Második világháború: A japán haderő elfoglalja Manilát (Fülöp-szigetek)Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Nyilatkozat
Alulírottak, mint a német fegyveres SS által külföldre szállított "Weiss Manfréd" család tagjai s mint az alábbi események közvetlen résztvevői, tanúsítjuk a következőket:
Magyarországnak 1944. március 19-én történt meglepetésszerű megszállása után néhány napon belül a németek a Weiss Manfréd család tagjainak egy részét, mint származásuk, politikai beállítottságuk és a magyar gazdasági életben elfoglalt pozíciójuk miatt a németek szempontjából megbízhatatlan személyeket, elfogták.
Elfogatásuk elkerülése végett a család többi tagjai bujkálni voltak kénytelenek. A bujkáló család egy része azonban később szintén az SS hatalmába került.
A Weiss Manfréd vállalatokat, melyeknek megszerzése a német hadianyaggyártás szempontjából a megszálló csapatoknak elsőrendű érdeke volt, az egymással rivalizáló Göring Művek és az SS fegyveres erők mindegyike a maga számára kívánta biztosítani.
Ilyen körülmények között az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok, de kívülük a család ama tagjai is, akiknek egyelőre sikerült még elfogatásukat elkerülni - hogy a már elfogott családtagokat megmentsék - kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának - az e csoporttal kötött megállapodás alapján - 25 évre kezelésbe átadni, annak kihangsúlyozása mellett, hogy a tulajdonjogban változás nem áll be.
Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja s hogy a vállalatnál még meglévő zsidó és zsidószármazású munkásokat és tisztviselőket védelemben részesíti, továbbá, hogy abban az esetben, ha a németek kényszerülve lennének Budapestet kiüríteni, a gyárakban robbantásokat nem hajtanak végre és a gyárak felszerelését Nyugatra nem szállítják.
A fentebb említett megállapodást 1944. május 17-én kényszerültek a család mindazon tagjai, akiknek nevén bármilyen vagyontárgy szerepelt, egy Budapest melletti és a német SS által megszállt házban, éjjel 1 órakor, géppisztolyos katonák asszisztálása mellett, aláírni.
Az aláírás megtörténte után a géppisztolyos SS katonák irányításával az egész családot gépkocsikra tették és egy Bécs melletti faluba szállították.
A család egyik tagját, báró Kornfeld Móricot, aki a fentebbi események történésének egész ideje alatt a Mauthausen-i koncentrációs tábor foglya volt, a családnak Ausztriába való megérkezése után a bécsi Metropol Szállóba szállították és ott a Gestapo főhadiszállásán értesítették arról, hogy a család a fegyveres SS kezében van, azonban semleges külföldre juttatják őket, amennyiben a család többi tagja által már aláírt "megállapodást" báró Kornfeld Móric is aláírja. Kényszerítő körülmények hatása alatt br. Kornfeld Móric a megállapodást szintén aláírta.
1944 júniusának végén a német fegyveres SS erők a család tagjait semleges külföldre szállították, kivéve a családnak öt tagját, akiket túszként visszatartottak, egyrészt a "megállapodásban" kikötött kötelezettségek teljesítésének biztosítására, másrészt azért, nehogy a semleges külföldre kiszállított család tagjai a megállapodás létrejöttének körülményeit nyilvánosságra hozzák.
A háború befejezése után a túszként visszatartott családtagok is kikerülhettek semleges külföldre, Németországnak francia megszállás alatt lévő zónájából.
A család két tagja, akik ezen nyilatkozatot közjegyző előtt hitelesített aláírásukkal erősítették meg, egyúttal a családnak első tagjai is, akik Magyarországra visszatérhettek. A család többi tagjai most igyekeznek a hazautazáshoz szükséges, számos különféle engedélyt megszerezni.
Budapest, 1946. augusztus hó 14-én
Mauthner János
ifj. Heinrich Antal
970/1946. ügyszám
Tanúsítom, hogy Mauthner János úr, magántisztviselő /:IV. Bristol szálló:/ és ifj. Heinrich Antal részvénytársasági igazgató /:IV. Petőfi tér:/, budapesti lakosok, akiket személyesen ismerek, előttem elismerték, hogy a fenti aláírást sajátkezűleg eszközölték.
Budapest, 1946. ezerkilencszáznegyvenhat évi augusztus hó 14. tizennegyedik napján.
közjegyző aláírása
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1332. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő