. Foglalkozásom népi egészségügyet szolgál, melyet különösen járványok idején kell fokozatos gonddal folytatni.

Hogy kötelességemnek eleget tudjak tenni, ahhoz az szükséges, hogy cement áru és sóder álljon rendelkezésemre.

Mivel arra a közeljövőben számítani nem lehet, hogy olcsó fuvar álljon a kisiparosok rendelkezésére, így közérdekű munkámat egyáltalán nem, vagy a horribilis fuvar árak mellett csal olyan árak mellett tudnám elvégezni, melyet a község lakossága nem tudna megfizetni.

Szociális szempontokat is szabad legyen figyelembe ajánlanom, ugyanis fiam, aki nekem segítőtársam, fiatal házasember, aki jövőjét most alapítja meg. Közismert baloldali iparos család nyerne a kérés teljesítése esetén megerősödést az új magyar népi demokratikus életben.

 

Pesthidegkút, 1945. június 2.                                                           Tisztelettel

 

Kozák József                        Kozák Lajos 

[Az irat hátoldalán: Nem kaphat. 1945. június 11.]

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 334/1945. sz. i.

  

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők