A francia–magyar politikai és diplomáciai kapcsolatok alakulása a Quai d'Orsay szemével

„A magyar vezetők elkötelezték magukat egy olyan úton, amelyről eddig alig szereztek tapasztalatot, egy olyan úton, ahol bármelyikük hazárdjátékossá válhat, miközben mások türelmetlenek lehetnek a lassúság miatt; egy olyan úton, amelynek a szabályait a hangoztatott kijelentések ellenére alig ismerik, és amelyhez saját maguk is alapvetően ellentmondásosan viszonyulnak”

Jelentés tervezet Jean-Bernard Raimond külügyminiszter magyarországi látogatásáról

1988. március 26.

Külügyminisztérium
Kelet-európai Aligazgatóság
Francia Köztársaság
Párizs, 1988. március 26.

Március 28-ai minisztertanács

Jelentés tervezet

Tárgy: Látogatás Magyarországon

Március 24-25-én Magyarországra látogattam.

1. Magyarország jelenleg nagyon komoly nehézségekkel áll szemben, amely egyszerre gazdasági - a lakosság egy főre eső eladósodottsága magasabb, mint Lengyelországban - és politikai természetű, ahol egyre inkább növekszik az elégedetlenség. Kétoldalú kapcsolatainkban mindkét fél az újraindítás szükségességét kívánja.

2. A látogatás alkalmával Kádár úr (az MSZMP főtitkára) és Grósz úr (a Minisztertanács elnöke) is fogadott, neki és a külgazdasági kérdésekkel foglakozó 

 Franciaországba szóló meghívót adtam át. Tárgyaltam Szűrös [Mátyás] úrral a párt külkapcsolatokkal foglalkozó titkárával, továbbá találkoztam Paskai [László] prímással, és értelmiségiekkel, amelyek közül néhányan felszólaltak a legutóbbi március 15-ei, az 1848-as forradalom 140. évfordulóján tartott tüntetésen.

3. Általánosságban elmondhatom, hogy a tárgyalópartnereim nagyon nagy szakmai színvonalról tettek tanúbizonyságot, és a tárgyalások során őszintén és nyíltan kifejtették álláspontjukat a gazdasági reform folytatása és a korlátozott mértékű politikai reformok bevezetéséről, ill. arról, hogy intenzívvé tegyék a kapcsolatokat Magyarország és Franciaország, Magyarország és az Európai Közösség között.

A kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan megállapítható, hogy kulturális területen korrekt a fejlődés. Budapesten egy új intézetet fogunk építeni. A gazdasági és személyi kapcsolatok terén előrelépés tapasztalható. A gazdasági kapcsolatok számos területén nyílnak lehetőségek, különösen a telekommunikáció és az atomipar vonatkozásában. Ugyancsak vannak lehetőségeink a képzés területén is. Ami a személyek közötti kapcsolatokat illeti, a magyarok rendszere - eltérően a többi szocialista országtól - szabadabb mozgást tesz lehetővé a személyeknek. A mi vízumkiadási rendszerünkkel kapcsolatban úgy tűnt számomra, hogy a magyarok kérései iránt nagyobb rugalmasságot kellene mutatni.

Ami a Közösséggel való viszonyt illeti, Magyarország kereskedelmi szerződés megkötése érdekében tárgyalást javasolt. Egyértelművé tettem, hogy ezen a területen Magyarország számíthat a támogatásunkra, és célunk az, hogy segítsünk túljutni a nehézségeken, de ehhez az szükséges, hogy Budapest is kezdeményezéseket tegyen.

4. Magyarország megerősítette szándékát arra vonatkozóan, hogy fejlessze a kapcsolatait Nyugat-Európával, és számunkra továbbra is megkülönböztetett keleti politikai partnert jelent. A múltban számos magas szintű kapcsolat volt 1978-ban és 1984-ben, amikor Kádár úr Franciaországba jött, ill. 1982-ben, amikor a Köztársaság elnöke Magyarországra ment. A Budapesttel kialakult dialógus alapvetően fontos maradt. Grósz úr Párizsba jövetele, aki Kádár úr örökösének tekinthető, ennek a kapcsolatépítésnek az újabb lépését jelenti.

[popup title="[R]egis de [B]elenet" format="Default click" activate="click" close text="Karrierdiplomata, a francia Külügyminisztérium egyik Kelet-Európa szakértője, a francia külügyminiszter Kelet-Európával foglalkozó csapatának tagja. Ennek a szakértői körnek volt tagja a budapesti francia nagykövet asszony is, ill. a franciaországi magyar emigráció részéről Fejtő Ferenc és Schreiber Tamás."]

Jelzet: AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6339. Conseil des ministres du 28 mars. 1-3.

Ezen a napon történt május 31.

1911

Vízre bocsájtották a TitanicotTovább

1916

A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő