Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban

„l./ Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.
2./ A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük – eredeti szándékainknak megfelelően – a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.”

Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a magyar koronaékszerek esetleges ausztriai őrzésével kapcsolatban


Bécs, 1958. április 21.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÖVETSÉGE
GESANDTSCHAFT DER UNGARISCHEN
VOLKSREPUBLIK

SZIGORÚAN TITKOS!
Bécs, 1958.április 21.
Tárgy: Magyar koronázási ékszerek.

 

100/4/szt.1958.
Ea.: Rác L. köv.tit.
Készült 3 példányban.

Hiv.sz.: 100/2 szt.1958. saját és
00562/5/ szt. 1957. ottani
Melléklet: 1 db. jegyzékmásolat

Fenti tárgyban a következőket jelentem:

•1.      1958. III. 18-i, 100/2/szt.1958. jelentésben közöltem, hogy a tárgyban a Külügyi Hivatalnak a beküldött másolat szerinti 100/1-1958. számú, március 17-i szóbeli jegyzéket elküldtem.

A Külügyi Hivatal a szóban forgó jegyzékre Zl.594. 473. RE/58. 1958. március 25-i keltezésű (hozzánk április 7-én érkezett) jegyzékkel válaszolt, melynek másolatát mellékelten megküldöm.

•2.      Javasolom, hogy a K[ülügyi H[ivatal]nak az alábbi szempontok szerint válaszoljunk:
a/ Elöljáróban megemlíteni kívánom, hogy a K. H. eddigi jegyzékeiben azt húzta alá, hogy „Ausztriában koronázási ékszerek nincsenek". Megítélésem szerint válaszjegyzékünkben abból kellene kiindulni, (csatolni a beküldött fényképeket), hogy a szóban forgó kincsek Mattseeben voltak, azokat Strasser plébános átadta Dr. Rohracher salzburgi hercegérseknek. Hogy a kincsek Mattseeben voltak, arra bizonyíték az emléktábla. (Fényképek).

b/ A Külügyi Hivatal jegyzékeiben nem cáfolta meg Strasser többízbeni kijelentéseit, hanem csak azt közli, hogy semmiféle koronázási ékszerek nincsenek Ausztriában.

c/ Amennyiben már nincsenek Ausztriában, kérni kell, a Külügyi Hivatal érdeklődje meg, hogy Strasser plébános által átadott magyar koronázási kincseket kinek, mikor adták át, nem kis dologról lévén szó, nyilvánvalóan az átadás elismervény ellenében történt.

Kérni kell egyben azt is, hogy az átadásról szóló elismervényeket, vagy egyéb okmányokat bocsássák rendelkezésre.

 

Puja Frigyes
/Puja Frigyes/ követ

dr. Sík Endre miniszter elvtársnak,
Magyar Külügyminisztérium,
Budapest

Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-151-002551-1-1958. (15. d.). A követ aláírásával hitelesített tisztázat.

Ezen a napon történt június 01.

1910

Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább

1916

Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább

1941

II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább

1941

Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább

1950

A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő