aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Alapítólevél
Másolat
Iparügyi Miniszter
21286/1949. szám
I. főosztály
A l a p í t ó l e v é l
1. Általános rendelkezések.
A magyar köztársaság kormánya a nemzeti vállalatról szóló 1948.: XXXVII. tc. /:Nvt.:/ 8. §-a, valamint a 8.230/1948. Korm. Számú rendelet 3. §-a alapján az 1948. évi december hó 31. napján 125/1948. szám alatt hozott minisztertanácsi határozatban
"Weiss Manfréd" Acél- és Fémművek nv.
cég alatt nemzeti vállalat alapítását határozta el.
- a nemzeti vállalat székhelye: Csepel,
- a vállalat tárgya: vas-, acél- és fémáruk, valamint gépek gyártása
- a vállalat tartama: határozatlan idő,
- a vállalat tekintetében az iparügyi miniszter illetékes,
- a vállalat a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt., a Weiss Manfréd repülőgép- és motorgyár rt. és a Telekkezelő és értékesítő rt. budapesti bejegyzett cégből alakul át.
2. Ügyvezetőség.
Az ügyvezetőség tanácsadó testület /:Nvt. 18. §:/
Az ügyvezetőség létszáma 5-9 tag, tagjai azok a munkavállalók, akiket az iparügyi miniszter az ügyvezetőség tagjaival kijelöl.
Az ügyvezetőség ülésein a vezérigazgató, akadályoztatása esetén a helyettese elnököl. Az üléseket a tárgysorozat közlése mellett az elnök hívja össze, a tárgysorozatra fel kell venni minden olyan tárgyat, amelynek tárgyalását az ügyvezetőség valamelyik tagja kívánja. Az ülésre az elnök olyan személyeket is meghívhat, akik az ügyvezetőségnek nem tagjai.
Az ülés határozatképességéhez az szükséges, hogy minden tag meghívót kapjon és az elnökön kívül legalább 3 tag jelen legyen.
A vezérigazgatót a szavazati jog nem illeti meg. A határozathozatalhoz egyszerű szótöbbség szükséges, szavazategyenlőség esetén a korban legidősebb tag szavazata dönt.
Az ügyvezetőség ülését legalább havonként össze kell hívni, ezenkívül pedig minden esetben, ha az ügyvezetőség két tagja kívánja.
Az ügyvezetőség üléséről rövid feljegyzést kell felvenni, a hozott határozatok pontos feltüntetésével.
A Nvt. 20. §-ának /2/ bekezdésében említett esetben az ülésről szabatos jegyzőkönyvet kell felvenni. A feljegyzést /:jegyzőkönyveket:/ meg kell küldeni Nehézipari Igazgatóságnak és az Állami Ellenőrzési Központnak.
3. Cégjegyzés.
A vállalat cégjegyzése akként történik, hogy a vállalat írt, nyomott vagy nyomtatott cégszö-vege alá, a vezérigazgató - ebbéli minőségének feltüntetésével - névaláírását írja a vállalat két cégjegyzésre jogosított munkavállalója együttesen névaláírását írja.
A vállalat cégjegyzési joga megilleti a vezérigazgatót, az ügyvezetőség tagjait, valamint azokat a munkavállalókat, akiket a vezérigazgató a nehézipari igazgatóság jóváhagyásával a cég jegyzésére feljogosít.
4. Ügyletek jóváhagyása.
A nehézipari igazgatóság jóváhagyása szükséges
- minden jogügylet érvényességéhez, ha a jogügylet tárgyának értéke az 500.000 frt.-t, visszatérő szolgáltatás esetében pedig az egy naptári éven belül esedékes szolgáltatás értéke a 150.000 frt.-t meghaladja,
- a vállalat ügyvitelének keretén kívül eső jogügylet érvényességéhez, ha az ügylet tárgyának értéke az "a)" alatti megkülönböztetés szerint a 100.000, illetve a 30.000 forintot meghaladja.
Az alapítólevél jelen rendelkezései nem érintik azoknak az intézkedéseknek körét, amelyek a 7.210/1948. Korm. számú rendelet 3. és 4. §-a értelmében a kormány vagy az iparügyi miniszter elhatározására vannak fenntartva.
5. Felszámolás.
A vállalat felszámolásának a Nvt. 15. §-ának /1/ bekezdése 5. pontja értelmében a kormány határozata alapján van helye. A felszámolás tekintetében a Nvt. 26-32. §-ai az irányadók.
6. Üzleti év.
A vállalat üzleti éve a naptári évvel egyező. Az első üzleti év az 1949. évi január hó 1. napjától az 1949. évi december hó 31. napjáig tart.
Budapest, 1949. évi január hó 24. napján. | /Kossa István/ sk. |
A hivatalos másolat hiteléül: olvashatatlan aláírás irodavezető | iparügyi miniszter |
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő