Pesthidegkút lovai és a szovjet Vörös Hadsereg

„Az orosz megszállást megelőzően (kettő) 2 drb lovam volt [...]. Az orosz katonaság mind a kettő lovamat elvette és elvitte. Községházán annak idején azt a felvilágosítást kaptam, hogy menjek el a lómészároshoz, és ott válasszak magamnak lovat - ha egyáltalán van olyan, amelyet érdemes gyógyítani. Kettő heti utánjárás után a Bő[h]le András mészárosnál találtam ezt a lovat. Éppen le akarták vágni. Kértem az ott lévőket [...] adják nekem ezt a lovat. Bő[h]le mészárosnál jelen lévő segédek örömmel adták oda, s a következőket mondották, vigye csak ezt a gennyes gamot."

 

 

 

 

 

 

 

5.

5. A pesthidegkúti közellátási hivatal lovai

  

a.

  

Községi Nemzeti Bizottság Pesthidegkút

Rendőrparancsnokságnak, Pesthidegkút

A Nemzeti Bizottság folyó hó 17-én tartott ülésén elhatározta, hogy Gebhart Mátyás pesthidegkúti (Újsor u.) lakos ideiglenes tulajdonában levő lovat elkobozza. Felhívom a Rendőrparancsnokságot, hogy a Nemzeti Bizottság fenti határozatát azonnal hajtsa végre és az elkobzott lovat kocsival-szerszámmal együtt bocsássa a Közellátási Hivatal részére.

A Nemzeti Bizottság így határozott, mert megállapítást nyert, hogy nevezett a lovat embertelenül kínozza és így nemzeti vagyont rongált.

Pesthidegkút, 1945. május 16-án.                                                                Berán Antal

Nemzeti Bizottság elnöke

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 268/1945. sz. i.

   

b.  

Közélelmezési hivatal Pesthidegkút

Községi Nemzeti Bizottságnak. Helyben.

Hivatkozásra 383/1945. számú átiratára, tisztelettel közlöm, hogy [az] abban foglaltaknak, hetenként 3-szor 1 lovas kocsi kocsissal együtt bocsájtsak a postahivatal részére, nem tehetek eleget, mivel közellátási hivatalnak 5 lova van, melyhez sem kocsi, sem szerszám nem áll rendelkezésre. A lovak kezelésével Csiczvarek Sándor pesthidegkúti lakost bíztam meg ideiglenesen, ki öt lónak a gondozását egyedül nem tudja ellátni. Tekintettel arra, hogy a községtől semmiféle támogatást nem kaptunk, vagyis kocsi vétel[re], kocsi javítás[ra], szerszámjavítás[ra] stb. nem kaptunk engedélyt, így kérem a t. Nemzeti Bizottságot, hogy tekintettel a nagy munkalehetőségekre, mink teljesen meg vagyunk bénítva. Kérünk sürgős intézkedést, hogy a község egy kocsist, kocsijavítást, szerszámokat és a lovaknak élelmet a községi földekről biztosítani szíveskedjék. [!]

Pesthidegkút 1945. június 13.                                   tisztelettel

 

Erdőszegi

közellátás vezetőjegyz[ő]

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 428/1945. sz. i.

    

c.  

T. Nemzeti Bizottság Pesthidegkút.

A Nemzeti Bizottság jóindulatából közellátási hivatalunk már 5 lóval rendelkezik. Az 5 ló közül már egyet eddig ki kellett cserélni, mivel három hónapig, az állatorvos véleménye szerint hasznavehetetlen, most még egy van, amely szintén nem húz, hanem inkább táncol és rúg és fél szemére vak, fazonja gebe benyomását kelti. Ezért a lóért vidéken szóbeli csere ajánlatot kaptunk, hogy egy kb. 4 mázsás fiatal bikát vagy pedig egy tehenet adnának érte. Amennyiben bikára a községnek szüksége van, úgy kérem a csereüzlethez hozzájárulásukat.

Pesthidegkút, 1945. június 21-én                                          Deák Ferenc   közell. hiv. vez.

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 529/1945. sz. i.

 

d.

  

Községi Nemzeti Bizottság Pesthidegkút

T. Rendőrségnek,                   Helyben.

A Nemzeti Bizottság utasítja a Rendőrséget, hogy a Közellátási Hivatalnak 2 lovát, mely t. Cím használatában van, haladéktalanul adja át tulajdonosának, a Közellátási Hivatalnak a kocsival együtt.

 

Pesthidegkút, 1945. augusztus 2-án                                                             Berán [Antal]

Nemzeti Bizottság elnöke

 

BFL V. 708. c. Pesthidegkút nagyközség iratai. Ált. közig. i. 700/1945. sz. i.

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők