II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább
Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban
„l./ Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.
2./ A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük – eredeti szándékainknak megfelelően – a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.”
Források
Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a Magyar Szentkoronára vonatkozó korábbi dokumentumok összegyűjtéséről
Bécs, 1958. október 1.
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG | SZIGORÚAN TITKOS! |
GESANDTSCHAFT DER UNGARISCHEN | Bécs, 1958. október 1. |
100/5/szt.1958. | Hiv.sz.: 100/4 szt.1958.IV.19. |
Ea.: Rác L[ajos] köv[etségi] tit[kár]
Fenti számú jelentés kapcsán a követség javasolta, hogy a koronázási ékszerek ügyében intézzünk egy jegyzéket a Külügyi Hivatalhoz. A tárgyban legutóbb Budapesten Rác et. beszélt a Pénzügyminisztérium Devizafőosztályán Dezséri elvtárssal, amikor is szóba került, hogy a kérdés további feldolgozásához újabb szempontok kerülnek felvetésre.
Mint megbeszélésre került, a Mindszenty ügy kapcsán 1949-ben a bűnügy okmányai között külön fejezetet képez a szent-korona ügye. Az 1949. januárjában megjelent a „Mindszenty bűnügy okmányai" c. brosúrában sok utalás olvasható ezzel kapcsolatban (31-49. oldalon.)
Az okmányok szerint
1947. november 18-án írt 2, melyben kéri többek között, hogy „a szentkoronát semmilyen körülmények között ne szolgáltassák ki Magyarországnak, hanem juttassák Rómába a Szentatyához". Rohracher levelének fotókópiája a brosúrában szerepel. (41. oldalon.)Horthy 1948. IV. 3-án írt a pápának, melyben nemcsak a szentkoronát említi meg, hanem a „koronázási jelvényeket" is; nagy megnyugvással veszi tudomásul, hogy ezeket is a Szentszéknek adják át. (45. oldal)
A Külügyi Hivatal semmitmondó legutóbbi válaszára megítélésünk szerint egy sor érvet ki lehet dolgozni, mégpedig a Mindszenty-ügy eredeti okmányai alapján. Feladatként jelentkezik, javasoljuk, hogy a Pénzügyminisztérium forduljon az Igazságügy-minisztériumhoz, kérjék ki, és tanulmányozzák át az erre vonatkozó eredeti iratokat. A nyilvánosságra hozott leveleken kívül, valószínűleg lesznek még mások is. De az eddigiekből is világosan kitűnik hogy Rohracher salzburgi érsek egyrészt beleavatkozott, másrészt tudomással bírt az ügyről. Ennek felvetésére csak később kerülhet sor, azonban a hivatkozott követségi jelentésben javasolt jegyzék átadását most már mindenképen végre kell hajtani. Párhuzamosan meg kellene kezdeni a bizonyítékok összegyűjtését.
| Puja Frigyes |
dr. Sík Endre miniszter elvtársnak,
Magyar Külügyminisztérium,
Budapest
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). A követ aláírásával és a magyar Külügyminisztérium 1958. október 9-én kelt érkeztető pecsétjével hitelesített tisztázat.
* * *
Melléklet
„[...] (Kivonat a 00378/1951. sz. ügyiratból. Washingtoni követi jelentés, 1951. III. 24.)
»Az, hogy az amerikaiak ismét előveszik a Vogeler-ügyet és ilyen jelentős sajtót biztosítanak neki, egy újabb kísérlet arra, hogy Vogelert a magyar kormány kiadja azon feltételek mellett, melyeket a magyar kormány szabott meg a múlt évben. Ezek a cikksorozatok bizonyára azt a célt szolgálják, hogy az amerikai közvéleményre való hivatkozással, Vogeler kiadatása ellenében a magyar kormány minden kívánságát teljesítse.
A múlt évben ugyanis, amikor a sajtó a kiadatással foglalkozott olyan hangot is megütöttek, hogy az amerikai kormány semmiképpen se adjon jelentős, komoly kedvezményt, a Magyar Kormánynak Vogelerért és a történelmi értékű Magyar Konát semmi körülmények között se adja ki a kezéből.«
(Kivonat a 00372/1951. sz. Berei Andor Davis amerikai követ látogatásáról. Feljegyzés, 1951. ápr. 9.)
»Ami a koronát illeti, a kormánynak az az álláspontja, hogy a koronát nem a német megszállók hurcolták el és nem hadizsákmányként került amerikai kézre, hanem letétként és az amerikaiak, mint ilyent őrzik meg. Az Egyesült Államok kormánya nem tartja a mostan időpontot a1kalmasnak arra, hogy a letét további kezeléséről lemondjon.
Közöltem a követtel, hogy az Egyesült Államok kormányának álláspontját a Magyar Kormány tudomására fogom hozni. Az információ pontossága kedvéért megkérdeztem tőle, hogy kik és milyen körülmények között helyezték letétbe a koronát az Egyesült Államoknál. A követ azt felelte, hogy magyar tisztek egy csoportja adta át a koronát Ausztria területén, következésképpen nem a németek hurcolták el és így a visszaszolgáltatási kötelezettség erre nem terjed ki.«
[...]"
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-515-002551-2-1958. (15. d.). Hitelesítés nélküli másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 05.
1914
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő