KÜLÜGYMINISZTÉRIUM

Feljegyzés

Tárgy: A magyar koronaékszerek vissza-szolgáltatásának előtörténete

A magyar korona, koronázási jelvények és koronaékszerek (továbbiakban: koronaékszerek), amelyek 1945-ben, a II. világháború végén, Salzburg közelében kerültek a megszálló amerikai haderők kezére, mindmáig az Amerikai Egyesült Államok kormánya őrizetében vannak. Visszaszolgáltatásuk érdekében első ízben 1945 júniusában az akkori magyar Külügyminisztérium és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziója közötti jegyzékváltásban történtek lépések. A SZEB amerikai missziója vezetőjének 1946. augusztus 16-i érdeklődésére, hogy kíván-e a magyar kormány intézkedéseket tenni a koronaékszerek Magyarországra történő hazaszállítása érdekében, vagy azokat továbbra is az USA őrizetében kívánja hagyni, a magyar koalíciós kormány elnökének utasítása alapján a Külügyminisztérium a koronaékszerek további amerikai őrizetben tartását kérte.

1950 szeptemberében, majd decemberében a Vogeler-ügy kapcsán a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma közölte a budapesti amerikai követtel, hogy szeretnénk, ha az amerikai kormány kifejezetten megerősítené a koronaékszerekkel kapcsolatos restituálási kötelezettségét, majd ezt a kémkedés miatt elitélt Vogeler kiutasításának feltételéül is szabtuk. 1951. április 9-én Davis amerikai követ közölte Berei [Andor] elvtárs, külügyminiszter-helyettessel, hogy az Egyesült Államok kormányának állás pontja szerint a koronaékszerek nem hadizsákmányként kerültek amerikai kézre, hanem letétként és azokat az amerikaiak letétként őrzik. Davis bejelentette, az Egyesült Államok kormánya nem tartja alkalmasnak az időpontot arra, hogy a letét további kezeléséről lemondjon. Az Egyesült Államok kormánya arról sem kíván tárgyalást folytatni, hogy a koronaékszereket Vogeler szabadon bocsátásának feltételeként visszaszolgáltassa.

1964 decemberében Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes érdeklődött az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjénél a magyar korona, a koronázási jelvények és a koronaékszerek hollétéről. A budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője 1965. január 6-án válaszolt az érdeklődésre és közölte:

• A magyar koronát és más koronaékszereket 1945 májusában vagy júniusában az amerikai hadsereg alakulatai vették birtokukba a magyar hadsereg koronaőrségétől. Azóta megszakítás nélkül amerikai őrizetben vannak, és megfelelő gondossággal védték minden elváltozástól, vagy értékromlástól;
• Az Egyesült Államok részéről teljesen megértik, hogy milyen nagy jelentősége van a koronaékszereknek Magyarország számára, ezért továbbra is kellő gonddal őrzik mind fizikailag, mind abból a szempontból, hogy azokat politikai vonatkozásban ne engedjék felhasználni. Hollétükről az Egyesült Államokban csak kis számú illetékes tud, illetéktelenek nem férhetnek hozzá;
• Az Egyesült Államok kormánya megérti, hogy Magyarország számára a koronaékszerek a magyar nemzeti hagyomány szimbólumát jelentik. Elismeri ezek magyar nemzeti tulajdonát és éppen ezért szándékában van ezeket visszaadni megfelelő időben, az országaink közötti kapcsolatok megfelelő alakulása esetén;

Fenti előzmények után a koronaékszerek visszaszolgáltatásának kérdése a magyar-amerikai kapcsolatok normalizálásáról folytatott 1969/70. évi megbeszélések napirendjére került, azonban nem mint prioritást élvező probléma. Minthogy az amerikai kormány hivatalosan is elismerte, hogy a koronaékszerek magyar tulajdont képeznek, visszaszolgáltatásukat nem kapcsoltuk a normalizálás egyetlen kérdésével sem. A magyar-amerikai kapcsolatok normalizálását illetően azonban többször és legmagasabb szinten is az amerikai fél tudomására hoztuk, hogy a koronaékszerek visszaszolgáltatása nélkül kapcsolataink teljes normalizálása nem képzelhető el. 1973 tavaszán Rogers akkori amerikai külügyminiszter Péter János [külügyminiszter] elvtársnak tett közléséből kitűnt, hogy az amerikai kormány a koronaékszerek közvetett úton való visszaszolgáltatása érdekében puhatolózott a Vatikánnál, de a Vatikán nem volt hajlandó á közvetítő szerepét vállalni.

Megjegyzendő, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok normalizálása tárgyában 1969-ben kezdeményezett megbeszélések óta és különösen a kétoldalú kapcsolatok javulásában bekövetkezett jelentős eredmények következtében - az ellenséges magyar emigráció kezdeményezésére - a koronaékszerek visszaadását ellenző törvényjavaslatok benyújtására került sor évről-évre az amerikai Képviselőházban. (Ezek egyike sem emelkedett törvény-erőre.)

[Henry] Kissingerrel Helsinkiben 1975 augusztus 1-én történt találkozásakor Puja elvtárs felvetette az amerikai külügyminiszternek a korona visszaadásának kérdését, mint ami nagy mértékben javítaná kétoldalú kapcsolataink légkörét. Kissinger megígérte, hogy ismételten megvizsgálják az ügyet.

1976. május 4-én Ford elnök udvariassági látogatáson fogadta Szekér Gyula elvtársat, a Minisztertanács elnökhelyettesét. Szekér elvtárs ismertette a koronával és a koronázási ék-szerekkel kapcsolatos magyar álláspontot. Ford megértését fejezte ki álláspontunk iránt, azt jogosnak nevezte. Kijelentette, hogy akkor a választások előtt nem volt abban a helyzetben, hogy igent mondjon. Ígéretet tett arra, hogy a kérdést megvizsgálják és visszatérnek rá.

Az amerikai képviselőház kereskedelmi delegációja Bingham képviselő vezetésével 1976. májusában Budapesten járt. Bingham képviselő a Kongresszusnak irt jelentésében javasolta a korona feltétel nélküli visszaadását.

1977 júniusában, információink szerint, elkészült az amerikai külügyminisztérium javaslata a korona visszaadására, és az elnök elé került döntésre.

1977. augusztus 18-án Nagy János elvtárs bemutatkozó látogatáson fogadta Kaiser amerikai nagykövetet. A nagykövet közölte, hogy Washingtonban döntő stádiumba érkezett a korona visszaadásával kapcsolatos döntés. Utasítást kapott, hogy kérjen hivatalos választ a magyar féltől két kérdésben:

1./ Amennyiben Carter elnök a korona visszaadása mellett dönt, magyar részről milyen összetételű küldöttség fogadná a Budapestre érkező koronát? (Megismételte, hogyamennyiben, mivel döntés még nincs.) Az ő felfogásuk szerint a koronát az amerikai nép adná vissza a magyar népnek, tehát a koronát hozó és fogadó küldöttségek összetételének is ezt kellene demonstrálnia. Nem maradhatnak ki, de ne is domináljanak a kormányzati tényezők, hanem inkább a politikai, társadalmi és egyházi élet képviselői legyenek túlsúlyban.

2./ A magyar fél hol szándékozik elhelyezni a koronát, mennyire lesz az hozzáférhető a hazai és a külföldi nagyközönség számára? Ők egészen természetesnek vennék, ha a koronát a Várban helyeznénk el és a nagyközönség számára szabaddá tennénk megtekintését.

1977. augusztus 26-án Nagy János elvtárs a következőket közölte a nagykövettel:

•1.       Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.

•2.       A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük - eredeti szándékainknak megfelelően - a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.

1977 szeptemberében Puja elvtárs és Vance külügyminiszter ENSZ-ben történt találkozásakor Puja elvtárs kérdésére közölte, hogy a korona visszaadására rövidesen sor kerül.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-IV-10-00255-11-1978. (22. d.). Hitelesítés nélküli tisztázat.