Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
Az „elveszett” magyar Szent Korona hazatérése 1978-ban
„l./ Abban az esetben, ha az amerikai fél meghozza a döntését a korona és a koronaékszerek visszaadására, a külügyminisztériumok útján megbeszélhetjük a bonyolítás kérdéseit. Az amerikai küldöttség összetételének ismeretében alakítjuk ki a magyar küldöttséget.
2./ A korona és a koronaékszerek Budapesten kerülnek elhelyezésre, s lehetővé tesszük – eredeti szándékainknak megfelelően – a magyar és a külföldi közönség számára azok megtekintését.”
Puja Frigyes bécsi magyar követ levele Sík Endre külügyminiszterhez a magyar koronaékszerek esetleges ausztriai őrzésével kapcsolatban
Bécs, 1958. április 21.
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KÖVETSÉGE | SZIGORÚAN TITKOS! |
100/4/szt.1958. | Hiv.sz.: 100/2 szt.1958. saját és |
Fenti tárgyban a következőket jelentem:
•1. 1958. III. 18-i, 100/2/szt.1958. jelentésben közöltem, hogy a tárgyban a Külügyi Hivatalnak a beküldött másolat szerinti 100/1-1958. számú, március 17-i szóbeli jegyzéket elküldtem.
A Külügyi Hivatal a szóban forgó jegyzékre Zl.594. 473. RE/58. 1958. március 25-i keltezésű (hozzánk április 7-én érkezett) jegyzékkel válaszolt, melynek másolatát mellékelten megküldöm.
•2. Javasolom, hogy a K[ülügyi H[ivatal]nak az alábbi szempontok szerint válaszoljunk:
a/ Elöljáróban megemlíteni kívánom, hogy a K. H. eddigi jegyzékeiben azt húzta alá, hogy „Ausztriában koronázási ékszerek nincsenek". Megítélésem szerint válaszjegyzékünkben abból kellene kiindulni, (csatolni a beküldött fényképeket), hogy a szóban forgó kincsek Mattseeben voltak, azokat Strasser plébános átadta Dr. Rohracher salzburgi hercegérseknek. Hogy a kincsek Mattseeben voltak, arra bizonyíték az emléktábla. (Fényképek).
b/ A Külügyi Hivatal jegyzékeiben nem cáfolta meg Strasser többízbeni kijelentéseit, hanem csak azt közli, hogy semmiféle koronázási ékszerek nincsenek Ausztriában.
c/ Amennyiben már nincsenek Ausztriában, kérni kell, a Külügyi Hivatal érdeklődje meg, hogy Strasser plébános által átadott magyar koronázási kincseket kinek, mikor adták át, nem kis dologról lévén szó, nyilvánvalóan az átadás elismervény ellenében történt.
Kérni kell egyben azt is, hogy az átadásról szóló elismervényeket, vagy egyéb okmányokat bocsássák rendelkezésre.
| Puja Frigyes |
dr. Sík Endre miniszter elvtársnak,
Magyar Külügyminisztérium,
Budapest
Jelzet: MOL XIX-J-1-j-USA-Ausztria-IV-151-002551-1-1958. (15. d.). A követ aláírásával hitelesített tisztázat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő