aláírják az első Balkán-háborút lezárandó, a Balkán-félsziget országainak politikai státusának rendezésére a Londoni egyezménytTovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Nyilatkozat
Alulírottak, mint a német fegyveres SS által külföldre szállított "Weiss Manfréd" család tagjai s mint az alábbi események közvetlen résztvevői, tanúsítjuk a következőket:
Magyarországnak 1944. március 19-én történt meglepetésszerű megszállása után néhány napon belül a németek a Weiss Manfréd család tagjainak egy részét, mint származásuk, politikai beállítottságuk és a magyar gazdasági életben elfoglalt pozíciójuk miatt a németek szempontjából megbízhatatlan személyeket, elfogták.
Elfogatásuk elkerülése végett a család többi tagjai bujkálni voltak kénytelenek. A bujkáló család egy része azonban később szintén az SS hatalmába került.
A Weiss Manfréd vállalatokat, melyeknek megszerzése a német hadianyaggyártás szempontjából a megszálló csapatoknak elsőrendű érdeke volt, az egymással rivalizáló Göring Művek és az SS fegyveres erők mindegyike a maga számára kívánta biztosítani.
Ilyen körülmények között az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok, de kívülük a család ama tagjai is, akiknek egyelőre sikerült még elfogatásukat elkerülni - hogy a már elfogott családtagokat megmentsék - kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának - az e csoporttal kötött megállapodás alapján - 25 évre kezelésbe átadni, annak kihangsúlyozása mellett, hogy a tulajdonjogban változás nem áll be.
Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja s hogy a vállalatnál még meglévő zsidó és zsidószármazású munkásokat és tisztviselőket védelemben részesíti, továbbá, hogy abban az esetben, ha a németek kényszerülve lennének Budapestet kiüríteni, a gyárakban robbantásokat nem hajtanak végre és a gyárak felszerelését Nyugatra nem szállítják.
A fentebb említett megállapodást 1944. május 17-én kényszerültek a család mindazon tagjai, akiknek nevén bármilyen vagyontárgy szerepelt, egy Budapest melletti és a német SS által megszállt házban, éjjel 1 órakor, géppisztolyos katonák asszisztálása mellett, aláírni.
Az aláírás megtörténte után a géppisztolyos SS katonák irányításával az egész családot gépkocsikra tették és egy Bécs melletti faluba szállították.
A család egyik tagját, báró Kornfeld Móricot, aki a fentebbi események történésének egész ideje alatt a Mauthausen-i koncentrációs tábor foglya volt, a családnak Ausztriába való megérkezése után a bécsi Metropol Szállóba szállították és ott a Gestapo főhadiszállásán értesítették arról, hogy a család a fegyveres SS kezében van, azonban semleges külföldre juttatják őket, amennyiben a család többi tagja által már aláírt "megállapodást" báró Kornfeld Móric is aláírja. Kényszerítő körülmények hatása alatt br. Kornfeld Móric a megállapodást szintén aláírta.
1944 júniusának végén a német fegyveres SS erők a család tagjait semleges külföldre szállították, kivéve a családnak öt tagját, akiket túszként visszatartottak, egyrészt a "megállapodásban" kikötött kötelezettségek teljesítésének biztosítására, másrészt azért, nehogy a semleges külföldre kiszállított család tagjai a megállapodás létrejöttének körülményeit nyilvánosságra hozzák.
A háború befejezése után a túszként visszatartott családtagok is kikerülhettek semleges külföldre, Németországnak francia megszállás alatt lévő zónájából.
A család két tagja, akik ezen nyilatkozatot közjegyző előtt hitelesített aláírásukkal erősítették meg, egyúttal a családnak első tagjai is, akik Magyarországra visszatérhettek. A család többi tagjai most igyekeznek a hazautazáshoz szükséges, számos különféle engedélyt megszerezni.
Budapest, 1946. augusztus hó 14-én
Mauthner János
ifj. Heinrich Antal
970/1946. ügyszám
Tanúsítom, hogy Mauthner János úr, magántisztviselő /:IV. Bristol szálló:/ és ifj. Heinrich Antal részvénytársasági igazgató /:IV. Petőfi tér:/, budapesti lakosok, akiket személyesen ismerek, előttem elismerték, hogy a fenti aláírást sajátkezűleg eszközölték.
Budapest, 1946. ezerkilencszáznegyvenhat évi augusztus hó 14. tizennegyedik napján.
közjegyző aláírása
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1332. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő