a.
Vélemények a népszavazás törvénytervezetéről

Népszavazás

Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdezték meg az embereket arról, hogy hogyan vélekednek a törvénytervezetről. 80%-uk értett egyet azzal, hogy ezen túl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. A legtöbben (70%) azt helyeselték, ha a jövőben az állampolgárok ilyen módon döntenének az új alkotmány bevezetéséről és a köztársasági elnök személyéről.

A Nemzeti Kerekasztal mellett született megállapodások közül a FIDESZ és az SZDSZ négy kérdésben nem fogadta el a kompromisszumot, s ezért aláírásgyűjtési akciót szervezett népszavazás kiírása érdekében. A megfelelő számú, hitelesített aláírás összegyűlése után a parlament 1989. november 26-át jelölte ki a magyar történelem első népszavazásának napjául. A népszavazásra bocsátott négy kérdés közül háromban: kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a vagyonáról, feloszlassák-e a munkásőrséget, már korábban kialakult az országban a domináns és stabil vélemény.

Az ősz elején a lakosság több mint kétharmada egyértelműen ellenezte a pártok működését bármiféle munkahelyen. Az MSZMP-vagyon részbeni felosztásának gondolatával, tavasszal a megkérdezettek mintegy fele azonosult, ősszel pedig már 72%-uk (ezen belül 34% a teljes felosztás mellett volt). Legkorábban és legszélesebb körben alakult ki az egyetértés a munkásőrség megszüntetését illetően. Márciusról májusra körülbelül 60-ról 70%-ra nőtt azok aránya, akik ezt kívánták. Szeptember és október fordulóján szintén az emberek mintegy 70%-a helyeselte ezt a tervet, döntően amiatt, hogy „a munkásőrség fenntartása túl sok pénzébe kerül az országnak".

A közvéleményt is és a politikai pártokat is az első, a köztársasági elnök megválasztásának idejére (és módjára) vonatkozó kérdés osztotta meg. Bár a népszavazást kezdeményezők - nyilatkozataik szerint - csak azt szerették volna elérni, hogy előbb az új parlamentet válasszák meg, s csak azután az államfőt, a képviselőház oly módon szövegezte meg a szavazócédulákra felírt kérdést, hogy az tulajdonképpen az elnökválasztás módjára (a lakosság vagy az országgyűlés válassza meg) vonatkozott. Az emberek túlnyomó többsége azóta, amióta a köztársasági elnöki intézmény újbóli bevezetésének gondolata széles nyilvánosságot kapott, azt szerette volna, hogy az elnököt közvetlenül választhassák meg. Még október végén - november elején is 63% nyilatkozott úgy, hogy ez lenne a legjobb megoldás. A négyes koalíció (SZDSZ, FIDESZ, FKgP, SZDP) hatásos kampányának következtében a népszavazást közvetlenül megelőzően a megkérdezetteknek már csak 41%-a mondta, hogy igennel és 4%-a azt, hogy valószínűleg igennel, tehát a Nemzeti Kerekasztal megállapodása és a parlament döntése ellen fog szavazni. 39%-nyian állították, hogy nemmel, s 3%-nyian azt, hogy valószínűleg nemmel voksolnak majd. Ezek az adatok már előre jelezték azt, ami a valóságban történt: a szoros végeredményt az első kérdésnél, az igen szavazatok enyhe fölényével, a másik három kérdésben az egyértelmű döntést, valamint a szavazáson résztvevők arányát.

A felvétel ideje: 1989. november 13-20.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
Vélemények a népszavazásról

Vélemények a népszavazásról 1989 májusában

Budapest, 1989. augusztus

Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdeztük meg az embereket arról, hogyan vélekednek a törvénytervezetről.

A megkérdezettek 80%-a értett egyet azzal, hogy ezentúl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. Az általunk felsorolt témák közül legtöbben azt helyeselnék, ha a jövőben az állampolgárok népszavazás útján döntenének az új alkotmány bevezetéséről (71%) és a köztársasági elnök személyéről (70%). Annak ellenére, hogy a törvény kizárja azt, hogy a költségvetésről, a központi adónemről, illetve ezek mértékéről, valamint a nemzetközi szerződésekről népszavazást tartsanak, kétharmad körül mozog azok aránya, akik szerint a személyi jövedelemadó mértékéről, az áremelésekről és az állami pénzek elosztásáról népszavazásnak kellene döntenie. A lakosság 55%-a tartaná helyesnek, ha a nagymarosi vízi erőmű sorsáról az állampolgárok szavazhatnának (ez az arány korábbi felvételeinkhez viszonyítva csökkent a kormány azon intézkedése következtében, mely az építkezést leállította). A megkérdezetteknek mindössze 37%-a szeretné, ha a nemzetközi szerződésekről is a nép döntene.

A lakosság egytizede inkább a politikai jellegű kérdésekben, főleg a vízi erőmű, az ország címere és a köztársasági elnök személyének ügyében kíván népszavazást. Közöttük az átlagnál több budapesti és diplomás van.

Egy másik csoport szerint, amely a kérdezettek több mint 10%-át foglalja magába, a mindennapos megélhetést érintő, gazdasági jellegű problémákat, így az adózás, az áremelés és a költségvetés kérdését kellene népszavazásra bocsátani. Ez a gondolkodás a középfokú iskolai végzettségűek, a szakmunkások és a nem diplomás szellemi dolgozók körében gyakoribb az átlagosnál.

Azok aránya, akik az utóbbi időkben a népszavazással kapcsolatban már felmerült, s a tömegkommunikációs eszközök által is gyakran hangoztatott kérdésekben, mint amilyen a köztársasági elnök személye és az új alkotmány bevezetése, szeretnének népszavazást 20% körül mozog. Köztük a párttagok és a diplomások vannak az átlagosnál többen.

Végül a legnagyobb számú csoportot - a kérdezettek csaknem 40%-át - azok teszik ki, akik szerint a megadott problémák mindegyikében az állampolgárok szavazatának kellene dönteni. Az átlagnál nagyobb arányban képviselik ezt a véleményt a legfeljebb 8 osztályt végzettek, valamint a segéd- és betanított munkások. (A többiek nem adtak választ erre a kérdésünkre.)

Bár a kérdezettek több mint háromnegyede helyesli, hogy a jövőben népszavazásokat tartsanak, mégis sokaknak van ezzel szemben fenntartásuk.

Válaszadóinktól azt kérdeztük, hogy egyetértenek-e vagy sem az alábbi kijelentésekkel:

A népszavazást helyeslők véleményének %-os megoszlása

(A táblázat nem tartalmazza a „nem tudom" választ adók és a választ megtagadók adatait, így a %-ok összege nem 100%.)

A népszavazást helyeslők többsége úgy gondolja, hogy az embereknek nincs elég ismeretük ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben dönteni tudjanak, és nem is elég érettek erre a feladatra. A népszavazást komoly és fontos dolognak tartják, s a többség szerint az emberek akkor is kinyilvánítják majd véleményüket, ha az a vezetés álláspontjának ellentmond. Sokan nem bíznak azonban abban, hogy a lakosságot megfelelően fogják tájékoztatni a népszavazások előtt, s úgy gondolják, hogy csak kisebb jelentőségű ügyekben fognak szavazást tartani.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)