Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
A francia–magyar politikai és diplomáciai kapcsolatok alakulása a Quai d'Orsay szemével
„A magyar vezetők elkötelezték magukat egy olyan úton, amelyről eddig alig szereztek tapasztalatot, egy olyan úton, ahol bármelyikük hazárdjátékossá válhat, miközben mások türelmetlenek lehetnek a lassúság miatt; egy olyan úton, amelynek a szabályait a hangoztatott kijelentések ellenére alig ismerik, és amelyhez saját maguk is alapvetően ellentmondásosan viszonyulnak”
A francia Külügyminisztérium feljegyzése a magyar-francia kapcsolatokról
1988. év eleje
Magyarország
I. Az ország helyzete és jellegzetességei
Magyarország a legliberálisabb ország Kelet-Európában. Nem ismeri a mindennapokban az emberi jogok problémáját, megszüntette a
a magánszféra nagyobb szerepet játszik, miközben az 1968-ban elkezdett gazdasági reform közelebb vitte az országot a piacgazdaságok irányába.- A magyar külpolitika - óvatosságból - a szovjetek mellett áll, de a nyolcvanas évek elejétől kezdve egyre nagyobb önállóságot választott. Magyarország a hangsúlyt arra helyezi, hogy kicsi és közepes országként „hidat" jelent a kelet-nyugati kapcsolatokban; aktív szerepet játszik az európai biztonsági folyamatban (a budapesti „kulturális fórum" megrendezése 1985 októberében és novemberében), és arra törekszik, hogy a bilaterális kapcsolatokban közeledjen az egyes nyugati országok felé, ill. a multilaterális területen a nemzetközi szervezetekhez (Európai Gazdasági Bizottság, Mindez természetesen nem akadályozza meg Magyarországot abban, hogy a KGST többi országával is fejlessze a kapcsolatait, amelyet [értsd: KGST] egyébként egy valódi „kelet-európai közös piaccá" kíván fejleszteni.
- 1985 óta Magyarországot gazdasági nehézségek sújtják: gazdasági növekedés csökkenése, külső eladósodás (Magyarország a 17 milliárd dolláros adósságával a Keleti Blokkban az egy főre jutó adósság tekintetében a legeladósodottabb országnak számít), a termelő berendezések elavulása. Az ország ezekre a problémákra 1987 szeptemberében egy fejlesztési és egy modernizációs programmal reagált, amelynek köszönhetően a keleti országok között a reformok és a gazdasági vállalkozások - az adózás és az ÁFA bevezetése (1988. január 1-től), ill. az öt kereskedelemi bank - 1987-ben történt létrehozása területén a leginkább előrehaladott országnak számít. A lakosság számára ez a szigorúság keserű és újszerű tényt jelent. A gazdasági reformok rendelkezéseinek bevezetésével párhuzamosan vita bontakozott ki a demokratizálás folytatásának lehetőségeire vonatkozóan (vagyis a Parlament szerepéről).
- A párt főtitkára, Kádár úr, aki ezt a posztot 1956 óta foglalja el, már több éve fontolja távozását. A múlt szeptemberi gazdasági reformok bevezetése, amely szakítot a hosszú ideje elsődlegesnek tekintett életszínvonal növelési politikával, már lényegében a kádárizmus utáni Magyarországra történő belépést jelenti. Lehetséges utódként Grósz Károlyt (1987 júniusától miniszterelnök) és Berecz Jánost (a párt Központi Bizottsága ideológiai kérdésekkel foglalkozó felelőse) emlegetik.
II. Kapcsolataink Magyarországgal
A/ Politika
A politikai kapcsolatok nagyon jók, a magyarok nyitott és színvonalas tárgyalópartnert jelentenek. Eltérés van azonban a magyar miniszterek franciaországi és a francia miniszterek magyarországi látogatása között, mivel az utóbbi szerényebb számot mutat. Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben a kapcsolataink szorosabbak lettek (Kádár úr két útja Franciaországba 1978-ban és 1984-ben, ill. Mitterrand elnök 1982-es és Mauroy miniszterelnök 1983-as útja), Magyarországon az a benyomás alakult ki, hogy Franciaország nem mutat nagy érdeklődést országuk felé.
- Pozitívan viszonyultunk Magyarország és a Nyugat közötti kapcsolatok megerősítéséhez (Európai Gazdasági Közösség/Magyarország, részvétel az EUREKA programban), de mindezt visszafogottan tettük a politikai kapcsolatok területén (korlátozott magyar részvétel támogatása az Európa Tanács munkájában, de a francia vízumkötelezettség megtartása mellett).
- Az Európai Biztonsági és Együttműködési Folyamat az a terület, ahol érdekeink leginkább megegyeznek az Európán-belüli kapcsolatok
B/ Gazdaság
Annak ellenére, hogy mindkét fél a gazdasági kapcsolatokat fejlesztésére törekszik, eddig azonban nem értünk el megfelelő eredményt. Magyarország csak az ötödik kelet-európai partnerünk, és a kereskedelmi kapcsolataink évi három milliárd frank alatt stagnálnak. A magyar piacot a francia vállalatok olyan nehéz piacnak tekintik, amelyet a német és az osztrák cégek hagyományosan a saját területüknek tekintenek, és a magyarok szerződésekben megfogalmazott kompenzációs igényei is problémákat jelentenek. A gazdasági együttműködés eredménye tehát eltér a magyar hatóságoknak a kapcsolatok kiszélesítésére irányuló szándékától. Arra törekednek, hogy a gazdasági és a politikai kapcsolatok szintje közeledjen egymás irányába, és ebben az összefüggésben lehet értelmezni az 1986. november 6-án aláírt, a befektetések védelmére vonatkozó egyezményt.
C/ Kultúra
Az együttműködésünk megfelelő. Magyarország szükségesnek látja, hogy fejlessze és bővítse az idegen nyelvek tanulását. A francia nyelv, amely az orosz, az angol és a német mögött a negyedik helyen van, élvezi ennek a politikának az előnyét, amit teljes mértékben támogatunk. Budapesten van Francia Intézet, és egy új és megfelelő színvonalú épület építésének előkészületeit már
III. Külpolitikai tevékenység
A/ Céljaink
- Küzdeni kell a magyarok azon érzése ellen, hogy Franciaország nem érdeklődik irántuk.
- A gazdasági fejlesztések és a pénzügy területén segíteni kell Magyarországnak abban a mértékben, ahogy azt a politikai és gazdasági liberalizmus erősítése szükségessé teszi.
- Erősíteni kell a kapcsolatokat velük annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a „nyugati kötődést" minden lehetséges területen (megőrizve a keleti táborhoz és a biztonság kérdéseihez fűződő elkötelezettségét).
- Magyarország azt hangsúlyozza, hogy különleges kapcsolatokat akar velünk kiépíteni, és új hozzáállást kér - különösen a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok területén - amivel főként az NSZK-val és Ausztriával kialakított kapcsolatait kívánja lazítani.
Aláírás és dátum nélkül
Jelzet: AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6319. Hongrie. 1-6. o. Az 1-4. oldalakat közöljük. - A Külügyminisztérium feljegyzése a budapesti francia nagykövetség jelentései alapján készült.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő