Múzeumok és forradalom

A múzeumi intézmények a forradalmi események és a harcok középpontjába kerültek. A múzeumok épületei méretüknél fogva is, és azáltal, hogy többségükben a városok, illetve a főváros centrumában vagy forgalmasabb részein épültek alkalmasak voltak a fegyveres védelemre. A dokumentumválogatás magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből azokat a részleteket gyűjtötte csokorba, amelyek a forradalom alatti eseményekkel, a múzeumokat ért károkkal foglalkoznak.

Jegyzőkönyv a jászberényi Jász Múzeumban történt október-novemberi eseményekről

Jegyzőkönyv,

mely felvétetett a Jászberényi Jász-Múzeum irodahelységében [!], 1957. február 4-én. Jelen vannak: Korek József, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának m[egbízott] vezetője, Budai Gyula miniszt[ériumi] előadó és Erdész Sándor múzeumvezető.

Korek Józsefnek arra a kérdésére, hogy mondja el az október 23-át követő eseményekben való részvételét, Erdész Sándor szó szerint a következőket mondja:

„November [!] 28-án vagy 29-én délben rádiófelhívás hangzott el a Kossuth adóban arra vonatkozóan, hogy a budapesti ifjúsághoz hasonlóan a vidéki ifjúság is alakítsa meg a Forradalmi Ifjúsági Szövetséget. E felhívás alapján Jászberényben megalakult november [!] 30-án este a Jászberényi Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Az Ifjúsági Szövetség november 1-én a Lehel-szálló nagytermében nagygyűlést tartott, ahol engem a vezetőségbe választottak be. Ez a szövetség a DISZ helyébe lépett volna. Ekkor a Dózsa laktanya forradalmi katonatanácsa katonai vezetőt adott az ifjúsághoz. A Szövetségnél mindössze 2 db puska és géppisztoly volt, amivel a honvédtiszt (főhadnagy) az oktatást megkezdte. Tudomásom szerint a honvédség és a Jászberényi Forradalmi Tanács a Járásbíróságra november 3-án délután vitt fegyvereket, de lőszer nélkül. Az ifjúság tagjai nem voltak felfegyverezve. Még november 1-én a nemzetőrség parancsnoka 60 fiatalt kért a nemzetőrséghez. Ezeket a fiatalokat rendfenntartó szolgálatuk idejére a nemzetőrség látta el fegyverrel. November 4-én reggel, mikor meghallottam a Nagy Imre-féle rádiófelhívást, bejöttem a múzeumba, hogy a múzeum értékesebb tárgyait biztonságba helyezzem. Előző este telefondrótot húztak a könyvtár és a múzeum iroda között a honvédség tagjai. November 4-én reggel szerelték volna be a telefont. Mivel a készülék rossz volt, visszavitték. Így telefon összeköttetés nem volt. Ezt honvédtiszt-helyettesek végezték parancsnokaik utasítására. 4-én délelőtt az értéktárgyak biztonságba helyezésével voltam elfoglalva. Délelőtt folyamán honvédtisztek irányításával fegyvereket hoztak a tanácsháza udvarára. A fegyverek egy részét a múzeum udvarán tisztították meg. A körülmények között [!] ez ellen akkor nem tiltakozhattam. 11 órakor - a fegyverkiosztást irányító főhadnagy szerint - Varga honvédőrnagy arra adott parancsot, hogy a fegyvereket le kell adni, mivel megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány. A főhadnagy vezetésével ekkor a Forradalmi Ifjúsághoz tartozó fiatalok a fegyvereiket a Járásbíróság épületébe vitték, és ott leadták. 4-én délben megszűnt a jászberényi ifjúsági szövetség, a fiatalokat haza küldtük. Az itt lévő üres ládákból 3-4-et felvittem a múzeum padlására, mivel deszkaanyagra a múzeumnak polcépítés céljára szüksége volna. A múzeumi tárgyak elásása után 4-én 12 órakor hazamentem azzal a tudattal, hogy az ifjúsági szövetséghez tartozó fiataloknál sem fegyver, sem lőszer nincs kinn, mint ahogy ez valójában is volt. Mint előbb említettem, a nemzetőrök közül [többen] tagjai voltak az ifjúsági szövetségnek, és a nemzetőröket ekkor nem fegyverezték le. A harc idején feleségemmel a Fazekas u[tca] 21. sz[ám] alatti szomszédos házban tartózkodtam. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ellenforradalmi törekvéseink nem voltak, s a szövetséget a nemzeti kormány támogatására akartuk megszervezni. A múzeumba november 6-án délelőtt 9 órakor jöttem be. Semmiféle tárgy nem hiányzott, a múzeum azonban ablaksérülést szenvedett. Az üvegtörmeléket november 5-én [!] Sződi Béla hivatalsegéddel takarítottuk ki. November 7-én délután 2 órakor az ÁVH helyi dolgozói és Oláh János V.B. titkár behatoltak a múzeumba, amikor elvitték a Megyei tanács itt lévő magnetofonját, mellyel néprajzi gyűjtéseket végeztem. November 9-én jöttem be a múzeumba, amikor a bejárati ajtót nyitva, feltörve találtam. Dombai József, a Tanács hivatalsegédje közölte velem, hogy a telefondrót miatt jöttek be a múzeumba, és a rendőrségre vitték a magnetofont. Haladéktalanul átmentem a rendőrségre, hogy a magnetofont visszakérjem. Ott a 15. számú szobában Gergely és Gyimesi nevű ÁVH tisztek és szovjet tisztek voltak. Kérésükre a magnetofon-szalagokat lejátszottam. Mivel megállapították, hogy a szalagokon csak népzenei felvételek vannak, a készüléket visszaadták. November 10-én délután a lakásomról felhívattak, hogy a múzeumot megnézzék. Jelen volt Oláh János V.B. titkár, Fülöp Gyula főhadnagy légolt[almi] városparancsnok, Szabó József városi gondnok, Dombai József hivatalsegéd, egy szovjet tiszt és néhány szovjet katona. A múzeumot átkutatták. Ekkor meglátták az üres ládákat is. Később tudtam meg, hogy ezen a napon felásták Dombai József útmutatása szerint a vasládát, melyben a múzeumi tárgyakat elástam. Ezt azonban Dombai közlése szerint, Oláh János utasítására 12-én nem kaptam vissza. Még november 4-e előtt a múzeum írógépét átvittem a Könyvtárba, ahol leveleket gépeltem rajta. Ez az írógép ott maradt, és 5-én átvitték a rendőrségre. A könyvtárból - ahol az ifjúsági szövetségnek központja volt - más tárgyakat is átvittek a rendőrségre, nyomozás végett. A megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Kádár Gusztáv közvetett úton értesült az itteni eseményekről. Majd ezt követő napok egyikén kijött, és többek között kérte a helyi szerveket, hogy a múzeumnak a tárgyakat adják vissza. Ez meg is történt, a múzeum visszakapta az elásott tárgyakat és az írógépet, s a magnetofont egyenesen Szolnokra szállították. Attól kezdve zavartalanul dolgoztam a Jász Múzeumban.

K. m. f. [Kelt mint fent]

Korek József
Művelődésügyi Minisztérium
m[eg] b[ízott] főoszt[ály] vez[ető]

Budai Gyula
min[isztériumi] előadó


múzeumvezető

MOL XIX-I-3-a-1403-063-1957 (Magyar Országos Levéltár, Népművelési Minisztérium Általános iratok, 1957. évi 1403-063-as csoportszám). Tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 28.

1980

Megjelenik a Bibó-emlékkönyv, melyet Bibó István 1945-1948 között írt meg.Tovább

1994

Norvégia lakossága, népszavazás keretében, nemet mond az Európai Uniós tagságra.Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő