A demokrácia megmentésének elbukott kísérlete

„Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a pártonkívüli képviselők, és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól.” – A közölt rendőrségi jelentések Z. Szabó Istvánról és a Kisgazdapárt belső ellenzéki, ún. Alkotmányvédő csoportjának tevékenységéről számolnak be.

Jelentés FKgP. vezetősége és B. Szabó István vezetése alatt álló „alkotmányvédők" taktikájáról  

Tárgy: F. K. P. vezetősége és B. Szabó István vezetése alatt álló „alkotmányvédők" taktikája.

Jelentés
Budapest, 1947. július 16-án

F. hó 12-én, szombaton du., Dobi István F. K. P. elnöke, Mihályfi Ernő kíséretében Balatonlellén járt Tildy Zoltán köztársasági elnök nyaralójában. Itt jutott Mihályfi Ernőn keresztül Tildy és Dobi tudomására, hogy vasárnap, f. hó 13-án, Szigetváron B. Szabó 50, ún. „alkotmányvédő" képviselővel fontos megbeszélést akar lefolytatni, hogy a jelenlegi vezetőségben lévő fórumistákat minél jobban el tudja távolítani a vezetőségből. Szigetváron B. Szabóék a nagyválasztmány összehívásával kapcsolatos teendőket akarták megbeszélni, hogy ott a vezetőség részbeni megbuktatásán kívül a választójogi törvényjavaslatot is leszavazzák, illetőleg megtagadják annak parlament elé való vitelét.

Tildy Zoltán köztársasági elnök kérésére, Dobi István államminiszterrel egyetemben,

kíséretében vasárnap, f. hó 13-án elmentek Szigetvárra. Dobi István előzőleg azonban fontos családi ügyben hazautazott Szőnybe, és csak onnan ment valamivel később a köztársasági elnök után Szigetvárra.

Tildy Zoltán kb. déli 12 órakor ért Csornoky Viktor kíséretében Szigetvárra, ahol éppen javában folyt a B. Szabóék által meghirdetett gyűlés, mely után akarták megtartani B. Szabóék - 50 képviselő jelenlétében - a Kátai-féle vendéglőben a megbeszélésüket. Szigetvárra a meghívott 50 képviselő helyett csak 11 képviselő ment le, és ezek az F. K. P. képviselői közül - a pártvezetőség állítása szerint - a legrongyabb, kétkulacsos emberek voltak. Amíg a gyűlés tartott, Tildy Zoltán a templom téren, a Kátai vendéglő előtt sétált, míg Csornoky Viktor odament a gyűlésre és figyelmeztette B. Szabót és társait arra, hogy a köztársasági elnök úr várja őket a gyűlés után a Kátai vendéglőben, és majd menjenek oda.

Dobi István a B. Szabóék által hirdetett gyűlés közepén érkezett Szigetvárra, teljes inkognitóban, úgy, hogy a pódium mögé állt, a tömeg közé, hogy B. Szabóék ne vegyék őt észre. Éppen B. Szabó tartott meglehetősen lázító, pártvezetőség-ellenes, koalícióellenes és demokráciaellenes beszédet, amit Dobi jegyzett is. Dobit úgy fedezték fel, hogy valamelyik parasztembernek feltűnt, hogy valaki jegyzi B. Szabó beszédét, és ezért odament Hompola képviselőhöz figyelmeztetni őt. Hompola, amikor meglátta Dobi pártelnököt, nagyon meghökkent, de azonnal feltalálta magát, és megkérdezte tőle, hogy talán azért jött el ide, mert fel akar szólalni. Dobi erre kijelentette, hogy ha ő most itt ez után a beszéd után felszólalna, akkor Szigetváron polgárháború törne ki, mert ilyen beszéd után csak éppen az ellenkezőjét kellene mondani mindannak, amit B. Szabó itt mondott.

A gyűlés végén Dobi István Kovács Antal képviselővel egyetemben, aki nagyon mosakodott azért, hogy ő megjelent B. Szabó gyűlésén, elment a Kátai-féle vendéglőbe Tildy Zoltánhoz. B. Szabó - akinek valószínűleg jelentették, hogy Dobi elítélte beszédét - nem mert odamenni egész idő alatt Dobihoz, sőt kb. ½ 2-2 óráig, amíg a Kátai-vendéglőben tartózkodtak a képviselők, közöttük egy szó sem hangzott el. Ezután B. Szabóék is elmentek Tildy Zoltánhoz a Káta-féle vendéglőbe, ahogy Tildy megkérdezte B. Szabót, hogy mi volt a szándéka azzal, hogy itt, Szigetváron 50 képviselővel megbeszélést akart tartani. B. Szabó ez ellen tiltakozott, de Tildy ennek dacára a leghatározottabban és a legerélyesebben utasította rendre B. Szabót, és kijelentette neki, hogy ha nem fogja abbahagyni a pártvezetőség ellen a fúrásait, akkor a legerélyesebb eszközökhöz fog nyúlni. Ezzel Tildy Zoltán még két képviselővel egyetemben elhagyta Szigetvárt, és Balatonlellére ment. Dobi István pedig egy képviselőt magához véve, hazament Szőnybe. B. Szabóék most már rossz hangulatban, kb. 7-8 képviselővel egyetemben ott maradtak Szigetvárott, de az F. K. P. vezetősége nem tartja valószínűnek azt, hogy ott fontosabb esemény a fentiek után még történhetett.

Fenti események után, és a parasztképviselők felajzott ellenzéki hangulata után, másnap, f. hó 14-én, hétfőn, du-ra magához rendelte Tildy Zoltán Balatonlellére az F. K. P. politikai bizottságát. A politikai bizottságnak egyetlen témája a nagyválasztmány összehívásának elhalasztása volt. Itt, ebben a kérdésben, a politikai bizottság majdnem teljesen egységes volt, és elfogadta Tildy Zoltán állásfoglalását, hogy a nagyválasztmányt, ha nem akarnak palotaforradalmat, feltétlenül el kell halasztani. Ez ellen a határozat ellen csak egyedül Implom Ferenc főtitkár hadakozott a végtelenségig. Nem is tudták a végén sem meggyőzni az elhalasztás helyességéről, de azért a többség akaratát elfogadta. Meglepő volt a politikai bizottsági ülésen Kovács István állásfoglalása - aki tulajdonképpen az „alkotmányvédő" csoportnak egyik vezetőségi tagja -, mert amint itt kifejtette, lent járt megyéjében, és egy pár faluban, városban összehívta a párt választmányát és ott megállapította, hogy most helytelen volna összehívni a nagyválasztmányt, és így teljes mértékben hozzájárul és elfogadja Tildy Zoltán indítványát.

Amikor a politikai bizottság fenti határozatát f. hó 15-én, kedden B. Szabóék megtudták, össze-vissza kapkodtak abban az irányban, hogy megmásítsák a politikai bizottság határozatát a nagyválasztmány elhalasztására vonatkozólag. Sürgősen össze akarták hivatni a képviselői értekezletet azzal az indoklással, melyet Baráth Endre tegnap délután folyamán Dobi pártelnök elé is terjesztett, hogy a választójogi törvényjavaslatot a képviselő csoport nem ismeri, és így 16-án, szerdán azt ne tűzzék napirendre a parlamentben, hanem előzőleg hívjanak össze egy képviselői értekezletet, és ott újból fogadtassák el a képviselőkkel. Dobi István megmagyarázta Baráth Endrének, hogy ez nagyon helytelen volna, mivel a javaslat már egy pár képviselői értekezleten keresztül ment kisebb-nagyobb módosításokkal, valamint a pártközi tárgyalásokon részt vettek a párt vezetőségén kívül az ú. n. „alkotmányvédő" megbízottak is, és ők is megadták a beleegyezésüket ahhoz, hogy a törvényjavaslatot ebben a formában a parlament elé vigyék.

Hogy nézne most ki - kérdezte Dobi -, ha most az utolsó percben a pártközi értekezleten, valamint a Tildynél megtartott pártvezéri értekezleten adott szavukat megszegnék? Milyen helyzetbe hoznák az egész pártot? Gondolják jól meg, hogy mit cselekednek. Baráth Endre úgy látszott, el is fogadja Dobi érvelését, és kijelentette, hogy most már természetesen ő is egész másként látja a kérdéseket, és nem kívánja a képviselői csoport összehívását. Ez természetes azonban csak ürügy volt, hogy a képviselői értekezletet össze tudják hivatni, és azon a kormányt és a párt vezetőségét le tudják szavazni.

Ma, f. hó 16-án, d. e. 10 órakor, a parlament megnyitása előtt B. Szabóék össze fognak jönni, és valószínű, hogy arra adnak utasítást az „alkotmányvédőknek", hogy a parlament mai ülésén beterjesztett választójogi javaslattal kapcsolatban vessék fel a kormánnyal szemben a bizalmatlanságot, és névszerinti szavazást kérjenek. Az „alkotmányvédők" azt remélik, hogy az F. K. P. nagy többsége az összes ellenzékkel összefogva, le fogja szavazni a kormányt. Számításokat végeztek, és kb. 192 szavazatra számítanak 185-190 ellenében.

A pártvezetőség ellenlépéseket tett az „alkotmányvédők" akciója ellen, és a Pest megyei szervezet képviselőit felkérte Dinnyés, a radikális baloldali képviselőket pedig felkérte Dobi arra, hogy győzzék meg a képviselőket helytelen álláspontjukról, és névszerinti szavazás esetén ne szavazzák le a kormányt, mert ezzel Tildy Zoltánt is dezavuálják. A párt vezetősége kb. 40 főnyi F. K. P-i képviselőre számít, hogy legjobb esetben a kormány mellett szavaz, de ez szerintük éppen elég arra, hogy a baloldali blokkal egyetemben tovább tudják vinni az ország vezetését.

A párt vezetőségének nincs még határozott elképzelése arra vonatkozólag, ha B. Szabóéknak mégis sikerülne a kormányt leszavazni, és így a választójogi törvényjavaslat a parlamentbe nem menne keresztül. Azonban az fix, hogy ha ilyen eset mégis előfordulna, nincs más mód, minthogy a parlamentet azonnal fel kell oszlatnia Tildy Zoltánnak, és a további kormányzást az új parlamentig, rendeleti úton kell majd lefolytatni. Hogy az új választások most már milyen törvény alapján történnének, erre nem is tudnának válaszolni, hiszen az 1945-ös választójogi törvény tulajdonképpen csak az akkori választásokra, tehát csak egy évre szólt, és így ezzel törvény szerint nem lehetne választani, míg a mostanit még a parlament nem szavazta meg.

Így áll a helyzet, az F. K. P-ban ma d. e. 10 órakor, amikoris éppen tudomásomra jutott, hogy a mára tervezett „alkotmányvédő" csoport gyűlését B. Szabóék holnapra, f. hó 17-re, d. e. 10 órára halasztották el.

Gépelt, aláírás nélküli tisztázat. ÁTBL 3. 1. 5. 0-11246

Ezen a napon történt november 21.

1905

Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább

1910

Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább

1916

I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább

1956

Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább

1956

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő